Szórakoztatás

What an unbelievable half of football  – mondta pont ezt vagy valami egészen hasonlót az NBC kommentátora McArthur második góljánál, és ismételte meg Matip fejesénél még egyszer. 45 perc, 5 gól, ezek mellett hatalmas kihagyott helyzetek, és a PL minden varázsa, ez még az amerikai kommentátort is arra késztette, hogy footballt mondjon soccer helyett. Bazi jó félidő volt, és maga a meccs se volt szar.

Viszont ez elő is hozott belőlem egy fordulóról fordulóra óta erősödő, forrongó gondolatot, miszerint mennyire déjà vu ez az egész a 2014 február-áprilisi meccsekkel. De erről egy hangyányival később, ugyanis van aki még csak összefoglalót se nézve olvassa a kiharangot, annak 140 karakter alá összesűrítve a lényeg:

Zseniális támadójáték, 4 gól, rendszerszinten jó, de folytonos egyéni hibás védekezés, 2 gól.

Ami ugye már önmagában egy elég jó kapaszkodópontunk lesz az utazásra, amiben egy kicsit behúzzuk a párhuzamosokat a mostani meg az outscore szezon közé.

És ezek a párhuzamosok amúgy már csak azért is furcsák, mert abból a csapatból egyedül Hendo és Coutinho maradt meg a kezdőben, és Studge van még itt, aki a padról nézi végig a már nélküle megvalósuló forradalmat. És mégis, a meccs képe kottára ugyanaz, mint a SAS fénykorában, csak több szabadságfokkal.

De mire is gondolok? Például arra, hogy mennyire első félidős csapat lettünk a kicsik ellen (Palace akkor és most), és mennyire késleltetjük ezt a hatást a nagyobbak ellen (United akkor és most). Akiket kötelező megvernünk, őket az erősebbik kutya elvén egyből elkezdjük ledarálni abban bízva, hogy mire elkezdenek kihullani a fogaink, addigra már elég sebzett lesz az ellen annyira, hogy ne tudjon visszajönni. Teljesen tipikus meccs például a Norwich elleni, ahol megvolt a biztos vezetés a legelején (Sterling, Suárez, 2-0 a 11. percben), a végére mégis tíz körmünket rágtuk le, míg a bíró lefújta a 3-2-t nekünk.

De, hogy számokkal is mondjak valamit, abban az évben az első félidős gólkülönbségünk +38 volt, míg a második félidős csak +13. Ezzel szemben a másik jó véglet az Arsenal, aki az első félidőben +5-öt pakolt össze, a másodikban meg +22-öt ugyanabban a szezonban, és végzett a – ki nem találnátok – negyedik helyen. Ebben az évben eddig +7/+4 a jelenlegi mutatónk, ami a kis minta és a relatíve sok nagycsapat elleni meccs mellett is megmutatja a trendet.

Na és itt törtem nagyon a fejem micimackó módra, hogy mi az úristentől alakult ez ki, és válaszaim a legkevésbé sincsenek. Ez tulajdonképpen egy teljesen másik csapat, és bár Hendo és Coutinho is alapembere volt az ezüstösöknek, akkora cserélődés volt körülöttük, hogy nem fakadhat belőlük ez a hasonlóság. A kapuból kiszorult Minyon (bár én még mindig őt játszatnám), a védelem és a csatársor is teljesen lecserélődött, összesen ők ketten, mint két összekötő elem maradtak. Körülöttük meg mindenütt Rodgers emberei, leszámítva Manét és Matipot, akik szintén elég erős elemek, de a mostani győztes csapat gerincét bizony BR terelte egybe.

De önmagában ugye BR személye se lehet magyarázat a jelenkori játékstílusra, ugyanakkor döbbenetes élmény volt nekem amikor felismertem, hogy Rodgers egy az egyben összehozta ezt a csapatot majdnem a jelenlegi formájában, csak használni nem tudta. (Matip helyett Sakho, Manét meg Milnerrel pótolva, és Morenoval a legjobb kezdőben számolva.) Ha nem Bentekével balfaszkodunk, akkor igazán ütős csapatot tudtunk volna már akkor is összeállítani (még ha Firmino nagyon betanuló módban is volt tavaly októberig), és bár a 4-3-3-at idő volt működésre bírnia Kloppnak is, de jelenleg a legszilárdabb ikaruszokon kívül nincs ami kifoghatna rajta.

