Aki ma a Stoke meccs összefoglalójára számít csalatkoznia, kell, mivel jómagam nem láttam a meccset, így nem érzem azt, hogy írhatnék róla. Klasszikus meccs összefoglalót itt lehet találni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Április vége van, és amiben a szezon előtt reménykedtünk, bejött. Sőt, azt hiszem, annál többet is sikerült elérni, mind az eredményeket, mind a mutatott játékot illetően. A végső értékeléssel még várhatunk, de azért talán érdemes megint kicsit feljebb emelnünk a tekintetünket, és az általam többször emlegetett tágabb kontextusba helyezni a szereplésünket. (És röviden megemlékezve, méltatva Arséne Wenger érdemeit is – mert bizony a dolgok összefüggnek.)
Két gól, két gólpassz a képen. Kétszer két gól és két gólpassz. Dupla dupladupla. És ez elvileg még a labdarúgás nevű sport. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Este újra felharsan a BL-himnusz, számunkra immár 11. alkalommal a szezonban. Az AS Roma csapata látogat az Anfieldre, akiket én baromira nem akartam kapni. Nyilvánvaló, hogy a BL legjobb négye között már nincs Norwich, de na. A zamai csata újrajátszása közben oroszlánok előtt sünt szülni a Colosseumban is kívánatosabb, mint olasz “underdog” csapattal kieséses rendszerben küzdeni. Ízlelgessük, legalább 2×90 perc jön ebből.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ez a meccs olyan volt kicsit, mint a köhögés. Vagy mint amikor a szomszéd idegesítő kutyája nem hagyja abba az ugatást. Aztán egyszer csak elmúlik, csend van, megszokod a nyugalmat, hogy nem rázkódik a kis tested öt percenként. Eltelik egy óra, kettő, megbékéltél vele, hogy mostantól már így lesz, máson is jár az eszed. Aztán egyszer csak az ágyban fekve a semmiből megint rádtör a köhögőroham, te pedig első idegedben üvöltve anyázol. Te igazából nem tehetsz semmit, kigyógyulni meg már te is tudod, hogy kigyógyultál ebből az egészből.
A tavaszi pörgésünkben ritka pillanat a mostani, hogy egy teljes hét eltelt két meccs között. Mivel ennek oka a meglepően sikeres BL szereplés, így panaszkodni nem tudok és nem is akarok miatta. Biztosan most jót tett ez a kis pihenés az egyre jobban leamortizálódó keretnek, így a véghajrá előtt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Április idusa, kétnaponta meccs, dupla veréssel küldjük haza a BL-ből az egyik esélyest, akit a kor futballzsenije vezet, és kérdőjel nélkül hozzuk a PL három pontját. Egy jól működő nagycsapat definíciója angol földön. Ráadásul fun to watch, hogy az oh you beauty-t idézzem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Mint minden évben, idén is elérkezett a klub történetének legtragikusabb eseményének évfordulója, így mi is kitesszük a szokásos, áldozatokra emlékező posztunkat.
Ez a meccs most nagyon kell. Ha a szezont elkezdjük szakaszokban értelmezni, akkor most jövünk ki pár elég zúzós, de eléggé nyélgázon végigtolt kanyarból és most érünk oda a célegyenes elejéhez. Lehet, hogy van ennél jobb autósport analógia a mostani helyzetre, de nézzétek el nekem, hogy nem nagyon vagyok büfé a vízfejű zsokégyerekek kavédaráló concertójából, szóval legyen elég annyi, hogy most nem szabad beragadni.
Őrületes meccs volt. Van az a pillanat, amikor az ember a saját lélegzetvételét sem bírja elviselni, annyira. Az első félidőben erről szólt, annyira nem volt komfortos a játék képe. Nem hiszem, hogy van értelme túlelemezni a meccset. Vagy akár a párharcot. Álmodni sem tudtunk volna szebbet, minden megvolt, amit ez a csapat tud. Ahhoz, hogy kiütés legyen persze szükség volt arra, hogy a nüánszok a mi javunkra billenjenek. Egyébként, csak egy unalmas 2-0, 1-1 kombóval megyünk tovább, lapozzunk. Egy kattintás ide a folytatáshoz….