Bábelkopter napi kommentfogó

A mikulás és Harry Potter után a harmadik legjobban kedvelt varázslatos repülő eszközön közlekedő mesebeli jótevő idei első napja van. Jöhetnek a kommentek Markovicsról, mert minden más témát csontig rágott. Nincs már velő abban, hogy a PL csapatai geci gazdagok, sem abban, hogy a BL-lel járó vonzerőért legalább olyan taktikával szórják a pénzt riválisoknak, játékos ügynököknek vagy szerényebb ligák szerényebb csapatainak, a csampóból a PL mézescsuprához vágyódó klubok módjára. Mert van pénz lóvéra.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Na mi van, nyuszik

Jajj, de ti is pont ilyen cukorborsó nyuszikák vagytok, baszom a szátokat

Kicsit leesek itt szeretett csapatom ütőeréről, aztán máris szítódik a lázadás a Bountyn. Pedig én imádom a legjobban, amikor van egy kis hirig a csapat körül, mert igazán ilyenkor lehet faszán érveket ütköztetni, nem akkor, amikor mindenkit kalapálunk el 5-0-ra. Meg bevallom a shitty utáni nyáltengert is untam, de végtelenül, hogy mennyire össze lett rántva a csapat, meg megtörtük a rekordbajnokot, meg kisfaszom. Valahogy próbáljunk már meg lehetőleg még kisebb skálán extrapolálni előre egy egész szezont, mondjuk ha meccs közben vezetünk, akkor bajnokok leszünk, egyébként meg kiesünk.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Más lesz, de nem jobb

A hét nem indult igazán jól, egy klasszikus liverpooli teljesítménnyel oszlattuk el az bajnokverés utóerektált reményeit. 8 napon belül megmutattuk, hogy pontosan tudjuk ugyanazt hozni Coutinho nélkül is, mint vele, mindkét végletben. Mire felkapnánk a fejünket a walesi sárból máris kedvenc nőgyógyász fejű, champó elkerülő bűvész vezeti a post pulisi gárdát a csodás Birgmingham környékéről az anfieldi pokol gyepére.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nutscape

Nézd milyen szép, milyen gyönyörű, festői a táj. A tenger végtelen kéksége, az ég türkiszének rétegződése, a robosztus sziklák ragyogása, hát nem csodálatos? Lágy szellő fújja a hajadat, nincs se túl meleg, se túl hideg, még egy kis úszásra is van időnk, aztán jöhet egy jó sütögetés a naplementénél. Ezek azok a pillanatok, amiért megéri élni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Indiai kaja

Imádom, bármikor tudnám tolni, csak csíp és általában fosok tőle. Ilyen lesz most kicsit a Swans elleni meccs is, hiába tök utolsók, hiába beszélünk kötelező győzelemről, hiába csaptuk őket agyon hazai pályán, barna nadrág használata nem indokolatlan. Több okból sem.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Orrba vágtuk a cápát


Három nap telt el, és még mindig mámorítóan jó érzés, hogy minden előzetes (és racionális) félelmünk, szurkolói óvatoskodásunk ellenére, megérdemelten, látványos meccsen nyertünk az addig veretlen, soha nem látott pontszámmal vezető Guardiola-féle City ellen: orrba vágtuk a cápát. Az ő 30 meccses veretlenségük megszakadt, a miénk viszont 18 meccs óta tart: a Spurs elleni zakó óta 13 győzelem mellett 5 döntetlen csúszott be (ez 72 százalékos győzelmi arány, és fenntartva ezt a pontátlagot 83 pontos szezont ígér), és hogy tovább fokozzam a kontextusba helyezést: a sokat vitatott és tökéletlen xG-mutató szerint mind a 18 meccset “megnyertük”. Hajtás után továbbra is a kontextus lesz a fő, a meccs csak ürügyet szolgáltat hozzá.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Újra itt a troll a szomszédból

Magasan képzett, kiemelkedően tehetséges edzők vagyunk. Igazi szégyen, hogy mégsem juthatunk előbbre. A Premier League a külföldieké lett. 

(Sam Allardyce)

 Feleségem lelkes Liverpool-drukker, soha nem hagyna ki egy meccset sem. Egészen 2010-ig teljesen hidegen hagyta a foci, aztán 2011-ben leült meginni a kávéját a tévé elé. Éppen Suarez varázsolt a Man United ellen. Aztóta mindig ott van ha játszunk, néhányszor már az Anfieldet is meglátogatta. Van pár dolog, amit minden meccsen újra ás újra át kell vennünk, mint pl. a lesszabályt, vagy azt, hogy szöglet, vagy kirúgás jön amikor az alapvonalon megy ki a labda, de ezt leszámítva már egészen jó észrevételei vannak.

A játékosokat is felismeri már a mozgásukról is, még ha a legvacakabb stream-en nézzük is a meccset. Általában csak az újakkal van bajban, ezért nekik külön nevet ad, saját használatra. Így lett pl. Wijnaldum Vajákos, vagy Joe Gomez Sad Face. Az edzőket már nehezebben azonosítja név szerint, de van köztük egy, akinek ugyan fejből tudja a nevét, mégis mindig csak úgy hívja, „a Tahó”. Ő Samuel Allardyce, csapatunk és Klopp régi barátja, aki ma este 20.55-kor az Evertonnal látogat el ismét az Anfieldre.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….