Beszélgessünk egy kicsit a

hüvelygombáról. Arról azért nem, de nem is a legaktuálisabb dolgokkal akarok ma foglalkozni. Pedig adná magát, hogy a TOP4 harc végre olyan szoros és 6 szereplős, mint évek óta vártuk. 5-7 fordulóval a vége előtt vesztett pontokban 4 pont van a dobogóért és a Wenger trophyért  küzdő 4 csapat – köztük mi is – között. Lehetne nagy ívű fejtegetésekbe bocsátkozni az esélyekről, fejtegetni, hogy mennyire hajtja a malmunkra a vizet, hogy a többieknek mindnek több meccsük lesz, mint nekünk a Unitednek minimum 4 meccsel, hiszen állnak még az EL-ben.

Lehetne fejtegetni az aktuális meccset, hogy már megint egy Big Sam csapat következik. A kedvenc surmónk Big Sam, akihez népi megfigyelések szerint leginkább hatalmas pofonokért járunk. Erre fel lehetne hozni ellenérvként, hogy Big Sam és csapatai általában a 40 ponthoz közel már nem szoktak megfeszülni. A malmunkra hajthatja a vizet, hogy most is 5 fordulóval vége előtt egy elég kényelmesnek tűnő, 4 pontos és két meccses fórból nézik a pénzeszsákból való kiesés poklának tornácát.

A hosszútávú analitikus beállítottságommal ezeknél az aktualitásoknál jobban foglalkoztat most két dolog, amik között vacilláltam is, hogy melyik téma legyen ma. Alapvetően az edzőközpontnak Melwoodból a felfejlesztett Kirkbybe költözése lett volna a másik téma. Azzal, hogy ma lett egy kis időm és utol tudtam magam érni a statisztikáimmal nyert ez a téma. Elsősorban azért, mert a Klopp érát hosszútávon maghatározó kérdéseket feszeget.

A lényeg előtt.

Rég volt már, így ideje megint elővenni, mennyire járul hozzá a gólokhoz. Nos, őszhöz képest a kevesebb gól hatására a listavezetőink is értelemszerűen arányaiban kevesebb gólban vállalnak szerepet. Az nem változott, hogy kik vannak az élbolyban, hiszen a legjobb kezdőnk támadó ötöse és a keret két dedikált csatára van az élen. A változást az jelenti, hogy a lassú kezdés és a hasznos mezőnymunka után Wijnaldum kezdi a többieket utolérni a gólokhoz való hozzájárulásban is, például ő a csapat legeredményesebb gólpassz adója Coutinhóval társbérletben.

A szezon és a jövő szempontjából az az érdekes, hogy a nagyok ellen, avagy rangadókon sokkal jobban szereplünk, mint a kicsik ellen. Nem véletlenül érzi, úgy az ember, hogy nyugodtabb szívvel és kisimultabban vár egy Arsenal vagy City meccset, mint egy Big Sam vagy Pulis elleni csatát. Ezt számokkal is lehet igazolni, hiszen a TOP6 többi csapata elleni meccseinken idén igen impresszív 2,1 PPG-t villantunk és vereségünk nem volt. Ez egy gyönyörű dolog, viszont hiába egy győzelem a rivális ellen nem csak pontokat hoz a konyhára, hanem még tőlük is vesz el pontokat. A nagy gond, hogy a potenciálisan megszerezhető pont mennyiség a riválisok ellen 30, míg a rest of the league ellen 84, így nem nehéz belátni, hogy az érdemi dolog a kicsik ellen dőlnek el. A hideg téli esős meccseken az éppen aktuális brusztolós, fizikális Ikarusz ellen, amit Big Sam és Pulis szellemében vezetnek. A nagyok közül, aki ezeket a meccseket a legjobban hozza az érte BL rangot és pénzt nyer, ha mellé még a nagyobbak ellen is jól megy, akkor bajnoki címet is.

A nagy probléma az, hogy nem csak idén hanem már tavaly is alacsonyabb PPG-t hoztunk Kloppal a kicsik ellen, mint a nagyok ellen. A nagy kérdés az, hogy ez a kloppi rezsim meghatározó eleme, vagy a következő release-zel javítható tulajdonság, mint ahogyan a keret, a stílus és a taktika nyári kiigazításával a tavalyi PPG az idei évre jelentős javulást hozott. (Mondjuk, azért ott motoszkál a tudatom legmélyén, hogy az idei jobb eredmény nem a kevesebb meccs okozta ideiglenes javulás-e?)

Az biztos, hogy a kloppi focinak mindig is alapeleme volt, hogy a nagyok ellen, avagy a focizni akarók ellen ment jól már a Dortmundnál is a “Heavy Metál” foci. A focizni nem akaró, Ikaruszozó csapatok ellen korábban is akadozott a Rock&Roll. Nem véletlen, hogy a BL-ben rendszeresen jól ment a Dortmund, egy Arsenalt bármikor tudtak oda-vissza verni. Túl nagy kétségem most sincsen, hogyha idén sikerül kiharcolni a BL indulást jövőre akkor az egy szép (a BR-féle BL szezonnál garantáltan eredményesebb) menetelést hozhat. A gondom az, hogy a több meccs és az angol kiscsapatok Pulis focija mellett sikerülhet-e elérni azt, hogy egy szép BL menetelés mellett ismét összejön a TOP4 avagy a BL hely. Arról nem is beszélve, hogy a kicsik stabil verése nélkül a Szent Grál – avagy a bajnoki cím – tuti nem fog összejönni.

A kis kavargás után nézzük meg azt, amit az év értékelőkben nekünk is – meg persze a csapatnál is az új DoFnak, az elemző részlegnek és persze a germán, akarom mondani szláv vagy mi fene triumvirátusnak – ki kell elemeznie és levonni a megfelelő következtetéseket.

Azaz mi a fityfene volt január-februárban a kicsik ellen. Ekkor volt egy 9 meccses periódus, amit sikerült lehozni egy a büszkeségeink falára való 1gy 2d 6v eredménysorral. Természetesen ezek között volt több kupa meccs is, de ettől még egészen félelmetes. Azt is aláírom, hogy sokat vitáztunk és fogunk is ennek okairól. Az is igaz, hogy nem most akarom a jelenséget 100%-ban feltárni, de az biztos, hogy erről beszélni kell, és ki kell tudni javítani, ha valaha is akarunk stabilan eredményes jó csapatot Kloppal.

Sok érv elhangzott már az ebben az időszakban tapasztalt rosszabb teljesítményre, így a sok meccs, a túl nagy kupa vállalás, az ANK, a sok sérülés stb. A lényeg nem is az, hogy mi okozta idén a rossz szereplést, hanem az, hogy sikerüljön megfejteni és a legfontosabb az, hogy kijavítani, hogy jövőre vagy 3-4 év múlva már ne jelentkezzen az idei téli kicsit elleni szopóroller. Én a magam részéről továbbra is maximálisan bízom a stábban és várom az eljövendő szép időszakot.