Gúzsba kötve táncol

Átrendezed a fél csapatodat egy Southamptonért? Feladod az elveidet egy Kristály Palack miatt? Biztosítasz túl pozíciókat, mert az Evertonnak van egy jó szélsője? Fontosabb neked megölni az ellenfél játékát, mint az, hogy játszhasd az sajátod? Megelégszel egy ponttal is idegenben? Faszt, de egy igazi, félelmetes, mégha formán kívül is játszó nagycsapat ellen bizony teszel ilyet, és más talán nem is tudja mutatni azt, hogy hol tartunk mi ezen a skálán, mint az, ahogy Pepsi kezelte ezt a meccset.

Mert persze, mindenkire jellemző, hogy készül a másik taktikájából, és ha lehet, akkor nem hagy a másik erősségeinek réseket, de minél jobbnak érzed a saját csapatod, annál inkább bízol a saját kvalitásaidban, mintsem megpróbáld ellehetetleníteni a másik oldalt. Tudtuk, hogy Pep labdatartásra és dominanciára épülő játékának a Klopp féle presszing és gyorsaság a kriptonitja, és jártak hozzánk tavaly elég sokat a fasz rosszabbik végére, hogy idénre már változzon a helyzet, nem is kicsit. Pep szinte egy Liverpool szerű csapatot rakott fel egy Liverpool ellen, és így marhára nem az történt, mint amire mindenki számított.

Lehetett volna ez a meccs 5-5 is, ha Pep próbálja hozni az agyig feltolt labdatartást, Klopp pedig 1000%-ra kurblizza a presszing motorját. Azonban mindketten úgy voltak vele, hogy ezt a kimondott-kimondatlan bajnoki cím kérdését marhára nem most kell lefocizni, legyünk túl egymáson, aztán menjen mindenki a maga dolgára kalapálni a PL mezőny maradék részét. Pepnél nyilván számított a tavaly végigélt masszív bőrfiatalító kezelés fasszal, Kloppnak pedig ez volt az utolsó meccs abban az időszakban, ami az eddigi történetünk talán legnehezebb első 10 meccse volt. Egy ilyen sűrű és nehéz sorozat, egy Napoli elleni égés után nagyon rossz lett volna most mindenkinek egy zakó hazai pályán, és ezt nagyon el is akartuk kerülni. Kicsit olyan volt az egész, mint amikor azt mondják, hogy társastánc lesz, te fogd meg a párod bal bokáját, meg a jobb vállát, ő tegye az orrát a jobb herédre és fogjon át alulról a bal lapockádra, térdeljetek le, és akkor tánc.

Mindkét edző úgy gondolta, hogy elég lesz a bal oldalon feltolni a FB-eket, mi rátettük Gomezt Sterlingre, a másik oldalon meg Laporte tudott nagyon közel helyezkedni Salahhoz a Mendy mögötti területen, mert a másik oldalon Walker szinte alig lépett fel. Védekezésben az ellenfél kapusáig tartó presszing ritkán volt, inkább azt várta mindkét oldal, hogy egy középpályás labdavesztésből hogyan lehet ráfordulni a másikra. És mivel Milner helyén Keita nem igazán tudta hozni az üres területek bejátszását, kb. várható is volt, hogy ha nem döntetlen marad a vége, az valószínűleg valamilyen ad-hoc szituáció eredménye lesz. Mondtam ezzel amúgy kurva nagy okosságot, de tényleg azt éreztem, hogy akkor lesz nekünk értelmes 2-3 ziccerünk, ha valaki náluk nekiáll folyamatosan betlizni, vagy akkora hibát vét, mint amikor Dier röviden adta haza a kapusnak a labdát. Így maradt az, hogy ha már mindkét csapat letette előre a fegyvert, derüljön ki pénzfeldobással, ki a jobb. Mert minden meccsben benne vannak ezek az egyéni hibák, amik 100-ból egyszer jönnek ki, de ha pont most, akkor azzal el is dőlt az egész. Vagy foghatjuk ilyenkor a bíróra is a dolgot, és várhatjuk, hogy permanens PL bírói hibafaktor kinek kedvez a vaksi szemeivel.

És az van, hogy szerintem ebből a szempontból az utóbbi időben nem panaszkodhatunk. Mert persze, ami bemegy gól, meg jó csapatnak van szerencséje, de lehet, hogy én vagyok túl pesszimista, de a körülmények ilyen jellegű pozitív összjátékához nem szoktam hozzá. És biztos van ebben valamilyen elfogultság, meg egy erős kognitív torzítás is vastagon, de eddig ha nyertünk, akkor általában több góllal, de legalább egy valag helyzettel tettük, ha döntetlen lett, akkor legtöbbször mi adtuk le az előnyt, nem pedig fordítva. Hiába érdemeltünk volna döntetlen, ha a foci pontozásos játék a Dinamó ellen, ha nem dobunk dupla hatost és Studge nem helyezi be, mint ló a lónak. Ha ezen az ösvényen haladunk tovább, és megnézzük ezt a meccset, igazából bírópajtira sok szavunk nem lehet. Gomez hibázott, de Lovren csak összehozott egy teli tizit, amit nem fújtak be.

Rázójel: Most egy védő megítélése, és hasznossága nyilván extrém komplex dolog tud lenni, főleg ha minden elfogultságot ki akarsz venni a rendszerből. És persze, ez ellen küzdünk mi, hogy elfogultság, meg az egy meccsből megítélés, meg ilyenek, de ez a meccs tökéletesen lehozta, hogy mia bajom Lovrennel. Mert egyébként elcocókázott egész végig, de megint proaktív akart lenni egy nem vészes szituban és ki akarta zúzni a labdát Agüero elől, nyilván sikerült telibeverni. Mindegy.

És ha már tizi, én a második, vagy nevezzük első megadott miatt se szóltam egy szót sem, csak meghúztam a vállamat, hogy okés, akkor most Pepsi jött ki kjobban a pénz feldobásból, lehet haladni tovább. De nem, kedvenc aluljárói GSM boltos fizimiskájú szélsőnk úgy érezte, hogy neki most meg kell mutatnia, hogy hány az óra, és a Jóisten tartsa meg jó szokását ebben. Így maradt a döntetlen egy olyan meccsen, ami szinte semennyire nem hasonlított arra, amit eddig a Klopp féle Liverpooltól megszoktam. Inkább küzdelmes, inkább tatkikus, inkább nekünk fúj a bíró (beleszámolva Fernandinho 3 sárgáját és 1 pirosát), és inkább nekünk van szerencsénk a végén, úgy, hogy ez a két meccs egy “régi” Liverpoolnak tuti két zakó.