Vissza a földre

A West Ham már csak ilyen nekünk. Brandan lecidázott tőlük 0-3-ra, most legalább az X jött Kravietz tippmixén, így van apanázs jégersörre. Meg is nyitom a mai posztözönt a kiharanggal, mert ebben a csodás csapkodó decemberben egymást érik a meccsek. Lesz szó a meccsről, Kariusról, a reményekről, vágyakról és nem utolsó sorban idegrohamot elkerülve arról, hogy mi a fészkes fasz került a csapat seggébe. 

Kellett egyet, de inkább kettőt aludnom, hogy erről a meccsről írni tudjak, valahogy éreztem mélyen, hogy nem lesz ez sétagalopp. A BL sorsolástól parázó Arsenalos haveromnak dicsértem milyen szépen lezúztátok a WHU-t, de úgyis a FCB lesz a rövidítés majd tavasszal a képernyő bal felső sarkában. Majd megnyugtatott, hogy ezt a West Hamet még a Gyirmót is megütné jelen állás szerint, így nem kell parázni a meccstől. Hiába az nb1 színvonalát dicsérő szavak, még vasárnap délelőtt ígértem be itthon, hogy leviszem majd meccs után a kutyát, legalább lenyugszom a sétával. Naivan jött a kérdés, miért nehéz meccs lesz? Ekkor eszméltem, hogy nem, ennek baromira nem kéne nehéznek lennie, mi a makiért van bennem már előre az ideg egy hulla gyenge WHU meccs előtt vasárnap délelőtt, amikor minden ragyog a lakásban? Meg is győztem magam, és egészen a liftig el sem hittem, hogy tényleg le kell nyugodnom séta közben.

Nagyon érdekes honnan is jutottunk oda, hogy már télen nem tudjuk sorban pipálni a kiesés elől menekülő csapatok seggének kirojtozását. Egy hónapja ugyanezek a srácok a még a kis mágussal megindultak egy olyan úton, ami több mint biztató a játék színvonalában, látványában és eredményességében egyaránt. Aztán jött immár egy Bagoly és Sámson mentes válogatott szünet és az egész felépítmény kicsit megroppant. Kezdődött Lallana sérülésével, aztán Cou következett, Studge tetszhalotti állapotából kacsintott egyet, majd visszatért téli álomra hajtani porcelán lábait. Ezen felül a védelemből is le-lepihent Lovren fosni, és Matip sem volt top. Majd a meccs előtt jött az örömhír Can offos a térdével, csak hogy veszítsünk egy kis nyomatékot a középpályáról egy ilyen jól megtermett ork horda ellen. Nem nagy sérülések ezek, kivéve persze a kis brazilét, ami teljesen váratlan és tényleg bármikor benne van a játékban. Viszont ez a sok kis apró sérülés, amely mind a fontosabb játékosainkat érte meglátszik a csapaton. A teljesítmény ott van, de fejben valami nem stimmel, és emiatt csorbul az eredményességünk.

Majdnem jó

Álomszerűen kezdtük a meccset, és nem csak Lallana baromi korai gólja miatt, hanem mert nagyon jól pörgettük fel a tempót és a passzaink sebessége a támadó harmadban erős posztprocesszingre kényszerítette a Comodor alapú WHU védelmet. Aztán jött a B’mouth elleni csoda második felvonása még az első félidőben. Hiába tartott egy mini alapozást Klopp Barcelonában, valahogy mentálisan nem sikerült kihegyezni a ceruzát. Gyönyörűen ír ez, élmény nézni minden betűjét, nem egy rotring, ami mindig ugyanazt hozza, mint a mekis sajtburger. Tűzoltásra jó, stabil egy gólos győzelmeket hoz az éhség elleni bajnokságban, de rárántani a zuhany alatt nem erre fog senki. Nagyon hamar hittük el, hogy ez a meccs meglesz, mert ide ki van írva, hogy ez az Anfield. Igen, lehetett volna így, megvoltak a jelek, megtört időben a rozsdás busz, kaptunk két gólt gyorsan, de egyszerűen nem láttam, hogy ezt ne tudnánk megfordítani. A játék működött, jöttek a helyzetek, a WHU tényleg ultra gyenge volt, Moyes macskabusza százszor nagyobb energiákat ölt az liverpooli kiruccanásába mégis pont nélkül távozott.

