Good bye FSG

Váratlan gyorsasággal következett be, amit egyesek majd ujjongva fogadnak, mások köztük én is inkább tenyerünkbe temetjük arcunkat, újabb tulajdonosváltás történik Liverpool vörös felén. Az amerikai illetőségű FSG beleunt a foci projektbe és a tengerentúli sport és üzleti tevékenységeire koncentrál tovább, ezért elfogadta a kínai befektető csoport 1.15 milliárd fontos ajánlatát a klubért. Ezzel a váltással kontextusba kerül Ayre korai távozása is, Henry földi helytartója idő előtti lelépése sok kérdést vetett fel, viszont a válaszok innen kezdve már senkit nem érdekelnek, hiszen a kínai foci költekezés elért frontvonala érkezett meg a Premier League-be. Ősszel 700 millát adtak volna, arra még nemet mondott az FSG, most viszont a becsült 1 milliárd fontos értéket megfejelve már ráállt Henry bá, hogy keletre rúgja a pénzeslabdát. Sikerült hát elérni, hogy a hangos elégedetlenkedők rábírják az amerikaiakat, hogy tovább álljanak a liverpooli projektből. Addig festették az ördögöt a falra, amíg valóban csak kivették a zsét a klubból, igaz már az új tulajok zsebéből. A vételár tartalmazza a stadion felújításra fordított kamatmentes kölcsön visszafizetését is, így tiszta lappal indulhat majd a második ütem, ha a kínaiak is úgy gondolják. Azt persze még a cukrosbácsi eufória mellett se gondolja senki, hogy ingyen sör lesz az Anfielden és olcsóbbak lesznek a jegy árak, mint valaha.

De mit adott nekünk az FSG? Az elmúlt kicsivel több, mint 6 év alatt vegyük sorra mi is érkezett az újrakezdés időszakában. Először és legfőképpen kihúzták a csőd pöcegödréből a klubot, aztán módszeresen fürdették, mosták, törölgették a nyakig szaros testét. A bagoly lelépési pénzétől kezdve, a ki nem fizetett stadion tervekig csak úgy nyelte a pénzt a klub a kezdeti időkben, emellett belefogtak hirtelenjében egy erős britesítési projektbe, Comolli mester vezetésével, aki azóta is Jordan Henderson befutásával (pun intended) fényezi látnoki képességeit. A keret átalakítására óriási szükség volt, hiszen az előző tulajok csak és kizárólag a játékos eladásokból próbálták fedezni a hitelek törlesztését, azonban a minőségi pótlásra nem fordítottak pénzt. Kennyvel nyertünk is egy gigakupát. A kevésbé lenyűgöző játék láttán egy fiatal managert sodortak ide, Comollit is szélnek eresztve és a befuccsolt diszkó Stu jelképezte korszakot magunk mögött hagyva a kontinentális foci felé fordultak Brendannal. Mindeközben nyélbe ütötték a két ütemes stadion bővítés terveit, és a keret folyamatosan átalakult, a túlfizetett angolok helyett focizni is tudó emberek érkeztek, össze is jött egy ezüst, majd Suarez Barcelonába költöztette Stevie életkedvét is, ami még hazánkból is érzékelhető időjárási jelenségben mutatta meg magát. Hiába sikerült elérni a fő célkitűzést, a BL-ben szerepelni, ez volt az FSG tulajdonlás alatti legnagyobb megtorpanás időszaka. Ha nem is hamar, de még idejében megváltak az ideológiát tévesztett BR-től ahhoz, hogy Kloppról ne csússzunk le. A keretértéke ugyan még mindig nem közelítette meg a top4 csapataiét, viszont a transfer comitee alázatos munkájának köszönhetően illetve a TV jogokból befolyó összegek által megborzolt piacon úgy tudtunk erősíteni, hogy a leselejtezésekkel együtt nullán álltunk a nyáron.

Az FSG tevékenységéről, filozófiájáról és terveiről itt olvashattok bővebben, immár múlt időben.

Eljött hát a cukros bácsi éra, ezzel véve el kedvenc Tomkins cikkem élét, hiszen most jön a China Investment Corporation International (röviden csak CICI) lehugyozni a megerőszakolt angol futball hulláját. Végtelen plusz 1 font áll rendelkezésre erősíteni, stadiont és akadémiát építeni, marquee embereket igazolni és instant BL aspiránssá válni és FFP-t kijátszani. Múltunkkal szembefordulva a felépített csapatok helyett a vásárolt csapat felé fordulunk majd, ez szinte garantált. Nincs példa arra, hogy a világ top10-es leggazdagabb klubja újabb mérhetetlen gazdagodás útjára lépve a türelmes építkezésre szavazna. Illetve volt ilyen projekt, de ennek már vége. Érkezők hada rekord fizetésekért öltik majd magukra a 125 éves évfordulós címeres Liverpool mezt, mit sem sejtve arról ki is az a Mr Liverpool. Tulajdonképpen az érkező nevek így már másodlagosak is, hiszen átkapcsoltunk a easy módba, beírtuk a lóvé kódot és hátradőlve múlatjuk az időt trófeákat halmozva, elfeledve mit élveztünk a Milnerrel és Klavannal felálló védelemben. Sokkal kevesebbet fog már jelenteni egy Merseyside derbi, talán már a mai is, ezért szomorkásan gondolok erre az ünnepnapra. Mert ez a meccs igazi ünnep annak, aki tudja, merre van Liverpool a futball térképén, ami merőben változik meg a közeljövőben.

Élvezzük hát az utolsó hónapokat, amíg nem kerül az LFC a PSG-City-Dinamó polcra, ahol termékcsatolásként jár majd a YNWA mellé a kínai kajás, kínai áruházas, kínai susi melegítős viccek tömkelege is.