Félelmek világa

A ma esti meccsen Londonban az elmúlt időszakban a kedvenc ellenfeleinkhez látogatunk a laza januárunk után.

Az okos korai FA kupa kiesésnek köszönhetően január második fele kellőképpen lazán alakult a csapatnak. Kvázi tekinthetjük ezt az időszakot egy az angol fociból oly nagyon hiányzó téli szünetnek is. Azt gondolom mégha a legutóbbi meccs eredménye nem is ezt mutatja. Kulcsfontosságú lehet a szezon hátralévő része szempontjából, hogy a srácok fújhattak egyet. No meg Klopp irányításával elmehettek a trópusokra egy mini edzőtábor szerűségre. A védelem hiányzói sem egy sűrű időszakban koptatták a rehabot, így nekem továbbra is szorongatóan pozitív érzéseim vannak. Tudom, hogy ez eléggé képzavaros, de egyszerűen mikor pozitívan látom a csapat helyzetét és a jövőt az bizony kényelmetlenül érint, mert mindig felmerül bennem, hogy mi az, amit nem látok. Mi húzódhat meg a háttérben az árnyékok között, mert az elmúlt két évtizedben nem a pozitívumokhoz vagyok szokva. Az én világom az “elcsúszás” világa, az én világom a „Spice Boys” világa, így egyszerűen nem tudok nyugodni most.

Mikor is egy több éves jól felépített terv eredményeként hasít a csapat. A keret jól összerakott a csapat magja ebben a szezonban és a következő nagyjából 2 évben van a játékos pályafutások korszerkezete alapján, a csúcson. Most mikor a terv szerint ki kell jönnie az eredménynek. Nekem ez a kép túlságosan rózsaszín… Egyszerűen összerándul a gyomrom tőle. Nem tudom, hogy ez a furcsa kettős érzés ismerős-e másnak is a csapat kapcsán.

A meccs kapcsán a West Ham, eredményességben Pellegrinivel semmit sem változott, stílusában sem túl sokat. Persze nem szabad korai következtetéseket levonni, de én a korai jelek alapján nem látom, hogy az öreg Chilei olyan sokat változtatott volna a Londoni Vasason. Abban azért bízok, hogy lesznek oly buták, hogy megpróbálnak focizni ellenünk és akkor lehet egy viszonylag egyszerű meccsünk.

A lényeg az, hogy a top6 elleni eredményességünket fenn kell tudni tartani minden áron a szezon második felében is, ha el akarunk jutni a célig. Addig is nekünk az a dolgunk, hogy élvezzük az utazást, hiszen ez az egyetlen dolog, ami igazán fontos. Próbálom magam folyamatosan emlékeztetni…. de piszok nehezen megy.