Meglesz-e az utolsó top6-os meccs is

Háromnegyedtávnál találkozunk újra a Guardiola vezette Cityvel, amely arsenali mélységekben találta magát szerdán a rangosabb haccintéren.  Göröngyös úton érkezünk a meccshez, amely egy jól megérdemelt válogatott szünetre visz minket, hogy szusszanhassunk egyet megtörve a lendületünket (pun intended).

Azon kívül, hogy bajnokságban rém unalmasan stabil a dinamó vezetés, nem csökken az előnyük és innen már csak ők bukhatják el, ellenben mögöttük irtózatos tülekedés folyik a maradék 3 BL helyért, 5 csapat küzdelmével. Kicsit kikacsintva, hogy mi is vár ránk a következő hónapokban kulcskérdés, hogy a szutykos latyakos telet hátrahagyjuk és a maradék két rangadónk behúzásával egy igen jó rajtot vehetünk a hajrára. Ahol pedig agy nélkül bele kell állni a kicsik ledarálásába, valahogy így:

Tiszta szerencse, hogy a válogatott légiriadó akkor csörren meg, mikor megtörtént a 90-es évek sport filmjeiből ismert érzelmi beöntés a nagy összecsapás előtt. Ami előtt mindenki full béna, de azután lezúzzák a 10 éve regnáló bajnokcsapatot, hogy aztán a franchise következő részében megint szarok legyenek, de tele reményekkel és szerethető figurákkal.

Hogy beindítsuk a saját sportfilm blockbusterünket az első snittjében a megrogyott babakékeket kell megszégyeníteni otthon, hogy kvázi beérjük őket vesztett pontokban is. Ha nem is a legkönnyebb ellenfél jön szembe, de mindenképp jobb egy kiesés ellen menekülő kiscsapatnál, főleg a Liverpoolnak. Ennek okait a téli menetelésünk során jócskán boncolgattuk, a nagy hajtásban elveszett a lendület, csak az akarat maradt meg, ami önmagában kevés, elkésett és görcsös. Pont egy ilyen nyert meccsen vagyunk túl és készülünk, hogy a top6 elleni utolsó szezonbeli meccsünket se hagyjuk el verten.

A مدينة igen jó ellenfélnek ígérkezik több okból is, elsőként a már fent említett top6-os voltuk miatt elővehetjük az ellenük megszokott játékunkat. Guardiola csapataira amúgy is jellemző a labdatartást, mint szent célt megvalósítani, így a gegenpressingünknek van tere és számos lehetősége, hogy olyan helyen szerezzünk labdát, amivel könnyű gólszerzési lehetőségek alakulnak ki, és ehhez nem kell emberfeletti sebesség, vagy futásmennyiség, mint egy burnley-leszter-wba szentháromság ellen. A sok rövid passzal építkező játék ellen van igazán elemében ez a stratégiai fegyver. Pont ezt próbálta Arsene barátunk is kiküszöbölni egy jóval kompaktabb és direktebb próba ágyúzással két hete, de nem hozta meg a várt eredményt.

Azzal, hogy szintén nem egy ultra magas csapattal kerülünk szembe az arsenaléhoz hasonlóan kevésbé működhet a direkt focira átállásuk. Nincs igazi targetman a csapatban és a keret alakításakor konzekvensen irtotta ki Guardiola az ork vadhajtásokat. Az utolsó két öreg Uruk-hai pedig már a tornácon pipázgatva emlékszik vissza, amikor még utánuk hullott a tévés szakértők bugyija. És itt el is értünk a city achilles sarkához. Az öregedő és egy alapból más stíluson nevelkedő hátsó alakzathoz. Ha máshonnan nem, magunkról tökéletesen ismerjük a védelemnél kritikusan fontos az összeszokottság és az ezáltal elért magabiztosság. Na a hajdani verőnégeralakulat felbomlott és igen intenzív átképzésen estek keresztül aminek mostanság isszák a levét (mikor máskor?), amikor igazán bedurvult a szezon. Ezt megfejelve egy laza kapuskrízissel igazán példaértékű pofonfára rakta rá védelmét a city. Ilyen drága és legfelső polcról összeválogatott csapatnak ez a teljesítmény mélyen a tudása alatt van. Ezt persze nem lehet csak az egyes védőkre fogni, sok köze van ehhez a mesteredzőnek is, illetve a makacsságának.

Hiába érkezett Klopp és Guardiola is hasonlóan elszánt és céltudatos filozófiával, az angol csapatok fizikalitása és a liga könyörtelen szünetmentes és lófasz kupákkal súlyosbított volta miatt egyszerűen kirántja a szőnyeget az ideológiák alól. Nem is csoda Conte menetelése, hiszen egy olyan bajnokságban edződött, ahol a legkevésbé sem akarnak játszani a csapatok és az olasz hagyományoknak megfelelően a legfőbb cél a vereség elkerülése minden lehetséges taktikai és stratégiai eszközzel. Viszont a körülmények csodálatosan adottak voltak, erős keret, világklasszis játékosok, extra európai terhelés nélkül.

A helyzet nálunk sem rózsás éppen főleg a sérülések miatt, Firmino és Origi játéka is kérdéses, amíg Studge egy megfázásból hónapos szuperaidset szedett össze. Nagy kérdés kit hogyan sikerül összefoldozni erre a meccsre a csatárpozícióra, de az valahol garantálható, hogy nagyjából elfelezik egymás között a majdnem egészséges felek. Ezzel együtt a mélyebben ülő csapat Emrének kifejezetten fekszik, itt a sokkal jobb védekező képességei kamatozhatnak, ahogy az szilveszteri meccsen is megmutatkoztak, és kevésbé kell irányítania és gyorsan sok jó döntést hoznia.

Bár talán ők vannak nagyobb szarban, de otthon rutinos és világsztár játékosokkal tűzdelve nem lehet magabiztosan mondani, hogy működik-e majd hibátlanul Klopp Top6 varázsa, reméljük a megfelelő kenőanyaggal fog. De vajon mi lehet az?

Kő certifikátot meg legalul lássátok meg pdf linkként elszámolás pedig majd jön! Láv iz in di Ájr <3