A vörös oroszlán és a sirályok meséje

| Posted on| | /span>

Ahhoz, hogy kinyiss egy ajtót, néha be kell csuknod egy másikat. Ahogy Máté is leírta trendfordulós vizsgálódásában, vörös klubunk ezt éppen mostanában hajtja végre egy szebb PL-Liverpool kapcsolat reményében. És ez valami olyan, amit mind imádunk Kloppban, ebben a metálimádó, kissé őrült, de imádnivaló emberi lényben: élvezettel hajkurássza a boldogságot abban a reményben, hogy egyszer majd elkapja. És talán egyszer majd tényleg el is kapja.

Na persze nem feltétlen olyan botrány játékkal, amit tegnap az elején mutattunk, mikor december 2-ára már 1 darab CB-re fogyatkozott a bivaly védelmünk. De hát nem is azért imádod a rocksztárt, ahogyan öltözködik, ahogyan a haját hordja, ahogyan szarik a világra, és ahogyan létezik; ezek csak olyan hétköznapi semmiségek, amik őt rocksztárrá teszik.

A stáb által felfedezett rotáció királyság, és ahogyan Robertsont AA-val bedobták és Manét padoztatták, azt puszilom. De ez a 3-védős izé, ez mi a halál volt? :D Lovrennek középen hátul egy, az ars poeticájával teljesen ellentétes anti-Zrínyi Miklós szerepkörben kellett tegnap sirályokat űznie. Iszonyat nagy baj ezzel nem is volt, hozott is puttonyában egy asszociációs játékra kiváló hőtérképet is a Fonat népének:

Fisz helyett nehogy ezt fogj a szaxofonodon.

Na, a baj ott kezdődött, hogy nem csak Canci, de Gini is CB-nek lett kinevezve. Ez olyan szintű trollkodás Kloppéktól, hogy akár el is veszthetnéd a fókuszból azt a hajszálnyi különbséget, ami alapján valakit éppen istennek vagy éppen marhának bélyegeznek. Tragikomikus egy szituáció ez a CB-helyzetünk, jelenleg még szórakoztató szerencsére. A védelmi zászlós brancsból Gini volt a legnagyobb fogalmatlan kiskadét, komolyan vártam, hogy feltegye a kezét a padon ülő vikingnél, hogy mossa már meg a fejét a wc-kagylóban. A tinédzser wingback-jeink szerintem még életükben nem láttak ilyen fejetlenséget az ifi-meccseken sem, inkább előre is menekültek a vonal mentén a probléma elől. Henderson még úgy hébe-hóba próbálgatta, hogy ez a box2box szerepkör egy ilyen elfuserált hátsó hármassal hogyan is működhet, de úgy isten igazából sok fogalma nem volt róla. De legalább szaladt, sokat.

Milner viszont konstruktíve beleszart ebbe az értelmet sehogyan sem nyerő produkcióba:

Az első hármasunk meg vagy kétszer találkozott az első félidőben labdával a teljesen kettészakadt csapatunk és nem létező középpályánk okán, de abból meg találtak kettő gólt. Állítólag a második után már kezdtünk nem április elsejei mozgásformát felvenni, de én ezt nem hiszem el, mert egy kurva billentyűzet lógott ki a stream-eket amúgy sem kommunikáló monitorom X dimenziója mentén negatív és pozitív irányba egyaránt.

A második félidőre lett képem, de még ráadásul focink is. A Brighton nemcsak, hogy lányos zavarba jött Kloppék trollakciójától az első félidőben, de a hétközi, nem éppen általuk megszokott forduló miatt még fáradtak is voltak, ahhoz is, hogy leessen nekik a poén. Persze azért 3-0-nál nyilván minden Pool-szurkoló agyában megfordul a gondolat, hogy akkor most elzárom a nagykést. Megoldották szerencsére a fiúk, ráadásul, hogy tényleg 90 percen át röhöghessünk, Gini LCB-ben zárta is le élete meccsét. Vagy legalábbis egy olyat, amit soha el nem felejt, de az unokáinak is a röhögőgörcstől a földön rángatózva fogja anekdotázni ezt a brájgtoni albionbeli szatírát.

Hogy felnézzek okulárés arcommal a mesekönyvből, szívjak egy nagy levegőt, felegyenesedjek és egy méterről szemléljem meg a könyv borítóját: kicsit rákapcsolódnék Máté beharangjának trendbeli vizsgálódására. Tavaly már volt egy ilyen ábra – amiből végül egész jól sikerült az előrejelzés is –, most a beharang ötletéből újra elővettem. (A szombati játéknap végi állapotot tükrözik a számok.)

Vízszintes tengelyen a top7 csapat ellen szerzett ppg, míg a függőlegesen az alsóházi 13 elleni ppg olvasható le. (Az átláthatóság kedvéért utóbbi 1.6-tal kezdődik az origóban.) A top6 PL-csapat tehát 26 meccset játszik a Bottom ellen, és 12-t a nagyokkal – tavaly az Everton, most a Burnley a 7., aki elleni meccs még ennek számít. Kék pöttyök a tavalyi teljesítmények, pirosak az ideiek, narancssárga nyilak mutatják az elmozdulást. A kék vonal pedig a kicsik és nagyok ellen is pont ugyanannyi ppg-t jelző világállapotokat jelöli. Kattra nő.

Egyrészt ki a tököm kerül a kék vonal alá, vagyis szerez magasabb pontátlagot a nagyok ellen, mint a kicsik ellen? Nyilván a tavalyi Pool, meg az idén teljesen elfajzottan hibázni szinte képtelen ManCity. Na de ahogy Máté statjai is, ez a kép is rávilágít, hogy bizony Kloppék komoly szemléletváltással éltek, és a fasz világ jó oldalára kerültünk, legalábbis a PL szempontjából talán ez lehet a célravezetőbb. Kivehető még, hogy a Chelsea igazán a nagyokon veszít idén eddig tavalyi magához képest, a Tottenham mindenkin bukik, az Arsenal konzisztens, mint húsz éve mindig, a két manchesteri meg baszd meg.

A trend szerint tehát jó irányba konvergálunk, a tavalyi bajnok Chelsea-t már majdnem befogjuk a bottom13 ppg tengelyen, viszont a rangadókon túl sokat buktunk azért, és egy MU-szintet jó lenne majd elcsípni a következő hónapokban. De lényeg a bottom13, mert ott kétszer annyi meccs van. És akkor be is pozícionáltuk magunkat a tavalyi dobogós City posztjára.

A boldogság utáni hajsza tehát nagyon is célravezetőnek tűnik, és az elveszített rangadók sokasága után sem érdemes küzdeni az idei és jövőbeli trend sorszerűsége ellen.

Published by glenthemathematician