Hamis a Bobby

Guthmate kollégával nekimentünk a hamis kilences posztnak, illetve a saját hamis kilencesünknek, Bobbynak. Hideg elemózsiát és ebben a melegben megfelelő mennyiségű folyadékot tessék biztosítani, következik a nagy false9 poszt.

Annak megértéséhez, hogy mi is a false9 vagy magyarul a hamis kilences miért és mire jó, érdemes megnézni, milyen környezetben és hogyan jött létre. A false9 a dunamenti foci iskola terméke, amely Bécs, Prága és Budapest értelmisége közegében keletkezett az 1900as évek elején. A második világháború előtti üldöztetések miatt a közeg értelmiségi menekülő tagjaival a dunai iskola egyébként az olasz és a dél-amerikai focira is nagy hatással bírt. A szerepkör kialakuláshoz fontos rögzíteni, az 1920-30-as évektől a focit a 60-as évekig a WM taktikai dominálta a korábbi 2-3-5, vagy még korábbi 2-2-6, illetve 1-2-7 támadós szisztémák helyett. A WM taktikai 5 csatár balszélső, balösszekötő, középcsatár, jobbösszekető, jobbszélső a két összekötő játszott kicsit visszavontabb szerepben ez a W. A “védekező” rész az M két középpályás és három védő.

Mikor két WM csapat összecsapott az abban a korban egyedüliként létező emberfogós védekezéssel gyönyörűen kiadta a két csapat WM párjait. A két csapat védekező és támadó 5-ösei gyönyörűen szimmetriában voltak minden játékos köszönhetően annak, hogy ugye akkoriban nem voltak állandó mezszámok a játékosokhoz rendelve, hanem a mezszámok szépen 1-11ig a játékos posztjához volt kötve – már az ellen mezszámából tudta, hogy kit kell fognia. (Ez ugyanakkor zavart is tudott kelteni, ha két olyan különböző futball kultúra találkozott, ahol máshogyan alakultak a posztokhoz kötött mezszámok, és emiatt nem volt evidens a párválasztás.) A false9 megjelenésének a kulcsa az, hogy ekkor kizárólagos volt az emberfogás. A védő egyértelmű feladata volt, hogy kövesse nagyjából bárhova az emberét a pályán. A Duna-menti iskola, így az Aranycsapat, abban volt nagy és újító, hogy a csatár, avagy Sindelar vagy Hidegkúti lépett vissza a labdáért, ezzel automatikusan magával hozva védőjét. A kilépő középhátvéd mögött nyíló területre a két összekötő tudott vagy feljebb lépni, vagy pedig beindulni. Ne feledjük, hogy a pálya közepe az igazi danger zone, a kapuhoz minél közelebbről és minél inkább középről a legnagyobb valószínűsége egy lövésnek, hogy gól legyen. A korabeli hamis kilences meg innen rángatta magával a legfontosabb védőt. Nem csoda, hogy az Aranycsapat rendszeresen verte agyon az angolokat, hiszen Angliában ilyen foci nem létezett és teljesen új volt nekik, amit Hidegkuti csinált. Teljes káoszt okozott a védelmükben, nem csak a híres Wembleyben játszott 6-3-on, hanem annak hazai visszavágóján is, ahol az angolok kimondottan revansot akartak venni, a hazai vereségükért. Ez olyan jól sikerült, hogy történelmi 7-1-es verséggel utaztak haza.

A kulcs ekkor is persze a térhasználat és az ellenfél védekezésében számunkra kedvező változások elérése volt, Hidegkuti ezt a rajta emberfogással védekező kulcsvédő kimozgatásával érte el, ami helyett teremtett a többieknek, hogy ők tudjanak gólt szerezni. A jó false9 ekkor az okos mozgásával, intelligenciájával és nem a fizikai adottságaival tűnt ki. Első sorban a feladata nem a gólszerzés, hanem a többieknek helycsinálás és az előkészítés volt. Ellentétben a klasszikus középcsatárral, aki a csapata játékának fókusza, a támadásokat rá játsszák ki, hogy befejezze. A játék építésben szerepe minimális, rendszerint a kapunak háttal megtartja és lepasszolgatja a labdákat. A két leglényegesebb tulajdonságot, az intelligenciát és a helyezkedéssel másoknak helycsinálást még ma sem tudjuk mérni és szerintem még ma is alulértékeltek a false9 esetében.

