Testhezálló

Mindig ezeket a meccseket vártuk. A nagyok ellenit, a nehezet, a lehetetlen küldetést. Mert mi voltunk ilyen kicsik, vagyis inkább a közepesen nagyok, és a mi sokat futó, alázatos játékunk, a gyors szélsőink okozta permanens kontraveszély miatt mindig jól jött valaki, aki több dollárból lett összerakva.

Érdekes ez az idegen beli meccs, mert tavaly országos kettes lett volna, pusztán azért, mert mi vagyunk a Liverpool. Akik halálos méreg, egy rendezetlen védelemmel szemben, aki addig tolja a presszinget, amíg be nem fosol, aki 6000-es fordulattal jön ki már az öltözőből. Egy City, egy Bayern egy bárki nem szokott hozzá, hogy bárki nekimegy az öltözőben, élesben hátulról. Szépen beszorítja az ellenfeleit egész szezonban, aztán megtöri őket, nyugodtan, lépésről lépésre. Az első meccsen söpört végig rajtunk utoljára a régi szép idők hulláma, amikor egy kurva nehéz időszak kezdetén, egy kifejezetten potens Tottenham verés után voltunk nagyon pariban egy európai top10-es PSG-vel. Oké, nekik is meg volt a maguk helyzete, de nagyon érződött rajtuk, hogy Marquinhos nem DM, meg annak ellenére, hogy játékban mennyire azt éreztük, hogy föléjük nőttünk, csak kellett a végén Bobby, hogy szép emlékkel gondoljunk rájuk.

Az azóta eltelt majd 2,5 hónapban csomó minden változott, de nem annyira náluk, inkább nálunk. A PSG még mindig egy undorító halálcsillag, konkrétan 0-ra veri az egész francia bajnokságot, érdemi kihívó nélkül. Mi viszont elkezdtünk elmászni egy kvázi nagycsapat irányába: Türelmesen, fokozatosan felőrölve, sokszor nem éppen a legszebb játékunkkal, takaréklánggal csapkodjuk meg a kicsiket, a bajnokságban legkevesebb kapott góllal, nagyon stabilan. Bezárt a pofonzsák: Nem kapunk, cserébe amit kiosztunk, azt kevésbé látványosan. Ami ennél is érdekesebb, mivel mi is nagycsapat vagyunk, kevésbé volt meg eddig a rangadókon a nincs mit veszteni érzés. A shitty ellen konkrétan nehéz volt eldönteni, hogy melyik csapat a regnáló bajnok, aki félti a címét a legnagyobb kihívójától, és melyik az új hús, aki végre bajnok akart lenni. Nem vagyunk ifjú Klicsko, aki lendületből basz szájba, pont annyit adunk ki sokszor, amennyit kell.

Az is kérdés, hogy most milyen hozzállással jön ki a csapat, ha tippelnem kéne, akkor masszív védekezéssel, terület átadással és gyors kontrákkal. Igazán jönnie a PSG-nek kell, ha az első félidőt kihúzzuk gól nélkül, akkor a másodikban már ha jobban kinyílnak, lesz helye a Mané-Salah-Shaki (utóbbi csereként áll majd be) broken teamnek szétfutni a rendezetlen védelmüket. Ha gólt is kapunk az elején, akkor se kell kapkodni, mert a buszozás a PSG-nek se sajátja, nehéz elképzelni a felépülő Neymart a fullbacknek besegíteni a szélen védekezésben.

Úgyhogy én egy Lovren – VVD CB párost, meg egy Hendó – Gini – Milner középpályát várok a szokásos front 3 mögött. Meg győzelmet.