Kátyús utakon

Húsz kőműves brigád kapja meg minden nyáron a feladatot, hogy olyan utat tessék építeni, melyen maga mindenki oda-vissza végigviszi dömperrel a többi csapatot; és az nyer, aki leggyorsabban teljesíti a 38 utaztatást. A dolgot nehezíti, hogy az utaztatott brigád vezetés közben végig baszogathat, illetve gránátokat dobálhat az utadra, hogy szívjál később a tankcsapdákkal. Hiába vagy a leggyorsabb, ha a kátyúidba a többieknél többször beleragadva túl sokat időzöl ott. Mi is egy ilyen kátyúba ragadva veszteglünk jelenleg, és a második félidőnk alapján úgy tűnik, hogy sikerült úgy megtolni a szekeret, hogy ezen most túllépünk.

Erre azért még senki ne igyon, mert az, hogy a hullámvölgyön túlléptünk, még egyáltalán nem biztos. Sőt, elnézve egy-két sporttárs mozgását, félő, hogy a nagy nyári unortodoxiában lerakott gumibitumen nem éppen a leghosszabb távon kátyúmentes konstrukció. Megnyugvásra adhat okot a már nevesített második 45 perc, illetve a fenti grafikon, melyen a kék út völgyei a pihenőnapok előzetes csökkenése által nem indokolt helyeken már nem egyszer felbukkantak; és szerencsére mindig gyakorlatilag azonnal (kevesebb, mint 5 meccs alatt) tudott belőle kimászni a Klopp-gárda. A legmélyebb Kloppék 25 meccse környékén jött az első szezonban, idén a 20. meccsnél járunk. Talán annyira nem véletlen. De hogy mi lesz a következő bő 5 hónapban fáradtság és ppg címszó alatt, azt ezekből is képtelenség megmondani.

A klisé után idézzünk meccset. Az azt megelőző 3 félidő közül nehéz megállapítani, hogy melyik volt a legalja játék szempontjából, de ez a 4. erős vetélytársnak bizonyult. Változatlan támadó 3-3-mal álltunk fel, mint a West Ham ellen, és annyira nem is volt meglepő, hogy Mané és Firmino valami zseniálisan fáradt. Eddig bírtuk az idényt staminával? Azért azt kétlem, de mikor már Hendersont is lefutotta az a sokadik Traoré nevű kis izomnéger, akkor azért szívemhez kaptam. A gólt az egyetlen, fejben is frissnek tűnő emberünk – persze, hisz betegszabin pihent – lőtte, nyilván egy vérszar támadásból, sima Clyne beívelt labda után. Enyhén kiegyenlített, nem épp százmilliós tv-pénzeket érő első félidőt spílerkedtünk a M’borough-val. Rafa valszeg gurított pár sangríát a tv előtt ülve, hogy ez ellen a bordó mezes gárda ellen még így is lehet 1-0-ra menni.

Él a gyanú, hogy a Bournemouth szünetben a srácok beszedtek Sakho kék piluláiból egy pár stampedlivel; és a mai meccs szünetében ezt sikerült teljes egészében kipisálni. A fáradtság vonalra visszatérve ez egy eszményi változás volt ma: mennyire istentelen sokat is számít a mentális állapot. Mert a ‘mouth elleni 4-3 után bizony nagyon nem sikerült megoldani a feladatát a stábnak, főleg nem a Barcelonának. De itt most az öltözőben végre pszichológia tankönyvbe illő instrukciók hangozhattak el a német szájából, amit mindenki sajnálhat, hogy talán sosem fog megismerni.

Mindenesetre a FirMát kicserélték. Hirtelen biztos nem jött meg az erejük és a tüdőkapacitásuk sem bővült. Max gurítottak egy kávét, de a lényeg az volt, hogy a futómennyiségüket és a keresztmozgásaik számát epszilonról egy nagyságrendileg nagyobb számra sikerült áttranszformálni. Még olyan őrült dolgokat is megengedtek maguknak – a régmúlt novemberbe révedve -, hogy random helyet cseréltek, és befutották hátrafelé az ellenfél támadószélsőit. Akkor talán mégsincs még probléma azzal a testi állapottal, csak az agyival? Reméljük, és akkor jöhet szebb december-január, amire szükségünk is lesz.

https://twitter.com/lfcgif/status/809144534781333508

A presszing még mindig messze van a csúcsra járatottól, bár nehéz ezt a mai felemás meccs alapján elemezni. Mindenesetre ma is látszott, hogy kulcsszerepe van Lallananak. Még Origivel is – aki sorban 5. meccsén becsúzlizta az 5.-et is, bravó, rengeteg munka van benne; ennek ellenére csak meg kell szidni, mert még mindig nem olyan fluid, mint a brazilok – sikerült az optimális 5 emberesre pörgetni számos alkalommal a presszinget. Wijnaldum mostanában halovány, de még mindig inkább ő ezzel a taktikával, mint Can. Bocsi.

Kapuskérdést a 24 órán belüli 3. posztban most már direkt kihagyom. Helyette inkább megadom a MOTM címet az év idei egyik legjobb szürke eminenciásának: Lov(e)rennek.