Volt karácsonyok szelleme

Ez a meccs olyan volt kicsit, mint a köhögés. Vagy mint amikor a szomszéd idegesítő kutyája nem hagyja abba az ugatást. Aztán egyszer csak elmúlik, csend van, megszokod a nyugalmat, hogy nem rázkódik a kis tested öt percenként. Eltelik egy óra, kettő, megbékéltél vele, hogy mostantól már így lesz, máson is jár az eszed. Aztán egyszer csak az ágyban fekve a semmiből megint rádtör a köhögőroham, te pedig első idegedben üvöltve anyázol. Te igazából nem tehetsz semmit, kigyógyulni meg már te is tudod, hogy kigyógyultál ebből az egészből.

Január vége óta nem kaptunk gólt rögzített helyzetből. December óta nem adtunk le két gólos előnyt. Clean sheetek szépen érkeznek Ikarus neve mellé, lassan kezdtük megszokni az érzést, hogy nem csak az outscore van, hanem egyfajta nagycsapatos, kicsit unalmas állandóság a kicsik ellen. A Watfordot is ezzel a közepes közönnyel kalapáltuk ketté, nem folyt patakokban a tejszín, de én 1-0-nál is pont annyira izgultam, mint 3-0-nál. Védelem radíroz, támadók meg takaréklángon is elegek egy ilyen meccsen. És egyébként a megcsaptuk a Shittyt, kiszoptunk a Hattyúk ellen, aztán mégse szakadt utána össze az univerzum.

Én úgy voltam ezzel a meccsel, hogy oké, bent van a kis naptárban, de csináljuk mááááár. Jó ilyen meccseket nézni (előzetesen), de amúgy pont leszarom most, legyen már kedd, toljuk, üssük, daráljuk már a Rómát. Gyors közjáték, kötelező csapatfotózás, értjük, kell, jó arcot vágunk hozzá, profik vagyunk, de haladjunk szépen tömött sorokban, van más érdekesebb az étlapon. Jól rotált kezdő, alkesz hókuszpók a legelöl, nyilván góllal nyit, imádatom az egekben, toljunk be mégegyet, aztán mostmár tényleg le lehet kapcsolni a villanyt, iszunk egy sört, dumálunk egy kicsit a csíkosakkal aztán ülünk fel a buszra. Nem pont így lett.

Egyrészt ha már rotáció, akkor itt állnék meg egy pillanatra, hogy ki meg hol volt kurva gyenge. Na már bocsánat, de én nem azért üvöltöm tibeti torokénekkel aláfestve a rotációt itt a blogon kb. ötödik éve, mert ez a fogalom egy ilyen varázslatosan csodálatos dolog lenne, mint a mascarponés túrós erdeigyümölcs fagyitorta. Ja, azért mert rotálunk, attól szarabb lesz a csapat. Pont. Kicsit megbomlik az eddigi egység, kicsit gyengébb játékosok jönnek a bent levők helyére. Ja, lehet olyan, hogy bizonyos posztokon van ekvivalens váltótárs, de általában ha cserélünk egy poszton, ott simán lehet számítani minőség romlásra. Jelentsen ez bármit. A lényeg, hogy igen, Gomez és Albie szarabbak voltak, sokszor abszolút értékben is szarok. Meccshiány, kihagyás, nem érzik, rosszul helyezkednek kicsit. De ezt inkább most adják elő és kerüljenek meccsbe, mint mondjuk egy Robertson / AA sérülés esetén mondjuk egy elődöntő visszavágón. Mert ott jobban kettékúrna az ideg mindenkit, mint most. Pláne, mert ezek a játékosokról egyébként tudjuk, hogy képesek decens teljesítményt az asztalra pakolni, nem pedig egy rakás világtalan, akit nem láttunk jól focizni.

Másrészt ezek parasztok voltak. Írtam erről már egy Stoke beharangot, hogy kívülről nézve a Pool egy olyan csapat, amit ütni verni kell, mert akkor kiesnek a flowból és lehet ellenük kezdeni valamit, egyébként kalap kabát. Ha már egyszer kiestek, hazai pályán mutatni akarták a közönségnek, hogy tudnak még harapni, és bár speciel suarezezés nem volt, minden más igen. A keménység soha nem zavart egyéként a fociban, az ő keménykedésük se zavart volna, a szándékos odaütések és odarúgások faragási céllal nyilván baszták a kis igazság érzetem. A bíró (aki a legkebésbé használt rigó az amúgy sem épületes kalitkában) meg úgy volt vele, hogy ez a WBA pályája, csináljunk ebből a meccsből egy kedd esti ligakupa negyedik fordulót, örüljenek a parasztok, hogy engedjük kibontakozni a foci brit hagyományait. Talán az kevésbé fér bele ebbe a fogalomba, hogy egy egyiptomi gólem ököllel üti hókuszpók hasfalát, de mit értek én a lovakhoz.

Ez a teher, amit cipelnünk kell majd, nem csak most, később is. Köcsögök mindig lesznek, szerepzavarban lévő sporikkal együtt, akik otthon majd kirázzák erre a 90 percre a kobrát, hogy egy közepesen erős pankrációba hajló meccset lehoztak egy darab sárgával. Azt is csöves Albienak került felmutatásra.

Lapozzunk. Szokásos kapus-taposással meg lökdősődéssel volt egy meleg öt perc az első félidő végén, egyébként kézben volt a meccs. (Ha már kapus, nem boldoltam akkorát azzal, hogy lett kapusunk: A második gólban lehet kicsit talán elővenni, de egyébként elég kurva nagy boss volt Ikarus végig). A félpályára húzták fel azt a vonalat, ahol a támadó először labdát próbálnak szerezni, ezért a két középső védő szabadon tudott működni. Ki is jött, hogy Klavan nem annyira labdabiztos, mint Matip, mert előrejátékkal direktbe így csak a középpályások vagy VVD tudott próbálkozni, Hendóra pedig már tudatosan lépegettek fel. Cserébe mi, ha labdavesztés volt, szépen és tudatosan szorítottuk őket egyre szűkebb területre, ha labdát szereztünk, akkor meg adtuk hátra és kezdtük az építkezést újra. A FB-ekkel próbáltunk létszámfölényt kihozni, cserébe ha fönt maradtak mindként oldalon jól zárt vissza Gini és Hendó. Albie oldalán ez különösen fontos volt. Szépen próbálta mindkét csapat ellehetetleníteni a másik játékát, ami nekünk mondjuk 2-0-nál nem is volt nagy baj.

És ennyi is lett volna a történet, ha nincs két pontrúgás. Szöglet, kavarodás, mi is ilyenből szereztük az első gólt, nagy ügy. A másodiknál már több egyéni hiba kellett, de ez ilyen. Rotáció, hülyebíró, áció, káció, vakáció. Legnagyobb bajunk ez legyen.

Pláne, mert ha a bajnokságot nézzük, 4 pont kell hazai pályán a Stoke és a Brighton ellen, ráadásul a Brighton ellen már full kezdővel mehetünk, ezt a kört pedig tavaly is jól megugrottuk, amikor az utolsó fordulóban kellett a top4.