A hamis kilences modern kori eljövetele egyértelműen Pep Guardiaolához és az ő labdabirtokló játékához köthető.  Persze, mint Barcalonában minden, ez sem független a totális futballtól és Cruyfftől. A kilencvenes évek vége és kétezres évek eleji klasszikus 10-esek virágkorának vége szakadt. A kompaktan védekező és villámgyorsan kontrázó csapatok szervezettségükkel magas szinten is tudtak eredményeket elérni és közben a kor csodafegyverét a 10-es posztot is sikerrel fojtották meg. Nem kell messzire menni, Benitez Liverpoolja is hasonlóan ölte a focit. A labdabirtoklásra épülő játék nem feltétlenül a folyamatos támadásért jött létre, sokkal inkább azért, hogy úgy maradjon támadásban a csapat, hogy a kontrák esélyét minimálisra csökkentse. Amitől ez a proaktív védelmi rendszer igazán sikeres lett, az több összetevős. Először is a pressing és gegenpresszing alkalmazása a labda lehető leggyorsabb visszaszerzésért, a másik a középre tömörülő védelmek feltörése a halfspacebe befelé cselező tükörszélsőkkel, a klasszikus védekező középpályás helyett kontrollert játszatni, valamint a csatárposzt újra gondolása. Messi fizikuma egyáltalán nem predesztinálta a pálya közepére, karrierje nem is így indult, hanem a már fent említett tükörszélsőként.  Majd Ibrahimovicot szorította ki a pozícióból, mert nagyobb szükség volt egy olyan játékosra, aki mélyre visszalépve extra összeköttetést tud nyújtani a középpálya tagjai és a szélsők között.

Pár évvel korábban a Roma csapatában Totti volt a modern hamis kilences első példája. Spallettit megelőző években  a csatársor mögötti támadó irányítót játszott, trequartistát. Spalletti átalakította az addig 3-4-1-2-re épülő rómát, és 4-2-3-1-re formálta, ami 2006/07-es szezon sérülései miatt 4-6-0-ra változott azzal, hogy Totti került kényszerből az egyedüli csatár szerepébe. A kreatív irányító szerepét természetesen nem tudta egyik pillanatról a másikre levetni, de ez nem is volt elvárás, klaszikus csatárjáték helyett, azonban mélyen visszalépett labdáért a középpályára ezzel segítve a csapat támadásépítését. Totti kényszerből ugyan, de az első modern hamis kilencessé vált.

Ugyanezzel a 4-6-0-s felállással és a fent említett labdabirtokláson alapuló focival menetelt a spanyol válogatott újra Európa csúcsára, ahol a Negredo, Llorente és a formán kívüli Torres helyett többször a középpályás Fabregas játszott a legelőrébb a csapatban.  Ami közös mindhármukban, az a játékintelligencia, amivel a összekötik a középpályát és a támadásban veszélyes szélsőket úgy, hogy a középhátvédeket döntésre kényszerítik. Vagy követik őket és területet engednek maguk mögött a szélsők beindulásának, vagy maradnak és tartják a védelmi vonalakat, teret és időt hagyva a kreatív játékosnak a legveszélyesebb zónában a labdával.

Hogy miért éri meg 4-4-2-ben védekezni Máté már kifejtette a nagy ikarusz határozóban. A két négyes lánc szűken zártan védekezve tudja lezárni a területeket és így az egyes csapatrészek közötti játékot. A foci jelen állás szerint nagyban a játék átmeneti részeiben dől el, amikor az egyik csapat védekezésből támadásba, vagy támadásból védekezésbe vált.

Nem véletlen, hogy a gegenpressingen alapuló kloppi foci sikeres tud lenni, mert egy ilyen átmeneti fázisban erőszakol ki labdaszerzést.  A hamis kilences és a kontroller feladata kiemelkedő ebből a szempontból, mert ők kötik össze a védőket a középpályával és a középpályát a támadókkal az ellenfél csapatrészei között.  A Liverpool 4-3-3-as felállásban ez a két legkomplexebb poszt, ami a legtöbb döntést és felelősséget rejti.Nagyon nehéz reagálni egy jó false9-ra. Az ellenfél a védekező középpályásával tudja követni, vagy terület vezérelt emberfogásban nagy összhangban adni-venni a hamis kilencest. A legegyszerűbb reakció a még szűkebbre vett védelmi vonal, ahol minimális hely marad a védelmi vonalak között, ami ugye alapvetően határozza meg az ellenfél csapatképét.

