Egy régóta várt első

2009. február 25., szerda. A Premier League-et a Manchester United vezeti a sokat döntetlenező Liverpool előtt, az Arsenal leszorítva trónjáról az Aston Villa által az 5. helyre. Martin O’Neill remeklő csapatát egy hónappal később 5-0-lal küldi haza a Pool, melyen az épp DJ-verés miatt pereskedő Gerrard mesterhármast szór. A ManCity a számára igen jó 10. poziban, míg a Tottenham kikerülve a kieső zónából a 14. helyen áll. Xabi Alonso lassan már a spanyol hazatérésen gondolkozik, a Babelcopter fogalom pedig még másfél évig nem születik meg, ahogy Torres karján is még csak 2 éves a tetoválás. A Vörös Fonat blog még nem bejegyzett. A klub tulajai Mr. Hicks & Gillette, akik másfél éve vezetik a csőd felé a befektetésüket. A Liverpool FC csapata pedig leutazik Madridba, hogy a Bernabeu gyepén verje Benayoun (bocs ’bokor: Benájún) góljával a Realt ezen az estén, majd a visszavágón még 4-et hintsen. Az eleddig utolsó BL-nyolcaddöntőjében.

9 év nagyon sok idő, de mintha tegnap lett volna az a Yossi-gól, és aztán a sima továbbjutás otthon. És megérte várni? Tedd fel bátran a kérdést. Ha tudtad volna a legnagyobb kilátástalanság, csődközel, ködös játékkép idején, hogy ebbe a mosolygós állapotba vissza fogsz tudni jutni, akkor megérte volna feladni a küzdelmet? Felesleges válaszolni, mert úgyis érzed.

Trendibb ma már nem nyáladzani Valentin-napon, mégis jelképesnek tartom, hogy ezen a napon térünk vissza a BL kieséses szakaszába. Szeretjük annyira a párunkat egymással, hogy ezt az estét együtt töltsük. Pezsi helyett elég lesz a Carlsberg, a vörös rózsához pedig dukáló mezt veszek, de még a 9 éve a szekrényben porosodó, a BL-estékre tartogatott sálamat is előveszem. És arra gondolok egy pillanatig a BL-himnusz alatt, hogy megérte.

A Portóról egyetlen emlékem, hogy Quaresma ott volt nagy sztár, mikor szóba került velünk, de sosem hoztuk el. (Régi szép pénzügyi gondok ugye.) A padjuk névlistáját végigfutva pedig egy ismerős jön csak szembe: Casillas. Én lettem ennyivel öregebb? Jó, 9 év az 9 év. Vicces, Iker még emlékezhet arra a 2009-es oda-visszavágóra, mert ő nyelte be az ötöt a vörösöktől.

Ettől függetlenül baromi jó csapat ez a Porto. Vezetik a portugál bajnokságot, és két hete estek ki a hazai kupájukból, így nagy koncentráltsággal jönnek neki a BL-nek. Poolos slágert követve szeretnek az elején támadólag fellépni, és akkor sok gólt szerezni. Kifejezetten változatosak taktikailag, legalábbis whoscored-on végigböngészve elég sűrűn variálták a 442-t, gyémántot és a 4231-et is. A csoportkörben az elején még otthon a Besiktastól, idegenben az RB Leipzigtól kaptak ki, de aztán átgázoltak mindenkin, a Monaco-t oda-vissza verték 3 gólokkal. Azért ez elég impozáns.

Afrikai, portugál és mexikói játékosok különös latin koktélja ez a Porto. Legveszélyesebbnek az igazi 9-es Aboubakar tűnhet, aki eszméletlen pontosan fejez be, és neve ellenére nem egy verőember, a maga 182 centijével inkább csak mozgékony, és nagyon jó befejező. Ja és ma este nem játszik, bocs, sérült. Higgyük el, ez elég jó hír. A középpályán Hector Herrera, Brahimi és (a szintén sérült) Danilo Perreira azok, akik nagyon sok kiugratással próbálkoznak. Érdemes lesz még figyelni a szélsőhátvédjeiket is, akik inkább vonalhoz ragadt szárnyszélsőkként mozognak, és elég sok beadással operálnak, különösen a bal oldalról. Ez a kettős támadóelegy jelenleg a porto-i csapat névjegye. Ha tényleg mernek támadni, megesszük őket kontrából, ha teret adnak nekünk, akkor mivel nem túl sünösek, feltörjük őket. De a túlzott pozitivitás megalapozatlan egy ennyire ismeretlen, de jól menetelő játékos csapat ellen. Mackótárs is csak egy 1-1-et mert boldolni.

Lebecsülni tehát semmiképpen sem szabad őket, sőt. Attól, hogy mitugrász, nem is hallottam róla latinokkal van tele, akik ráadásul borzasztó magabiztossággal élik mindennapjaikat, nekem eléggé keserű lett a szájízem. Azt már nem is említve, hogy az elmúlt években enyhén szólva nagyobb nemzetközi és BL-tapasztalatot szedtek magukra, mint Hendersonék.

Én ettől az erős széljátéktól mégsem tartanék annyira, mint a középső bizonytalanságunktól. Simán betenném végre Moreno-t, talán a bal oldalukkal szemben a CB-sebb Gomez lehetne (Clyne??), de a középpályásainkon lesz a nagyobb teher. Őszintén szólva eléggé hiányolok most egy Coutinho-féle 8-ast innen (mert Lallana most az úristennek is fojtogat, és nem épül fel helyette?), de Ox-szal is rá lehet próbálni. Firminoék mozgása kulcs lesz, szerintem presszinggel és kontrákkal elkaphatóak ők, főleg a meccs második felében, ha türelmesek vagyunk. És ez idegenben rúgott gól számít-féle kieséses szakasz (nyami), úgyhogy gondolom Kloppék el fogják ereszteni és foggal is gitárhúrt fognak tépni amolyan fegyverek és rózsák érzéssel a napra való tekintettel, úgyhogy kifejezetten élvezetes meccsnek ígérkezik, ahol mindenképpen kéne gólt szereznie a csapatnak.

Vannak dolgok az életben, melyekre 9 évet kell várni. Az elején csak mérges vagy, hogy miért nem történik meg végre, majd néha átfordulsz és pozitívan állsz a jövőhöz, aztán újabb letargia. Teljes kilátástalanság mikor csak még messzebb kerül. Pedig annyira akarod, annyira boldog lennél vele. Majd újra felcsillan, de mégis elveszik tőled, nehogy már olyan könnyűnek érezd. De te vársz. Mert annyira egy csökönyös fasz vagy, hogy elhiszed, érdemes küzdeni érte. Kaptam egy pofont? Kettőt? Vörös az arcom? Hát akkor vegyem észre, hogy vér még akkor is fog futni az arcomban, mikor már leállították a pofonfát. És nekem lesz igazam, bárki is hisz még ugyanebben a csodában.

Jürgen Klopp, a stáb, megannyi zseniális játékos, a klub szurkolói és az FSG megállították a pofonfát, és ez majdnem 9 év munkája volt. Most pedig rá kell fordítani az ellenfelekre, és nekünk rázni pár évig, évtizedig.

Kilenc évig tűrtük tavasszal a hernyókat.
2018. február 14., szerda. Ma felrepül az első pillangó.