Lucas

Lucas Leiva közellenségből lett klubikon Liverpoolban, a története azonban még ennél is több rétegű.

Lekövetni is nehéz, milyen hosszú utat járt be Lucas a Merseyside-on eltöltött 10 éve alatt. Vékonydongájú, loboncos hajú brazil srácként érkezett abban az időben, amikor Benítez kezdte túltolni a latino vonalát és bálákban vette a focistákat a spanyol nyelvterületekről. Lucas jött és sokat játszott… méghozzá borzalmasan. Nem tudta felvenni a Premier League ritmusát, fizikálisan lenyomták, a szurkolók teljesen kivoltak tőle, rendre kifütyülték. A 2009-es Aston Villa ellen fejelt öngólja maga volt a Rafa éra gyors süllyedésének szimbóluma.

Minden jel arra mutatott, hogy egy futottak még projekt fiatal lesz, aki nem vált be, és jövő nyártól már valamelyik kiesés ellen küzdő spanyol kis csapatban fogja adogatni a rizikómentes passzait. Lucas viszont maradt, minden reggel bekötötte a cipőfűzőjét és dolgozott, túlélve a következő menedzsernek, Hodgsonnak a felvállalt spanyoltalanítását, meg úgy azt az egész valamit, amit a fél éve alatt művelt. Elképesztő sebességgel esett ki a Liverpool Európa élmezőnyéből, miközben kis híján becsődölt a klub a hitelspekuláns előző tulajdonosai miatt. Sokan menekültek, Lucas viszont maradt, minden reggel bekötötte a cipőfűzőjét és dolgozott.

Kevés kellemes emlékünk lehet a mostani évtized elejének a Pooljáról, de az kétségkívül az, ahogy a nem sokkal korábban kiátkozott Lucas Leiva kinőtte magát Anglia egyik legjobb védekező középpályásává 2011-re. Az olykor reményt keltő, de legtöbbször frusztráló és céltalan másfél éves Dalglish visszatérés egyik nagy „Mi lett volna ha?” sztorija, hogy vajon hogy alakult volna Kenny első és végül egyetlen teljes újkori szezonja abban az esetben, ha ősztől nem veszíti el az alapemberét egy ACL szakadás miatt.

Elveszítette, a látványos offenzív focit látni akaró új tulajdonosi kör pedig kinevezte menedzsernek a látványos offenzív focit játszató fiatal Brendan Rodgers-t. Nagyon úgy nézett ki, hogy Lucas-nak annyi volt Liverpoolban, hiszen még ha nem is tetézte volna a helyzetet a legkomolyabb térdsérülésből való rehabja, az új edző filozófiájában akkor is nehezebben lehetett látni a helyét, mint addig. Ráadásul Rodgers az egyik első igazolásaként rögtön azt a Joe Allent szerződtette, aki papíron még inkább feláldozhatóvá tehette volna a brazilt.

Lucas viszont maradt, minden reggel bekötötte a cipőfűzőjét és dolgozott. Nem csak, hogy nem került ki a csapatból, de átlagban alig tíz perccel játszott csak kevesebbet meccsenként, mint az azt megelőző top szezonjában, a sérülése előtt. BR bízott benne, a pályán nyújtott teljesítménye mellett pedig egyre nagyobb szerepet játszott abban, hogy az érkező spanyolajkú játékosok jól tudjanak beilleszkedni az esős, hűvös Liverpoolban. Kellő öniróniával egyszer meg is jegyezte, hogy korunk egyik nagy szükséglete a jó fordító.

Nem kell minden nap Melwoodban kajálnunk ahhoz, hogy lássuk, mennyit tett Lucas azért, hogy Suarez, Coutinho, vagy éppen Firmino annyit adtak és adnak hozzá a klubhoz, amennyit.

Az ezüst szezonban aztán, a hátrébb vont Gerrarddal maga előtt, már többször szorult a padra, még ha fontos opcióként is tekintett rá az edző. 26 éves volt ekkor, remek angliai karrierrel a háta mögött. A legtöbb focista ilyenkor több játékidőt és több pénzt kergetve nyomban eligazolt volna, Lucas viszont maradt, minden reggel bekötötte a cipőfűzőjét és dolgozott. Nem volt önfényező sajtóhadjárat, címer csókolgatás, és pláne nem volt elfutás akkor, amikor a kiugró siker után nyomban ismét nagyot zuhant a csapat, mely végül az edző székébe is került jó egy évvel később.

Az addigra különböző sérülései miatt már eléggé lelassuló Lucas helyét még annyira sem lehetett látni Klopp szexi high-pressing focijában, mint Rodgers-ében. Azt lehetett gondolni, hogy az első keret átszabásánál kiselejtezi majd a német, ő viszont minderre úgy reagált, ahogy szokott: minden reggel bekötötte a cipfűzőjét és dolgozott. Fantasztikus volt látni az utolsó jó egy évben, ahogy Kloppék kitalálták a helyét a csapatban és vice-verza imádták egymást, epizodistaként még mindig boss tudott lenni a posztján, közben pedig igazi ikonná válva meglett neki a 10 éve a klubban – a végére a legnagyobb tiszteletnek örvendő játékosként. 5 vezetőedző cserélődött ki a feje felett ezidő alatt.

Lucas Leiva sztorija arról szól, amiről maga Liverpool. Amikor a nap süt, hamarosan jön az eső és a vihar és sokáig csak bízni lehet abban a bizonyos arany égben, de ha valaki feltartott fejjel, rendületlenül melózik, azt a szégyenpadról is az ikonjai közé emeli a város.

Lucas Leiva az, akit egy kicsit sem túlzás a profizmus példaképének jellemezni. Ő a kolléga, aki mindig zokszó nélkül segít mindenben, a barát, akiről tudod, hogy az éjszaka közepén is felhívhatod, ha baj van és az ember, amilyennek a legtöbb szülő látni szeretné a gyerekét, ha felnő.

Lucas Leiva az is, akit hajlamosak vagyunk nem értékelni addig, amíg el nem veszítünk.