Boosting legends

Nem léphet mindig rosszat a legnagyobb ellenfél sem. Mindettől persze mindig majdnem teljesen függetlennek kell lennie a mi eredményességünknek, és hát az a Ferguson utáni érában sem könyvekbe illő (még). A sok balfaszkodás után a MU viszont most húzott egy jót a babaképű orgyilkossal.

Minden történelmi jelentőségű klub életében eljönnek ugyanis pontok, amikor a “nagy”, de már shitty managert el kell küldeni december közepén, mert vállalhatatlan tovább. Hiába van olaszosan csengő rettegett és istenített neve, ha a Wartburg-szerűen átlagos és ótvar Chevrolet-k jönnek ki a szalagról, akkor kalap kabát, még ha az újabb 19 millás vagyonba is kerül. Ilyenkor aztán mindig táltosodás jön. Vagyis általában. Döntést csak akkor ítélhetsz, ha már döntöttél. Ha csapatromboló, individualista volt az előző manager, akkor biztosan jön az a felszabadultság és örömjátékkal párosuló teljesítmény, ami a Manchesternél is jött Solskjaer-ral.

Mert nem egy különösebben zseniális edző ő, de ismeri a céget velejétől a végéig, 2 perc alatt illeszkedett be (úgy, hogy közben a Molde managere is), a Pogba-szerű szemtelenül nagy tehetségek meg csak elkezdtek focizni, mert engedték neki. Azt legalább tisztelem valahol ebben a SAF-utáni MU-ban, hogy sosem váltak mártírrá. Pontosan tudja mindenki és ők elismerik, sőt fel is vágnak rá, hogy kurva sok pénzük van és kurva sok kurva jó játékosuk. És még ha szar felsővezetésbeli döntések sorát is hozzák, elismerik, nem túlzottan megkésve. Ennyitől mondjuk senki nem lesz Honda-gyár egy Chevrolet-ból, de lesüllyedni sem ma fognak.

Solskjaer 3 év akadémiázás után norvég nevelőegyüttesénél, a Moldénál kezdte meg manageri pályafutását. Tette ezt egészen jól egy akkor a mezőny közepe felé csúszó klubnál. Aztán a jól ismert fél éves Cardiff fiaskóval tért vissza Angliába.

Azóta már újra a Moldénál tevékenykedik, ismét sikeresen. Tavaly már második helyre vezette a csapatot a Rosenthal mögött. Most meg mellé felvett egy caretaker szerepkört is Angliában, hogy felmasírozzon az út szélén hagyott óriással a top4-be. Nem igazán hat meg ez az egész, a Sarriball – MRI féle sárdagasztásban aztán nem igazán remélhetjük, hogy a rekordbevételes csapat ne szökkenjen fel. Ha már így megy nekik, akkor remélem, hogy a Spurst is elkapják, mert lassan odaér az az együttes, hogy jobban fogom őket utálni, mint a MU-t. Na jó, azért azt soha.

Szóval ez egy akár még hosszútávú kapcsolat is lehet, mert nagyon hozza az eredményeket Solskjaer. Szvsz kap majd egy szerzit, aztán egy-két év után elbúcsúznak tőle a visszacsúszás okán. Nem tisztem persze megítélni ekkora futballjátékosokat és edzőket a fotel sarkából, de hány ilyet láttunk már? Jött di Matteo, és végre BL-győzelemig vezette sötétkék olajosokat. Aztán novemberben már csá. Jött Dalglish, Roy Hodgsoni kiesőzónás szereplésekből emelte ki a klubot fél év meneteléssel és Ligakupával. Aztán nagyon nem ment tovább, csak lejjebb a szekér. Boosting legends.

Solksjaer alatt ez a boost, a játékosok felszabadultsága nem csak azért óriási, mert elharapozó személyes összeütközéseket szüntetett meg Mourinho távozása az öltözőben. Erre ugyanis sokkal nagyobb lapáttal tesz rá, hogy totálisan az ellentétét játssza a portugálnak a pályán. Jó, azért nem egy Barcelona, de a magas presszing és a szélről erősen támogatott támadójáték már két olyan lételem a világban, ami hirtelen nézhetővé tette az ördögök játékát.

A Chelsea és a PSG elleni meccsekből kiindulva igazán erős presszinggal fogjuk szembe találni magunkat a Traffordon. A középpályájuk Pogbával és Herrerával, na meg Matic-csal nemcsak kurva atletikus, de rengeteget mozognak a szél felé is, és könnyű középen belezavarodni, amire hátt khhm.. a Poolnál bele is tudunk. A támadást nagyon sokszor a szélen viszik és halfspace-ben megtámogatja valaki, hogy akár emberfölényes játék is legyen. Tuchel ezt egy 3-4-3-as védekezéssel tudta pont megfogni: a két szélső középpályás nagyon gyorsan zárt vissza, és ők ütközték Rashfordékat, hogy mögöttük még ott legyen valaki a 3-as két szélén. Szép feladat lesz ehhez hasonlót alkotnia a stábnak, talán Milcsi-t és Wijn-t csapatnám, de a szélső védők lesznek az igazi sarokkő. És ott azért annyira nem félek most, vagy idén. VVD is lesz, hallelujah.

Támadásunk? Nehéz. A PSG is nyomatta a kegyetlen presszingjét, ami valamennyire hatásos is tudott lenni. Az 5-4-1 védekezés ellen viszont nem igazán találták a rést. A második félidőben aztán kicsit nyílt a MU (védekezés 4-1-4-1) és a gyors középpályás játékok ellen szétestek. Szerintem ezt ne várjuk a szombati meccsen. Inkább talán Sarri fegyverét: hiába manmarkingolták Jorginho-t, pont ezért a csatárok 433-ban sokkal inkább kimentek szélre, ahol amúgy is inkább támad a MU, és innen voltak kellemetlenségek, még ha ki is kapott végül az olasz füstmester. Kulcs lesz Mané és Salah játéka hátrafelé mozogva, illetve hogy Firmino mennyire fog sokat futni, hogy segítsen nekik.

Én inkább várok egy underdog focit most Klopptól. A Traffordon Solskjaer Manchestere nagyon támadni akar majd. A presszingjüket nyugodtan kell kezelni, a középpályán és elöl így kialakuló vonalak közti 10-20 méter helyekben pedig kontraszerűen gyorsítania a játékot a front3-nak. Ez most tényleg egy rendes MU-Pool rangadónak ígérkezik.