Ezek buszok
Mindannyian jól tudjuk, mit fogunk csinálni szombaton ebéd után. A kora délutáni pihenést segíteni tudja az is, hogy nem minden Pool – Unitedek legélesebb Pool – Unitedje jön.
A magyar abszurd humor történelem egyik fontos pontja volt a L’art pour L’art társulat 1989-91 között készített Jön a medve! című tévéfilmje. A sztoriban Galla Miklós karaktere egy, a mostanihoz hasonló kora tavaszi napon elhagyja a pesti 7-es buszon a bérletét. Erre azon nyomban fogja magát és elkezdi megkeresni azt a BKV tájékán, mely elindít egy szürreális utazást szellemet idéző buszsofőrökkel, zombi éjjeli őrökkel, punk jegyellenőrökkel és szociopata földimogyoró árusokkal. Aki fogékony az ilyesmi abszurd dolgokra (mint a Vörös Fonat írók demográfiai átlaghoz képest vett jóval nagyobb százaléka) és nem látta, mindenképpen pótolja és mint ilyen, nem is igazán akarok spoilerezni belőle többet.
Illetve annyit mégis igen, hogy a sok szállóige közül az egyiket bedobom előre: „Ezek sem buszok”.
Nos, a United elleni szombati sztorinkat még nem tudjuk, de annyi biztos, hogy inverz-Galla lesz benne: ezek nagyon is buszok lesznek.
Mourinho zsoldos tábornokról persze sok újat nem lehet elmondani ennyi év után, egyszerűen kifogy az ember a jelzőkből a hatékony anti-focijára. Hozza idén is, amit tükröznek a számok: ők kapták a City után a legkevesebb gólt az egész ligában, hozzájuk, illetve hozzánk képest pedig 27-tel, illetve 11-gyel rúgtak kevesebbet. Mindezt úgy, hogy a hét közben éppen 3-at vágtak 0-2-ről a Palace-nak, ami a legvártabb váratlan fordulat lehetett minden angol focit követőnek. Direkt nem kedvelőt írtam.
A sérülésekkel nem állnak túl jól: Fellaini, Blind, Herrera és Rojo néhány jobb név, akik fixen nem lesznek ott a gyepen, míg Martial ötven-ötven. Pincézik mindeközben Ibra is. Ehhez képest a Liverpool feje felett most kifejezetten jól állnak a csillagok, Gini betegsége és Henderson Valami Nem Oké A LábávalTM gondjai mellett a keret többi része bevethető. Ó, igen, és van egy Clyne nevű jobb hátvédünk még, akit a fiatal szurkolók már nem igazán ismerhetnek. Ő sem játszik.
Az igazi kérdés nekem az, mennyire akarjuk ezt megnyerni. Ha levesszük azt, hogy persze a Traffordon mindig nyerni akarunk, és előzni a Unitedet, és a második helyre menni, akkor látjuk, hogy épp egy olyan pontján vagyunk a szezonnak, amikor a ligameccsek már hála égnek nem abba a do or die kategóriába esnek, mint tavaly ilyenkor.
Egy Twitteren éppen jót futó matek szerint 76 pont fog kelleni ahhoz idén, hogy biztosan Top 4-be érjen valaki. Ehhez a Uniteddel egyetemben sokkal jobb pozícióban vagyunk, mint a Spurs a Chelsea, miután kettőnknek 1,7-1,8 pontot kell hoznunk meccsenként, hogy meglegyen, míg a két londoninak 2-2.5-et. Ha pedig nagyon rossz forgatókönyv következne be és pontegyenlőséges 4. helyen zárnánk a Dinamóval, akkor minden reális forgatókönyv szerint nem fognak tudni beérni minket gólarányban.
A Uniteddel szemben ráadásul van egy olyan előnyünk is, hogy már csak 2 Top 6-os meccsünk van hátra a szombattal együtt, míg nekik 3.
Mi több, három nappal később nekik még ott lesz egy kőkemény Sevilla visszavágójuk a Bajnokok Ligájában, amire legalábbis megfontoltan tartalékolni fog Mourinho – majd a post-matcheren nekiesik az FA-nek a sorsolás miatt, hogy hát miért van itt csak három nap, ezt látnunk kellett volna már júliusban.
Egy szó mint száz, az erős év eleji játékunknak köszönhetően olyan jó helyről vágunk neki a tavasznak, mint az ezüstszezon óta nem. Részemről kifejezetten megnyugtató, hogy nem úgy kell átbuszoznia a csapatnak Manchesterbe (pun intended), hogy az élete fog múlni rajta; és a United sem álló fasszal fog kifutni a pályára.
Kíváncsi leszek ez a tudat milyen energiákat fog felszabadítani Kloppban és a skacokban.