Nagyon elrugaszkodott gondolat lenne azt kimondani, hogy Kloppo beleült a tutiba, mert alapvetően az ő munkája az aminek a gyümölcsét hétről hétre szüreteljük, de Rodgers és a TC sokkal jobban költötték el a Suárez-pénzt, mint az nagyjából egészen idáig kinézett. Persze, bohóckodtunk közben Lamberttel, meg panic Balotellivel is, de BR minőségi alapanyagot válogatott össze Kloppnak, és ez nagyban hajtja még a jelenlegi sikereinket is. BR vette az autót, de Klopp tuningolja, tankolja és vezeti, és hoz olyan nagyon rég látott számokat, mint a 11 veretlen meccs zsinórban, és a bajnokságban 2,3-as ppg.Nagyon messze kalandoztam az eredeti gondolatomtól, miszerint mennyire első félidős csapat lettünk a kicsik ellen, de jobban szeretem a szabadon folyó gondolatmenetet hagyni végigfolyni.

Viszont amit még mindenképpen meg kell említenünk, az a stílus és az eredményesség fenntarthatósága, ami viszont már egyáltalán nem egy párhuzamos vonal. Nem egy igazi plug&play a mostani rendszer sem, de ahogy ’14 őszén a ködbe süllyedtünk a SaS hiányában, úgy most ez a veszély sokkal kevésbé áll fent, sokkal könnyebben cserélhetőek az alkatrészek a gépezetben. Ha ki kéne emelni, hogy ki a legjobb játékosunk, akkor Firminot, Coutinhot és Manét majdhogynem egyenjogúan lehetne megemlíteni, de Lallana is élete formájában játszik, Clyne is kiemelkedő a posztján, és Matipot se hagynám ki a verseny kiírásából. Nem egyetlen szálon függünk, hanem egy egészen kompozitszerű valamin, ami nem hullik darabokra attól, ha a legfontosabb elemét másra kell cserélnünk. Ugyanis nincs kiemelt legfontosabb elem. De azért persze reméljük minél kevesebbet kell majd variálni az összetételen, a jelenlegi formátumunk az elérhető legerősebb támadásban, és kicsit bikább csapat ellen a Moreno-Milner cserével is a maxos kezdőnk áll most rendelkezésre.

És bár igen, nincsen fő szál, de ma Coutinhot mindettől függetlenül kifejezetten ki kell emelni főleg a helyzetkialakításai miatt, ma a mostanában jellemző formájához képest is elképesztőt játszott. Szintén ránagyítanék egy picit Morenora is, aki védekezni ugyan továbbra sem igazán tud, de a támadópotenciálja alapján már lehet, hogy őt dobnám be a Fluidity Fourba ha kidőlne onnan bárki is. (Ezzel Sturridge még hátrébb kerülne a rangsoromban, de ez már nem ennek a posztnak a témája.)

Ami volt még ma, az Lovrennek a 2 perces zero to hero mutatványa, amin most nagyvonalúan továbbsiklunk, de na, azért figyelj magadra. Illetve volt két alkalom, amikor zászlós döntése tolta még a szekerünket, és nem fújt ellenünk büntetőt Marriner sporttárs, bár én egyedül csak a második Zaha-esetet láttam kicsit is kényesnek, a befújást és a be nem fújást is el tudtam volna ott fogadni. A BT Sportsnál ez semmi, az NBC-nél tizenegyes lett volna ez a lassítások alapján, szerintem innentől nem is érdemes tovább boncolgatni a dolgot, és már Bede Feri se mondja meg, hogy mi lett volna a helyes megfejtés. ( :(((( )

A lényeg viszont a 2-4, a három pont a Palacktól – ami nem épp a szokásos forgatókönyv -, illetve a jó szórakozás, ha ez mind megvolt, akkor mehet a tánc.

https://twitter.com/LiverpoolGifs/status/792428782804172800