Nincs elég

Posztban énekelem meg, hogy miért is írhattam meg már meccs közben, eredménytől függetlenül egy Ligakupa meccsnek az összefoglalóját.

Senki sem gondolkozik igazán fekete-fehérben. Ennek feltételezése az ember leostobázása lenne, ilyet pedig legfeljebb méregből ír bárki is. A szurkolói példány, így én is, a hangulatban képes eltolódni a fekete-fehérség két dimenziójának végpontjának közelébe.

Az agyunk belsejében azonban sosem megyünk el a falig. Sem ti a kommentek írásakor, sem én vagy Máté a posztokban, mikor a Ligakupa jelentőségtelenségéről írunk. De még olyan merészet is ki merek jelenteni, hogy McA sem a fiszfasz kupás írásaival. Nevetni fogsz, de még én is imádom nézni a csapatot +1 meccseken. Sőt, kurvára üvöltenék örömömben, ha a most épp Carabao kupának nevezett, de alig jegyzett kupának nevezhető fémet nyertük volna meg. Az is nagyon érdemes dolog, ha az amúgy tényleg erős B csapatunk is tud perceket kapni élesnek azért valamennyire mégiscsak nevezhető meccseken. Ez a fehér oldalam, és bennetek is, bennem is mindig megvan, meg is lesz.

Valahogy én mégis a feketébb oldal érveihez állok közel ezen a szürke színskálán. Ennek pedig egy elég jó eszmélettel összefoglalható érve van: több meccs, mint kolbász. Vagyis ismétlésként a már sokszor beszélt Fonatos témát: a több meccs bizonyítottan kevesebb eredménnyel jár. Azt, hogy bizonyítottan, majd lejjebb még részletezem.

Hopp, közben egy Studge gól! A néger istenem.

De mi az, hogy kevesebb eredménnyel jár? Ez az az egyetlen pont, amiben vitatkozni lehet. Számomra a hosszú távú klubelitséget megcélozva ez az eredmény elsődlegesen az állandó top4. Rövidebb távokon pedig (éven belül) a PL, esetlegesen bár messze kisebb prioritással a BL megnyerése. A kiskupák engem nem érdekelnek ennyire, de persze, ezek eszmei értéke is nagyobb egy PL-ezüstnél, ezt nem vonom személy szerint kétségbe. Pénzügyileg, és így a klub mint vállalkozás számára, igen.

Azt viszont mindenkinek magának kell eldönteni, hogy ezt a magában dúló háborút (fehér vs. fekete, hazai kupák vs. PL) ki nyeri meg, vagy legalább kinek az oldalára dől el inkább (mennyire szürke a szürkeállománya). Aki azt mondja, hogy PL-t is kéne nyernünk, de mehetünk a hazai kupákban is, az ellentmondásba keveredik. Egyszerre akarja fehérre és feketére is festeni az autóját. Nem olyan értelemben, hogy ez egy teljességgel kizárt világállapot, hanem olyan értelemben, hogy ennek mi a realitása, és a csapatnak a PL megnyerése szempontjából (és hosszú távú stratégia okán) mi a legjobb. Két székre csak nagyon kevesen tudnak egyszerre leülni. Van akinek sikerül, de ha én ezt kérem tőled és közben lesve örülök hazárdírozóként, hátha ezen elvárásom teljesül, akkor nagy eséllyel az lesz a vége, hogy neked ez nem sikerül, én mérges leszek rád, te meg emiatt stresszes. Jó sokszor az elmúlt évtizedekben már, semmilyen székre nem tudtál leülni, én a trónra kívánlak. Nekem tényleg elég az az egy hely, de akkor az legyen már a PL-trón, és semmi más.

Hosszú távú terveinket ebben a mai világban (szerintem nem sajnos, ilyen korszakban vált naggyá az emberiség, nem?) a pénz határozza meg. A Ligakupa jár a legkevesebbel, és a beletett meccsszámra itt a legkisebb a jutalom. Nekem tetszik az az állapot, hogy vért köpve kell a bajnokságért küzdeni, és mocskos sok pénzt és így versenyelőnyt szerezni a top4-gyel. Ebben a világban – bármennyire is romantikus dolog a kupaszámokat növelni – a Ligakupa nem lehet komoly cél. Sőt, és akkor itt jön a statisztikai elemző rész alátámasztásként, a részvétel a hazai kupákban egyenesen hátrány.

