Bal bunkók

Legendás exeink térnek vissza az Anfieldre a bajnoki menetelés következő állomásán. Bagoly palotája eddig 22 pontnál jár a 40 felé, hozva az egységsugarú menekülőcsapatok minden jellemzőjét. Legnagyobb parájuk, hogy első és második számú kapusuk is sérült, ezen kívül mélyen a labda mögé várom őket, pár veszélyes kontrával. Azonban a poszt nem erről szól, mert ezt a meccset láttuk már, megírtuk már sokszor sokan. Viszont sokkal jobbak vagyunk, mint amikor még nagyon fáztunk ezektől a meccsektől. Ez a fantom félelem még most is ott motoszkál bennünk, de a nagy védelmi pusztulat közepén is brutál erős kezdőt tudunk a pályára rakni.

Riise óta egy igen labilis poszt volt a baloldali szélsővédő. Ez nem csoda, a norvég egyszerre volt fehér törpe (Sturridgehoz képest) és vörös óriás, így nem csoda mekkora űrt hagyott maga után. Ez az ember akkor is boNba gólt lőtt mikor belsővel helyezett.

Aurelioval megoldódni látszott, de ő is az üveggyárban növesztette a testrészeit, és ahogy azt tanult kollégám említette az előző beharangozóban, nem igazán volt alkalmas az élsport, főleg a szigetországi darálós verziójára a szervezete.

Már Rafa alatt is szépen gyűltek az epizodisták ezen a poszton, kezdve Djimi Traoré nagymesterrel, aki ugyan kényerűen játszott egyáltalán futballt nem csak ezen a poszton. Emiliano Insua 44-szer lépett pályára, ami azért nem kevés, de ezt négy évre bontva inkább Aurelio sérülékenységének köszönhette. Egy szezont megfordult itt Dossena is, akinek volt egy jó hete Liverpoolban, de amúgy szintén a fever the flava pozitív.

Aztán jött a nagy ágyú kedvenc Baglyunkkal, a kopasz terminátor, érzelmek és látványos futball tudás nélkül. Mondjuk agy híján ez nem meglepő, az annál inkább, hogy Koncheskyért nem csak hogy pénzt, abból sem keveset, de még  Lauri Dalla Valle és Alex Kacaniklic jogát is adtuk a 3,5 millió font mellé. Nagyjából 5 millió fontot 2010-ben. Majdnem egy negyed Suareznyit.

Kenny alatt érkezett a professzor, aki nem csak erőszélsőségig vitte és “kiszorította” Downingot a támadószekcióból, de még Fonaton is kapott két saját posztot! Kenny javára szóljon próbálkozott ő fiatalokkal derekasan ezen a poszton, de még Disco Stut és berakta hátha. Sajnos a retinámba égett a kép, ahogy ez a két zseni egymás mellett sprintel, egyikük a labdával, de az oldalvonaltól nem messzebb 5 méternél. Those were the days.

BR sem volt tétlen, Enrique kóros és végtelen sérülései mellett neki is feltűnt, hogy a Prof csak gúnynév és ezek arra sarkallták, hogy bizony van még itt mit fejlődni. Kedvencünk, Aly Cissokho nálunk töltött kölcsön éve nem csak az ezüst érme miatt nem múlt el nyomtalanul. Simán szorította ki Flano fonák oldalán, abból a csapatból, ahol a védekezésre, khm nem igazán volt hangsúly fektetve, mert Suarez.

Alberto.M igazán szép projektnek indult, sokszoros EL győztes sevillaiként hihetetlen pénzt kértek érte, aztán Ayre lemotorozott és jóárasította. Hogy kitől is ered az agy nélküli balbunkó kórsága Liverpoolban azt nehéz kideríteni, mondjuk Djimi esélyes, viszont, hogy ez egészen 2010-es évek közepén is pusztít az kemény. Anbalébaba annyi vidám percet okozott nekünk, sajnos ennek nagy részét pályán kívül. Volt itt hooverboardozás kutyával, majom tetkó, karácsonyi üzenet, és leolvadások sora.

Aztán jött Klopp és azt mondá Milner építsük újra ennek a posztnak a szépségét. Milner pedig 6 nap alatt megtanulta azt, amit évtizedeken át nem ment a Mersey vörös partján szinte senkinek, a 7. napon pedig nekivágott egy teljes szezonnak. Majd átadta a stafétát a kedvenc skótunknak, akiről ez a poszt szól. Azért eresztettem ilyen bőre a történelmi visszatekintést, mert hihetetlen mi volt itt előtte. 8+2 millió fontért érkező emberünk az egyik legstabilabb balhátvéd teljesítményt hozza le, végtelen munkabírással.

Robbo no brainerként hosszabbított a klubbal. Reméljük 10 év múlva már ő is ezen a listán szerepel majd, nem úgy, mint a fent említett elődei.