A kis Bobby Maceióban látta meg a napvilágot, ahol nyomor és bűnözés fogadta, édesapja utcai árus volt, aki koncertek és fesztiválok előtt árult italokat, édesanyja vigyázott a gyerekekre. Nem meglepő, hogy sokszor megesett, hogy egyik szülő sem akartra, hogy Bobby focizzon. Tucatnyi tehetséges gyerek nem tudja megugrani a lécet, ami a profi futballhoz és az azt körülvevő anyagi jóléthez vezet. Nem akarták, hogy egy szem fiukból egy bukott focista legyen, aki a helyi bűnbandákban köt ki.  Azt akarták, hogy tanuljon és értelmiségiként kitörjön a szegénységből, ami saját bevallása szerint jellemezte a családját. Ennek ellenére csak a foci érdekelte, így megesett, hogy szülei bezárták otthon, de őt ez sem tartotta fel, hogy edzésre menjen. Amíg a család aludt felkelt korábban, kiszökött és átmászott a kerítésen, hogy játszhasson. De így sem volt egyszerű kitűnnie a brazil tehetségek sorából, szerencse és persze olyan emberek kellettek, akik hittek benne. Izgalmas dél-amerikai árukapcsolás következtében első ügynöke a fogorvosa volt, így egyáltalán nem meglepő a védjegyévé vált csillogó fogsora.

https://twitter.com/BrazilStat/status/1013115896435499008

A helyi utánpótlást kinőve egyértelmű lépés volt, hogy egy nagy klub akadémiájára kell bejutnia, így került próbajátékra délre a Sao Paulo csapatához. Saját elmondása szerint az itt töltött két hetében alig találkozott a labdával, így nem csoda, hogy nem került beválogatásra. Tudta a következő esélyét nem szalaszthatja el, mikor a Figurense csapatánál megkapta az esélyt a próbára az első edzésen két gólt ollózott. A második napra már nem volt kétsége, tudta, sikerült a próbája.  A több mint 3000 kilométerre lévő karrier kezdet azonban nem volt zökkenőmentes. A honvágy a fiatal Bobbyban is dolgozott, szinte csak az mentette meg a hazaköltözéstől, hogy nem volt pénze rá. 2009-ben debütált a brazil másodosztályban, majd második szezonjában 36 meccsen 8 gólt szerzett támadó középpályásként.

Ezzel a teljesítményével keltette fel a Hoffenheim figyelmét. Bobby hezitálás nélkül mondott igent az európai kalandra 2010 decemberében. 2011-ben debütált a Bundesligában, ahová az egész családja követte. Itt szívta magába  több, mint négy eltöltött éve alatt a német munkamorált, amit hétről hétre láthatunk a pályán. Rodgers és a transfer committee közötti harcban érkezett hozzánk, egyértelműen nem BR kérésére, hiszen jól láthatóan egyáltalán nem tudta, hogyan is kellene használni a presszingben erős, kiváló munkamorállal bíró játékost, aki kiemelkedett a Hoffenheim támadói közül. Klopp érkezésével a beilleszkedés felgyorsult, Bobby pedig a csapat elsőszámú csatára, illetve hamis kilencese lett.

Firmino a csapat legfontosabb tagja, ezt már megénekeltem itt.