Rég találtam már ki ezt a modellnek azért csak jó nagy arccal nevezhető elemzést, de most akkor nyomok egy update-et. Az volt a lényege, hogy megnéztem sok évre minden PL-csapatnál a fizetési kiadások és az adott évben játszott meccsszám hányadosát, és ezt a pontok függvényében elemeztem. Az volt az ábráról leolvasható eredmény, hogy bizony ha top4-be akarsz kerülni, akkor adott bértömeggel törvényszerűen nem mehetsz egy bizonyos meccsszám fölé.

Ha elég nagy a fizukereted vagy (kizáró vagy) kevés meccset játszol, akkor a lila vonal fölé kerültél, és így nagyobb volt a sanszod a top4-re. 2009 és 2014 között ez egy kizárólagos feltétele volt a top4-nek, kis hányadossal biztosan lemaradtál.

Na, akkor nézzük újra részleteiben, mert azóta már évek teltek el.

Először is most 2009 helyett csak 2010-től szereztem adatot, de ma már egészen a 2017-es jelentésekig. Ez 8 év. Mind a 20 PL-helyezettre megnéztem először az adott évi bérkiadást. Semmi hivatalos forrás erre nem található természetesen, így Google, aztán valamennyire elhisszük azokat az adatpontokat, a nagy képhez nekünk úgyis a nagyságrendek kellenek. Ha megvannak a béradatok, akkor Fonat-olvasóként megálljt kiáltasz, és inflálásért rohansz. Ezt úgy tettem meg, hogy 2017 volt a bázisév, az inflációt pedig össz-PL-bértömegek éves változásával azonosítottam százalékosan. A régi értékeket tehát így maira (2017.) hozhattam.

Ezeknek az inflált bérkiadásoknak akarjuk a hányadosát venni a meccsszámokkal. Ez már csak adatgyűjtés és osztás művelet. Megtéve ezt, itt láthatóak az adatpontok. Most nem szerzett pontok, hanem PL-helyezés függvényében ábrázolva (kattra nő):

A jelenség még mindig megfigyelhető, néhány kivétel már született az elmúlt években: Leicester bajnoki cím és kétszer a Spurs top4-e. De hát valaminek erősítenie is kell a szabályt. A bűvös határ most (vízszintes narancssárga vonal) a 3,5. Ha a bérköltség jelenértéke (millió fontban) elosztva a meccsszámoddal efelett van, akkor jó vagy. Jó vagy, ugyanis top4-be (függőleges narancssárga vonaltól jobbra) a 32-ből mindössze 3 ennél gyengébb mutatójú csapat végzett. Ha viszont megvolt ez a 3,5-es bűvös számod, akkor 77% valószínűséggel meglett a top4. Bajnoki címhez 4-es mutató kell (Leicestert kivéve – 1,6). Érdekes még a bal oldalra is ránézni: ha 3 felett vagy, biztosan a felsőházban végzel. Sajnos így egyelőre álom marad a mu kiesés.

Lehetne ezt még cizellálni (több év, bevonni még valami magyarázó változót, szignifikanciákat vizsgálni), ez viszont így önmagában is rendkívül erősnek tűnik. Hogy mi lehet erre a magyarázat, azt nem fogja ez a szintű modell megmondani. Vitatkozni lehet rajta, szerintem legerősebben a stáb (és így a csapat) túl szűkös ellenfélre készülési ideje illetve a több sérülés (hiába hosszú a pad) róható fel ennek.

Összességében tehát enyhén szólva sem tartom szerencsésnek azt a felfogást, hogy jajj ez az 1-2 meccs mit számít, amikor kiélezett versenyben a top4 és a bajnoki cím a cél. Remélhetőleg a fiszfaszkupázás mellé ez egy újabb indok. A PL-ben nüanszok döntenek, szoktuk volt mondani. +1 Ligakupa meccs nüansz, -6 még annál is több.

Megnéztem a legújabb fizetési kiadásokról elérhető adatokat is. Elég magasan vagyunk, és ebben is kezdjük egy top csapat képét felvenni. Ez azt eredményezi, hogy a bűvös 3,5-ös arány eléréséhez a maximum meccsszám, amit az idénybe pakolhatunk: 51. Nem ettől lesz meg a top4, de nagyban növeli az esélyeket, nagyon nagyban. Most járunk 38 PL + min 2 kupa + 6 BL + tfh min 2 BL-kieséses = 48 meccsnél.

És ezt Kloppék is megértették. Ahogy megértették az elején azt is, hogy mit ér itt a 4231 és mit a 433. Majd azt is, hogy milyen a tél Angliában és hogy ezt nyáron hogy kell megalapozni. Aztán a kapus kérdést. És egy ideje már az angliai nüanszok sokaságát is értik.

Oh, közben 1-2 lett. Értem.