Babelkopter – Moneygun fesztivál

Indul a legizgalmasabb nyári fesztivál zárónapja, felszállnak a helikopterek és már izzítják a faxokat is. Igen eseménydús ablakot fogunk zárni, a szintén érdekes, ám semennyire sem élvezetes Cou sagával együtt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A kurta farkú malacon túl

Egészen egyszerűen ledaráltuk vasárnap késő délután az Arsenalt, erre nincsenek jobb szavak. A pálya minden négyzetcentiméterét uraltuk 90 percen át (a Papa szerint a második félidő elején amúgy ők domináltak, oké), és az Arsenalt belekényszerítettük egy történelmileg is rettentően megalázó vereségbe. Na de belekényszerítettük-e? Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Boxutcára felkészül

Kicsit olyan ez, mint a Forma 1, tolnunk kell még egy utolsó kört, mielőtt becsapódhatunk a boxutcába kicsit körülnézni, rendezni a sorokat, aztán beállni a heti két meccses erőltetett menetre, kb. jó februárig bezárólag. Hát, ez lehet, hogy pont szar példa, mert újabban azt hiszem ilyen 2-3 mp-eket vannak csak boxban a dodzsemező vízfejű zsokégyerekek, de ha onnan nézzük, mennyire elképesztően érdektelen számomra a száguldó kávédarálók násza, ez egy nagyon furmányos és okos hasonlat. Jóvan?!?! Akkor jó.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Who the fuck is Barcelona?

Jöttek, láttak, kockáztak, hamis kártyáztak, blöfföltek, és mégis elbuktak. Én azt hiszem, hogy ezzel a tegnapival megírtuk kedves katalán barátainknak a válaszlevelet. Kétszer még azért leköptük, kávéba áztattuk és egy vörös Liverbird-del lepecsételtük az írást, melyben a NO THX szállóige áll dőlt kapitálissal. A csapat szerda este amúgy a Hoffenheimmel is játszott, és befejezte a tavalyi szezont, amely végülis ha csak egy szöcske lábikrányival is, de széppé sikeredett. Oh, BL, te Liverpool kupája, itt van ágyasod, itt van újra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Csak egy számít

Szurkolói körökben sokszor szokott elhangozni az a mondat, hogy most semmi más nem számít csak a tovább jutás. A mai meccsen ez hatványozottan igaz, hiszen ott vagyunk a hőn áhított presztízs BL kapujában. Ma a mutatott játék és az eredmény sokadlagos. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ronda és finom

Nehéz meccsen van túl a csapat, az első hazai forduló után. A sikeres BL selejtező odavágót letudva ellenfelünk a pulisi-pardewi hagyományokkal érkező Crystal Palace volt, ahol régi ismerősünk a Betonember köszönt vissza. Ha ő a pályára lépett, akkor eddig 7 meccsen 8-szor talált be ellenünk. Védelmünk finoman szólva sem a stabilitás mellszobra idén, így baljós előjelekkel együtt vártuk a szombat délutánt, arról nem is beszélve, hogy kedvenc kis brazilunk héjanásza szintén sárba döngöli a csapat morálját. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szurkoló vagyok

“Az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk”

Esterházy Péter

Meghalt egy barátom. Pontosabban egy volt barátom. Magánügy, mondhatjátok, és igazatok is van. De talán elolvasva a következő sorokat megértitek, miért teszem ezt most mégis közzé. Beharangozó helyett most egy rendhagyó, és egyben nagyon személyes hangvételű posztot kaptok. Kicsit most visszaélek azzal, hogy beengedtek a jakuzziba. De ez a személyes hangvétel ne tévesszen meg senkit, annak ellenére sem, hogy most, mikor már elkezdődött az annyira várt liverpooli szezon, a magyar focit fogom felidézni. Ráadásul elsősorban egy olyan csapatra emlékezve teszem ezt, amely talán sokak szemében nem számít szimpatikusnak. De a lényeg nem ez, hanem a szurkolás, és szeretném, ha most, a szezon második bajnokija előtt mindannyian elgondolkodnánk azon, mit is jelent ez a szó. Szerepeljen bárhogy is szeretett csapatunk az előttünk álló évben. A mi csapatunk, a Liverpool, mely összehozta ezt a közösséget itt a Fonaton.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vörös és pincsi

Édes az élet vele. Nem olyan, mint a kajszibarackos túrógombóc, amit életedben először kóstolsz -, mert már sok-sok éve érzed nyelved hegyén az ízt -, inkább, mint a házi tiramisu, amit majd 3 éve ugyanúgy ki tudunk keverni egy szimpla kedd estén is. Édes. Azzal a hátsó gondolattal ott az ízlelőim mögötti receptoroknál, hogy valami máshogy édesebb is jöhetne. Itt volt a nyár, és semmi izgalmasat nem csináltunk. Bezzeg tavaly, kitartva egész karácsonyig. Szexi volt abban a mezben, még ha csak heti 1-2-szer is. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Amikor csak bukhatunk

A Hoffenheim ellen olyan meccset játszunk, amin mi csak bukhatunk, hiszen ha tovább megyünk, semmi nem történt – behúztuk a kötelezőt és benn vagyunk a BL-körben. Viszont ha nem sikerül továbbmenni, akkor az ősz szenzációját okozza a csapat – de legalább is 1-2 hétig címlapos szenzáció – és mehetünk a tundrára. Ha ugyanezt megnézzük a Hoffenheim szempontjából, az egyenlet pontosan megfordul: az az előzetes elvárás, hogy kiesnek ellenünk, az a szenzáció, ha tovább mennek. Ez alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy rajtuk semmilyen lelki teher nincs, ellenben a mieinket nyomja rendesen. Sosem szerettem ezt a fajta felállást. Szoktunk is ugyanezzel szívni januárban az első FA kupa fordulóban. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Minőségi fölény

Ennyink volt a Watford elleni meccsen, amit fel tudtunk mutatni. Simán benne volt ebben a meccsben egy összetákolt győzelem, de messze nem voltunk ott, mint mondjuk tavaly az Arsenal ellen idegenben, se játékban, se koncentrációban, se semmiben. Baj ez? Meg fogtok lepődni, mert ez a meccs speciel pont nem zavart, maximum bizonyos részeiben, rövid ideig, de már az is elmúlt.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….