Már megint rangadózunk

Csapatunk az Októberi válogatott szünet előtti utolsó meccsénél jár, ami egyben az utolsó az őszi nehéz menetelésben. Az utolsó néhány meccs gyengébb eredményei és az utolsó meccs gyenge játéka ellenére azt gondolom nem állunk rosszul a „big picture” tekintetében még akkor, sem ha a rangadókon idén sem villogunk.

A mai meccsel és a Cityvel nem különösebben szeretnék ma foglalkozni. Egyrészt a meccs képét nem nehéz előre megjósolni. A sokadik Pep Guardiola vs. Klopp összecsapás előtt, hiszen mindenki pontosan tudja, mit akarnak ők és mit akarunk mi focizni. Azt is tudjuk, hogy rendszerint kriptonitjai vagyunk Guardiolának. Annyi biztos, hogy megint érdekes meccset fognak játszani a csapatok.

Azt gondolom, hogy 10 meccs után, ami már lassan a szezon ötöde. Érdemes egy kis bepillantást tenni statisztikákkal, hogyan is teljesít a csapat és egyes játékosok. Ránézni, hogy mi a fő különbség az idei szezon és a tavalyi között. Persze azt nem szabad elfelejteni, hogy a 10 meccs az még eléggé kis minta, így túl nagy következtetések levonására nem alkalmas. Azt sem szabad elfelejteni, hogy pontosan a nagy szeptemberi-októberi rangadózás miatt a minta “nem szabályos”. Ez alatt azt értem, hogy a 10 meccsbe 5 rangadó és 5 a resztli elleni meccs van, avagy 50-50%. Miközben a normális nem Európai szezonban 25-75% és Európai szezonokban pedig 35-65% a rangadó-resztli aránya, így torz mintát adnak ki az eddigi meccsek.

A bajnoki szereplés szempontjából legfontosabb a “resztli” elleni meccsek, eddig ebben a tekintetben tökéletes a csapat, ami nyilván hosszú távon nem fenntartható, hiszen nem lehet minden meccset megnyerni ellenük. A rangadók tekintetében 1,4 PPG az eddigi leggyengébb, de nem sokkal marad el a tavalyi 1,52 vagy a 2015-2016-os 1,65 PPG-hez képest. Most már egyértelműnek tűnik, hogy a kivétel Kloppék egyetlen Európa mentes szezonja volt mikor 2,09 PPG jött be a rangadókon és nem a norma. Azt gondolom, jó lenne javítani ezen az eredményen, de a statisztika nem azt mutatja, hogy sokat fog javulni a szezon előrehaladtával a rangadóink eredményessége.

Az is elég egyértelmű, hogy a 4-3-3-ra váltás óta harmadik szezonunk elég konzisztens számokat hoz. Az senkinek sem új, hogy a kicsik illetve a nagyok ellen mást focizunk és teljesen más stilisztikai statisztikai profilunk van. Az is elég egyértelmű, hogy a “resztli” ellen kifejezetten jó a védekezésünk alig engedünk lövést és gólokat az ellenfeleknek. A labdát 60+%-ban birtokoljuk, és jóval pontosabban passzol a csapat ilyenkor. Viszont a rangadók tekintetében az idei szezon a tavalyit másolja, így 11+ lövést engedünk megint az ellenfeleknek és idén kifejezetten sok kaput találó lövést is eddig, hiszen majdnem 5 alkalommal találják el a kapunkat. A gólokat is “szép” ütemben nyeljük, hiszen a tavalyi 1,71 kapott gól után idén eddig 1,4 gólt kapunk ezeken a meccseken.

A tavalyi szezonhoz képest a támadó oldalon van a nagy különbség a tavalyi szezonhoz képest. Nem a “resztli” ellen, hiszen megint bőven 2 gól felett hozunk ezeken a meccseken eddig. A különbség a rangadókon mutatkozik és abban is inkább eredményességben, hiszen hasonló mennyiségű lövésünk és kaput találó lövésünk van a rangadókon, mint szokott lenni, viszont az idei 1,4 szerzett gól az eddigi leggyengébb mióta Kloppék itt vannak. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a tavalyi 2.3 szerzett gól rangadókon a kiugró eredmény és a norma 1,5-1,7 rúgott gól között van. Egyszóval a támadósor az, ami idén eddig nem úgy teljesít, mint kellene és itt nem feltétlen a tavalyi úr szezonra gondolok.

Az egy remek kérdés, hogy a támadósor gyengébb teljesítményének oka vagy következménye, de annyi biztos, hogy a Fab3 meg sem közelíti tavalyi űr számait. Mondjuk a tavalyi teljesítményük annyira kiugró volt, hogy nem igen megismételhető. Azonban elsősorban Mané (aki idén per90 nincsen 0,5 gólhozzájárulás fölött (gól+gólpassz)) nincsen formában. Firmino és Salah ha nem a tavalyi önmagukhoz, hanem egy jó támadó teljesítményhez hasonlítom őket nem rosszak, de azért közel sem elájulós a termelésük. Az idei szezon meglepetése eddig egyértelműen Sturridge, aki a ritka pályára lépései alkalmával eddig az egészen kiugró (éppen ezért hosszabb távon egyértelműen fenntarthatatlan) majdnem 2 gól per90 mutatóval képeszt el minket. Olyan remek produkció ez tőle, ami előhozza belőlem a rossz kedvet, hiszen a csávó már megint zseniális, de fizikálisan egyértelműen nem ki egy szezont, nem hogy kezdőként egy teljes szezont és továbbra is ott van a probléma, hogy az alap stílusunkba nem igazán passzol bele. Erre meg ő messze a legeredményesebb gólszerzőnk. Ez elég érvágós érzéseket kelt bennem. Nagyon remélem a szezon előrehaladtával elsősorban támadó oldalon a helyére kerülnek a dolgok. A Fab3 előszedi jobbik formáját és megközelíti tavalyi eredményességét és ez a kora szezoni kis probléma felvetés elfelejthető lesz.