Az utolsó mohikánról

A múlt héten emlékeztetőt kaptunk ismételten egy korszak végéről. Elhunyt az utolsó mohikán, azaz egy letűnt korszak egyik utolsó képviselője a Mr. Egycsapatos ember, avagy Mr. Liverpool. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Neunundneunzig Luftballons

A City elleni idegenbeli meccs után egyedül az Everton ellen maradt rangadónk (értsd; könnyen nyerhető meccsünk) a szezonban, és bár a szezonban a (jelenlegi) top6 elleni veretlenségünk, és az ezeken begyűjtött 20 pont (azaz 2,00-ás ppg) megmozgat bennünk valamit középtájon, ezt egyáltalán nem ezen a meccsen értük el. Befűztük mára a némafilmet, beraktuk mellé Benny Hillt bakelitről, a fegyverekben pedig szódabikarbónára cseréltük a lőport, hogy végül együtt sírjunk meg nevessünk a vászon előtt.

(Vigyázz, sok GIF-es tartalom lesz, a mobilneted megeszi reggelire). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Meglesz-e az utolsó top6-os meccs is

Háromnegyedtávnál találkozunk újra a Guardiola vezette Cityvel, amely arsenali mélységekben találta magát szerdán a rangosabb haccintéren.  Göröngyös úton érkezünk a meccshez, amely egy jól megérdemelt válogatott szünetre visz minket, hogy szusszanhassunk egyet megtörve a lendületünket (pun intended). Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az egysíkú gondolkodás csapdája

Csodálatosan pocsék teljesítmény, 3 egység. Már-már cseszdki, esetleg ördögösebb meccsre képzelhetném magam. De nem. Ha szívemre teszem a kezem, egy gyenge Champo-pofozgatást sem nehéz belelátni, ha pedig a falloszomra, akkor az erekció negáltját tapasztalom. A Liverpool eszköztárának nyár óta legjobban csillogó, de egyre inkább fakuló eszközét, a 433-at annak minden fícsöre nélkül vélhettük felfedezni ebben a soft pornóban. Zeljko, kedves elvtárs, ez kurva ernyedt és ötlettelen volt. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Nem érdekel

Remélem jó volt minden Liverpool játékosnak, az edzői stáb tagjainak és az egyéb kisegítő személyzetnek az a vérnyomás növelő, am rendkívül repetitív tevékenység, amit reményeim szerint a Leicester elleni meccs után végeztek, körben állva, egymás közt. Nem érdekel, mi volt az Arsenal ellen, mert egy szokásos ágyús tavasz közepén hozni a saját focinkat egy olyan csapat ellen, aki hagyja, megerősítve a bounceback effekttel, nem olyan dolog, amiben ne lennénk jók. Ahhoz, hogy BL helyre érjünk, olyan dolgokat kell csinálnunk, amik nem mennek, ide tartozik a busztörés, illetve a Burnley-verés.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

High risk, deep throat

Tartalékos Arsenalt sikerült lenyomni a nagy meccseken megszokott játékkal szombaton, a győzelem igen fontos, hogy maradjon esélyünk még idén kupát nyerni. A hullámvasutas formánk épp kaptatóra került, lássuk be LDLWLW az utolsó hat meccsre nem valami veretes. Van-e értelme felhúzni magunkat vagy felhőtlen örömbe bocsátkozni, vagy egyáltalán érdemes-e reménykedni egy tavaszi feltámadásban a hajtás után boncolgatom. 

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mentally wrong?

A hétfői csúnya vereség után mai ellenfelünk Arsène Wenger Arsenalja lesz. Egy olyan klub, mely az építkezést tekintve egy évtizeddel előttünk jár, akár a stadionokat, akár a csapatokat vetjük össze. Mégis állandó céltáblái a gúnyolódásoknak, akár liverpooli részről is, mert – bár állandó helyük van a top 4-ben – igazán előrelépni nem nagyon tudtak, még a stadionhitel kifizetése után sem. Ami Brendan Rodgers-nek a karakter, ugyanaz Wengernek a mentális erő. „Mentally strong” folyton így jellemzi csapatát, játékosait. De vajon tényleg azok, erősek mentálisan? És mi a helyzet ezen a téren a Liverpoollal?

Egy kattintás ide a folytatáshoz….