Lubickolunk

És egyelőre még csak kisebb viharfelhők vagy hullámok sincsenek. Egy hullámhegyet lovagolunk egyelőre teljes lendülettel, minden lelkesedésünkkel és erőnkkel, ez pedig nem éppen szar érzés. A City bukdácsolásának köszönhetően nyílik is az olló, a maratonunk ezen pontján – pontosan féltávnál – olyan előnyt is kezdünk összeszedni, amivel a történelemben volt már olyan, aki a végéig kihúzta. Hát ilyen se ma volt utoljára.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Boxing Day beharang

Tavaly karácsonykor magányos voltam. Kaptam ajándékot, vöröset, bár akkor azt még drágaságnak, semmint igaz kulcsnak reméltem. A csapatom verte a Swans-t 5-0-ra boxing day-en, de a City már 20 pont távolságból integetett vissza a mezőnynek. Aztán BL-döntőig mentem az ajándékból, nyáron pedig újabb vörös ajándékot kaptam. Így aztán PL-rekordot döntött a csapatom és vezetik a ligát karácsonykor. Többé már nem leszek magányos. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mi vagyunk a fa tetején

Összességében magabiztos három pont, a mikulás/jézuska/angyalka a fa tetején majd a tábla tetején talál minket, ráadásul a többieknél többet is pihenhetünk a boxing dayre. Mi mást lehet még kívánni? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Távoli farkasvonyítás

Ma este folytatódik a téli hajtás, két hazai rangadó után kisebbek felé kormányozzuk a hajót, de nem kevésbé fontos meccsek következnek újabb két top6-os csapat ellen. Nyugat-Közép Angliába utazunk, egy köpésre Birminghamtől, ahol egy dél-nyugati szerv vette át az irányítást.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Rezsim, rezsim, a rohadt rezsim

José, José, te szopni jársz ide most már mindenhova. Ígéretes egy suhanc edző voltál pedig még idejekorán, a nagy Abra-éra előtt feltűnve tehetségként. Komolyan, még az öltönyöd is imádtam, a filozófiád meg tömegeket döntött a karriered elején. Remekeltél. Azt a portói majd chelsea-i felfogást csak irigyelni tudták. Nem is csak az eredményei miatt, önmagában, egyszerűen valid és fasza volt. Aztán az alma megrohadt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Számvetés

A bajnokság és így a szezonnak lassan a felénél állunk. Egyébként is közelít az év végé a zárások, elszámolások kora, így nem árt, ha kicsit megnézzük, hol is tartunk/tart a csapat. A bajnokságban meglepően jól áll a csapat, hiszen jelen pillanatban úgy néz ki, hogy benne vagyunk a bajnoki címért folyó versenyben, amit lehet akár úgy is tekinteni, hogy ránk és a Guardiola féle űr Cityre szűkült. A nemistudommostéppenhogyanhívják kupából sikerült a Chelsea ellen gyorsan kiesni, viszont a BL egyik halálcsoportjából végül sikerült tovább menni és ismét megélni a BL tavaszt. Azaz összességében mondhatjuk, hogy jól állunk. Sőt a legszebb reményeink alapján halad eddig a szezon. Kicsit furcsa és kellemetlen érzés ez a szurkolói énemnek, mert sokkal rosszabbhoz vagyok szokva és mindig várom, hogy mi fog bedőlni, hogy visszatérjen a jól megszokott érzés, avagy a majd jövőre feeling. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Tudsz te, ha akarsz

Mondta mindig fater, amikor valami olyasmit csináltam, amire az ő mércéjével is kellett mán valamit mondani. Persze, mindenkinek van egy anekdotája arról, hogy morózus fater nem dícséri túl a gyereköt, mert elbízza magát, meg ebből majd tanul, de az a vicces, hogy bármennyire is a faszom kivolt ezzel mindig, tudok én is ebből az értékkészletből táplálkozni.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

La famiglia

Begördült a busz a szálloda elé, a csapat a folyosón várja a liftet, ahogy az szokás itt tartják meg a névsort, innen már nem lehet elhagyni senkit. Fontos meccs a mai, korábban indulnak, mint szokás, sok lesz a füst és a sör az utcákon. Nápolyból jönnek a vendégek, és nagy valószínűséggel csak az egyik csapat harcolja ki a tavaszi Bajnokok Ligája szereplést. Nincs két egyforma figura a táblán, mindenki máshogyan néz szembe az estével legbelül, egyedül.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….