Félig valami

A síszünet hó és hegyek nélküli eltöltése után vártuk, hogy majd arcon cápázzuk a Bayernt az újabb anfieldi jurópien nájton, melynek lendülete igen jó első félidőt eredményezett. VvD nélkül, de pókokkal simán hoztuk x-re azt a meccset, ahol lépéskényszerben Klopp inkább a ne lőjük tökön magunkat a védelem díszhuszára nélkül opciót választotta.

Bug vagy feature, de megfigyelhető, hogy a meccseink elején nem csavarjuk meg menetszakadásik a presszing potit, ellenben a félidő második felére a stabil alapjáratot feledteti a metál. A jobb meccseinken ezt szoktuk még megfejelni a második félidő elején, hogy aztán a végére kipukkadjunk. Nagyjából most is ez történt, az első félidő második fele a legjobb liverpooli emlékeinket csalta elő. Kellően frusztráló volt, hogy nem hozott gólt a meccs ezen periódusa.

Nem is csoda, hogy az addig még Gnarby által csak csak veszélyeztető Bayern még visszább állt a második félidőre és akkor már nem tudtuk növelni a nyomást, leszámítva egy-két jelenetet. Az alapállapot adott volt, toldozott védelemmel, végre visszatérő TAA-val kezdtünk és hát hogy úgy mondjam ez a Klopp alatt kurvasokadik belsővédő páros még nem volt kipróbálva, pláne nem egy (ha ugyan nem is a legrutinosabb és támadóbb, de) FCB ellen. Volt benne kockázat, de a Bayern a saját sérültlistájával volt elfoglalva és azzal, hogy elsősorban a támadójátékunk méregfogát húzzák ki és ne a védelmünkön keressék a rést mindenáron.

Ez el is döntötte, hogy szélsőhátvédeik minimális támogatást nyújtottak a támadásokhoz, és nem engedték, hogy 1v1-es versenyfutás alakuljon ki a német védők és a muszlim támadók között. Lassították a játékot, labdát tartottak és remélték, hogy Gnarby és Lewa talál egy gólt félig emésztett legyek helyett. A középpályásainknak kiváló meccse volt, Gini és Hendó remek teljesítményt nyújtottak, valamint Keita is kiválóan tartotta meg a labdákat és segítette a labdakihozatalt.

Ami viszont megint feltűnő volt, hogy ha ennyire levédik a gyors támadásvezetéshez szükséges területeket, akkor a fab3 önmagában megfogható. Meccs közben is volt róla szó, meg utána is, hogy a középpálya támadóharmadbeli játéka nem elég. Jobban mondva nem kevés munkát raknak ők a meccsbe, de itt egy kulcsfontosságú elem hiányzik, hogy megtörjük a jeget.

A 3 fős középpályánk működése viszonylag egyértelmű, Henderson középen a védelem előtt segíti a labdajáratását, és ő az aki a visszatámadásba is fellép, míg a két 8as kisegítenek a szélsővédők mögötti területekre, ha éppen nem az ő oldalukon folyik a letámadás. Gini a tavalyi év során átvette ezt a hatos pozíciót, ez korábbi támadó felfogásán is látszik, sokkal kevesebb kockázatot vállal. Nem véletlen tehát és amúgy is logikus, hogy a legtechnikásabb Keita az, aki a támadó a középpályán, aki dedikáltan kockázatot vállalhat és kell is neki egy ilyen fab3-on fegyelmezetten védekező csapat ellen.

Ezt játszotta remekül tavaly tavasszal Ox, előtte pedig Coutinho. Naby a mai meccsen is jól darált (egyre jobban teljesít meccsről meccsre, mióta nem fáj a háta), sok labdát szerzett, jól tartotta meg, de a támadó harmadba a kiugratásai és úgy egyáltalán a döntései nem működtek. Nem egyedül rajta múlt a vereség, de Mané és Salah helyzeteihez hasonlóan ő is kihagyta a maga „helyzeteit” még, ha azok nem is lövések voltak. Továbbra is tartom, hogy az ő játéka kulcsa lesz a szezonunk sikerességének, mert bár hiába olvadozunk egyre másra a Mané, Salah és Firmino játékán, néha őket is ki kell segíteni. Kedden is megvolt a fölény xG-ben is bőven, de igazán jó minőségű helyzetből nem volt sok.

Záró bekezdésemben leborulnék az általam nagyra becsült Modoros blog előtt, 10. születésnapjuk alkalmából.

Mindkét csapat tartalékosan lépett a pályára, de teljesítményük miatt szégyenre nincs okuk. Mindkét vezetőedző felkészült, jól térképezték fel ellenfelük erényeit és saját csapatuk képességeivel is maximálisan tisztában voltak. A hazaiak nagy energiákat fektettek az előny megszerzése érdekében, míg a vendégek mélyen saját térfelükön hősiesen védekeztek. Habár a második félidőben a játék küzdőszelleme dominált és technikai hibák tarkították mind a vörösök, mind a bajorok megoldásait. Én úgy gondolom, hogy azt gondolom; a gól nélküli döntetlennel nem lefutott a párharc sorsa. Idegenbeli gólra már csak az ezen a meccsen hazaiként pályára lépőknek lesz esélyük a párharc során, ellenben a keddi vendégjáték után a visszavágón hazai közönség előtt vívhatja ki a továbbjutást a német rekord bajnok. Mindenféleképpen izgalmas csatára van kilátás, tartsanak velünk akkor is!