Bobby játékának három elengedhetetlenül fontos jellemzője van; a kloppi gegenpressinges/pressinges fociban jól védekezik, sokszor és jól készít elő lövéseket, valamint sokszor passzol. Ezek elsősorban a false9 szerepéhez köthetőek a rendszerünkben. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem az a fő feladata, hogy ő maga gólt szerezzen, hanem a feladata, hogy mozgásával helyzetbe hozza társait. Ennek két fő módja, hogy ha ellenfelünk emberfogásosan védekezik akkor mint tette az 50es években Hidegkúti kimozgassa a védőjét, így helyet teremtve társainak. Illetve a másik mód, ha terület védekezik az ellenfél akkor a két védelmi vonal a védők és a középpályások közé labdáért vissza lépve okos passzokkal okos cselekkel tud zavart kelteni az ellenfél védekezésében és tud előkészítő lenni. Ebben az értelemben a per90 passz szám és a per90 kulcspassz szám a false9-ság stilisztikai mérőszáma. Gyönyörűen látszik, hogy Firmino közelében sem jár senki sem, aki Klopp alatt csatárt vagy false9-t játszott. Míg Firmino simán tud olyan szezonokat hozni, amikor passzol 40 felett per90 a többiek Solanke tavalyi kismintáját leszámítva a 18-28 passz között mozognak. A másik, amit látni kell, hogy a Hoffenheimes kismintás adatok is pontosan ezt a false9 képet rajzolják ki nem túl meglepő módon. Igazából, ha nem szerezne egy darab gólt sem akkor is a csapat legfontosabb embere lenne.

A csapat életébe Kloppék első teljes szezonjával jött az azóta is tartó 4-3-3, mint alapfelállás. Már 2016-17-ben is ő volt a hamis kilences, de igazán tavaly volt először az, hogy Firmino volt egyértelműen az első opció. A támadó triónk is ebben az időszakban állt össze a ma ismert és irigyelt formában. Ehhez azt kell érteni, hogy Firmino, Mané és Salah mind más és más egymást kiegészítő szereppel lépnek a pályára. Firmino a false9, akinek az elsődleges szerepe a többiek helyzetbe hozása azzal, hogy helyet csinál nekik és brazil irányítói múltjával direkte helyeztbe is tudja hozni őket. A jobboldali tükörszélső Salah, akire leginkább jellemző egyfajta a poacher felfogás, avagy ő a csapat lesipuskása. Majdnem teljesen mindegy a mi fluid focinkban, hogy a szélről indul. Ő az, aki a legtöbb lövéssel próbálkozik, rendszerint ő az aki legelőrébb helyezkedik és neki van a legkevesebb védekező feladata. Rendszerint őt megtalálják meg a tap in szituk. Nem véletlen, hogy ő szerezte messze a legtöbb gólt a trióból. Persze nem egy önző a csávó, így sok előkészítése és sok gólpassza is van, de a trióban ő a gólfelelős.

Mané szerepét nehezebb egy jól ismert fogalommal egy szóban megmagyarázni. Mivel elvileg jobblábas így a baloldali tükörszélső áll hozzá a legközelebb, de egyrészt elég kétlábas a srác, másrészt meg csinál mindent, mint a másik kettő. Elég szabad szerepe van, mióta Coutinho távozott ő vette át a szélső playmaker szerepét. Érdekes figura, mert egyrészt látszik a passzolási számain, hogy aktívan részt vesz a támadás építésben, viszont sem kulcspasszokban, sem gólpasszokban nem jeleskedik. A végtermék tekintetében inkább lövöldözni és gólokat szerezni szokott. Azt gondolom azzal, hogy idén Salahra jobban fognak figyelni az idei lehet az ő nagy gólszerző éve. Ez a támadó trió két okból olyan halálos, amilyen egyrészt nagyon fluidan fociznak. Bárki bárhol felbukkanhat a formációban és a támadás során. Másrészt meg egészen jól elkülöníthető szerepeik vannak, amivel egymásból a legjobbat hozzák ki. A másik Firmino false9sága és visszamozgásai teszik lehetővé, hogy a két villámléptű klasszis “szélsőink” szerezzék futószalagon a gólokat.

Firmino posztja az egyik legösszetettebb a modern fociban. Ő köti össze a két gólveszélyes szelsőt, nem csak a támadásban szolgálja őket ki, területtel vagy labdával, de a védekezés is tőle indul. Ő a presszing feje, aki figyeli a trigger eseményeket, amik a csapat letámadását vezérli, valamint az ellenfél mélyen játszó irányítóját is ki tudja venni a folyamatos terrorizálással. Nem véletlen, hogy nem érkezett pótlás a posztjára, hiszen ehhez a pozícióhoz nagyon specifikus képességek kellenek, amik önmagukban nem elegek. A csapattal pályán együtt töltött percek többszörösen számítanak, hiszen mind a védelemben, mind a támadásban nagy a nyomás rajta és alapvetően határozza meg a csapat játékát.