Boom :(

Hogy neki menjek a gödör pozitív oldalának is, teljesen másféle leolvadás ez, mint anno a ködbeli volt. Akkor már a fűre lépés előtt csokis volt a gatyesz, hogy úristen mi lesz, ha gólt kapunk. Allen akkor meghúzta a vállát, majd ha kaptuk (inkább igen), ha nem a gólokat barna alsóban játszani igen kellemetlen volt mindenkinek. Most egy új szinten vagyunk a fekálival, magasról fosunk mindenre, megyünk előre rendíthetetlenül, legalábbis ideig-óráig, aztán jönnek az olyan elalvások, mint a B’mouth elleni és a most vasárnapi. Megvan mi a terv, mit akarunk véghez vinni, de mikor a csúcsdíszt fel kéne rakni a karácsonyfára, akkor fogjuk és belerúgjuk az egészet a kandallóba, majd sajnálkozunk, hogy megint elhullajtottunk pontokat. Persze nem lehet 0-24-ben presszingelni és 110%-on koncentrálni, viszont, ahogy az utolsó pár meccsen visszavettünk a tempóból kritikus hibákat követtünk el. A legszembetűnőbb pedig, hogy nem találjuk el a kaput olyan százalékban, mint tettük eddig, ezáltal nincs ott a kés az ellen torkán folyamatosan, csak a tompa felével.

A Karius kérdéskörrel csak nagyon szőrmentén foglalkoznék, mert úgy néz ki egy személyben lett ő a felelős az elvesztett 5 pontért. Tavaly, vagy még idén januárban, Mignon esett át hasonló boszorkányüldözésen, majd amint megindult a menetelés az EL-ben ugyanilyen hirtelen haltak is el ezek a hangok. Holott nem hozott se jobb se rosszabb teljesítményt, pusztán összeállt a védekezésünk. Karius játszott nálunk 11 meccset, de már ott tartunk, hogy nem Liverpool matéria, holott Payet szabadja után is oldalakon keresztül folyik a vita, hogy mennyire volt az övé ez a szabad, vagy sem. Az a feltételezés, hogy ő 22 évesen egyből impakt lesz, egy új bajnokságban, egy alapvetően támadófocit játszó Liverpoolban, ahol nem kap olyan védelmet a csapattól egy kapus, mintha a busz anyósülésére csücsülne be a jó Loris, alapvető blődség. Ha már a dobogón vagyunk, akkor a bajnoki cím esélyétől hangos minden már október elején, annyira ki van éhezve erre minden vörös érzelmű ember. Személy szerint jobban örülnék egy negyedik helynek, mint egy másodiknak, mert akkora csalódás lenne „csak” egy újabb ezüstöt hozni. Szóval az elvárások és a valóság sokszor köszönő viszonyban sincs egymással, ha a liverbörd felüti a fejét valahol. Karius egy hosszútávú megoldás keresése a kapusposztra, egy magasra tolt védelem mögé, ahová fő képességei megvannak. Rengeteg érdekes kérdést vet fel az, hogy lehet Mignon játsszon-e Karius helyett, rövidtávon lehet, hogy jó lenne, aztán, ha Mignon kapna gólt, mert kapna ám ő is akkor, megint mehetne tovább a harc a démonok ellen, legyen az épp a szegény kapusedző, akit senki nem magasztal egy 1-0-ra megnyert meccs után, holott minden védés 2 pontot ér.

Hogy kicsit tisztázódjon is az álláspontom, nem lehet elvárni még a bundás második legjobb kapusától sem, hogy egyből Neuer, DDG vagy Courtois szintjén védjen 0 meccs után a PL-ben. Persze fejlődnie kell, fog is és fáj az ilyen teljesítmény mikor közel vagyunk a tűzhöz. Ugyanígy nem lehet elvárni azt sem, hogyha kibasszuk a kapusedzőt akkor összeáll a középpályás védekezés, ha visszaveszünk a presszing fordulatszámából. Jogosabb kérdés, ha alábbhagyunk a presszinggel, mert fáradunk, akkor miért nem állunk vissza DP-re, hogy stabilabbak legyünk középen. Nem történt végzetes törés, csak azt a csúcsfocit, ami a sokgólos győzelmeket futószalagon hozza, egyedül az akkori kezdő tudja hozni (egyelőre). Ha kiesik pár puzzle változik minden, emiatt nehéz fenntartani azt a teljesítményt. Azonban ez csak egy hullámvölgy, és ne gondolja senki, hogy innentől kezdve a dinamónak nem lesz, vagy nekünk nem lesz másik. Egyelőre nincs meg a gyilkos ösztön, hogy ennek mi az oka, arra ez a poszt most nem ad választ, majd talán délután Máté, vagy a Karius bemutató.