Lázálom

Süt a nap, vizes a strandgatyám. Szép álom ez, még a nap perzselését is érzem, valószínűleg a pizsamám, a lúdtollas takaró és a sárgás vörösen izzó konvektorom közvetett hatásaként vetül elém ez az álomképzet. Bohóc életérzés ez. Álltam én már itt a strandon sokszor álmomban, de ilyen jó idővel és vízzel ritkán találkoztam. Nagy úszásra vagyok kész. Magabiztosan is csapok be a sekély vízbe még. De a lábamban zsibbad valami. Tudod vannak azok az álmok, amikor zsibbad a lábad, és ez felbasz, és csak vonszolod. Az Arsenal ellen még mindig zsibbadt.

Ritkábbik típus az a liverpooli állapot, mikor az eredmény megvan, a játék viszont nincs. Jó-jó, értem, még csak november eleje, és tavaly is milyen szarok voltak. Engem az aggaszt egy ici-picit, hogy tavaly ilyenkor még alig voltak túl az első sörözésen a Fab4 tagjai, most meg azért egy BL-döntős szezon után vagyunk ugyanígy 3 hónap játékkal. És hogy úgy mondjam, ez – ezt az alapot feltételezve – lófasz.

Ha tavaly sipákoltunk, hogy elvették a presszinget a pihenés és teljes szezonra fókuszálás árán, akkor most úgy érzem magam, mintha lány lennék fiú helyett. És az fura. A seggünket mondjuk tény, hogy lassan régészek nem látták, nem hogy f.sz, de sajnos a lövésekben sem mutatunk bika szezont.

Emery sajnos pont olyan ügyes, mint ahogy arra számítani lehetett. Ha nem is verte meg Kloppot taktikailag a földbe döngölve, de nem Jürgen volt az ezen találkozójuk alkalmával sem, aki okosabb volt.

Fabinho hullámzó teljesítménye az Emirates-ben egy elég negatív kilengést hozott magával. Ez olyan szinten szüntette meg a 433-unk középpályáját és bármiféle támadójátékát, hogy magától adódott, hogy a pályát jól szélesítő Arsenal ellen a másodikban egy 4231-félével korrigálja a brazil langalétrát Krawietz serege.

A bejött azért elég erős túlzás lenne a húzásra, de nem volt teljesen hiábavaló. Jobbak játékban, így egyéni teljesítményben előrefelé sajnos nem lettünk. Az a zseniális és megbotránkoztató, hogy még így is simán nyerhettünk volna. Milly antifield goal, Salah botrány emberbe passza, meg nem adott tizi (+Mané les? gól), de az egy pontot is olyan módon nem érdemeltük meg, mint ahogy a MU SAF alatt vagy harminc tucatnyit.

Csak az a kurva karika

Salah-t muszáj megemlíteni ebben a röpke öf-ben is, mert annyira határfos döntéseket hoz nyár óta, hogy az bekezdést kíván. Parancsolj, felség.

Az a 93. perces Matip-csere meg olyan… Akarsz adni egy csattanós pofont a szarnak, de végül csak úgy megpaskolod, hogy remegjen egy kicsit, de halmazállapotilag semmit se változzon. Nem értem Kloppékat itt. Valahol még szerintem meglehet a kulcs BR pincéjéhez.

Addig meg itt egy kellemetlenül dafuck kép Bellerínről haj_stílusügyileg.

Still unbeaten, de pressing és kreatív középpályáról jövő kiugratások, az still sehol. Mármint valahol van legalább stabilabb védelemmel, de ez egy újabb kemény top4 versenyt ajándékozhat. Többet nem, pedig elvileg van padunk. Gyakorlatilag nincs, még kezdőnk sem, tavalyhoz képest. Fab3, where are you? Keita, Ox, Adam – get well soon… please. Az a jó, hogy ez mind még háromszor fordulni fog idén. Kloppék a tavalyra kitalált fizikális megerőltetés irányát duplázták meg idénre, megfejelve egy stabil védelemmel. Érdekes lehet, hogy a tavaszi menetelés tényleg visszadja-e a most zéróra tekert gegenpresszing gyilkot, főleg, ha magasabb ponthalmazról kezdjük a gázolást. Álom, de kurvára várom a beteljesülését. Emery és Sarri kevésbé érzi még ezt.

A nap még mindig süt, az álmom még mindig tart. Lehet, hogy felébreszt a zsibbadás azzal, hogy felerősödik. De bízom még benne, hogy elmúlik, és valami hirtelen más, de szép kép – egy naplemente, egy vörös sellő – váltja a sima napsütős strandgatyás képet. Remélem, a piramis is újra feltűnik.