Karakterek nélkül

Kibújtunk a bőrünkből, mert ki lett volna az a hülye, aki ne őrült volna meg a német edzőzseni érkezésének. Álmodtunk arról a magas, mellben erős, északi szőkéről, és megkaptuk az álmunkat. Volt ám, aki egyből visszaszállt a földre, mert nem minden olyan rózsaszín, mint amilyen pink. Swansea elleni szemtelenül megkésett összefoglalóval jelentkezünk a Klopp-éra első évének végén.

Szóval volt Buck Rodgers, az amúgy nagyon is királyul kitalált futballja és annak megszervezése Melwood hajnali gyepétől az ezüstig meg aztán sajnos a ködig. Távoztakor személy szerint én is éreztem a Máté-féle cikkben hozott szkepticizmus egy nyúlfarknyi szeletét azon a középhűvös októberi délutánon. Brendan belebukott abba, hogy nem tudta megoldani Suárez elvesztését, helyette politikai játszmákba és iszonyatosan gáz szakmai lépésekbe ment bele. Valahol féltettem az utódját, mert megint egy elkezdett jó koncepció szarral csutakolt utódját kell átvenni, úgy, hogy Kloppról ismertük a napjainkban lassan meg-megbukó 4-2-3-1 szerelmét, vagy a német bajnoki telekhez szokottságát. Vagy utolsó dortmundi évét.

Így egy év után nem fogjuk megmondani, hogy ő telibegázolta már most a PL-t. De egyelőre beválni látszik a szokatlan alapozása. Moneyball-kompetensen építkezik, pénzügyileg is ügyesen forgatta meg már első nyarán a gárdát. És kitalálta a vörös 4-3-3-at. Na nem azt a Borini-Shelvey-féle megye 2-es labdázgatunk formációt, hanem azt, amit hónapok óta sasolhatunk. SAS nélkül. Merthogy a fentiek közül az egyik legviszketőbb problémánkra adott egy év alatt tökéletes választ: nem nyalókát félrenyelve kapálózva keressük a nem létező tökéletes márkízt, nem 1-2-3 klasszisra fűzzük fel a csapatot, hanem magára a csapatra építünk, amely a lehető legkevésbé az egyénen alapuló valami kell, hogy legyen. Próbálta ennek az ellentettjét Rafa Torres-Gerrard-Xabival, a spanyolok kivégezték, próbálta Rodzsi Suárez-Studge-Sterlinggel, az uruguayi kivégezte. Most próbáljuk a kb. 20 erős, de nem Aranylabda-pályázó játékosunkkal, működni látszik, és nincs aki, ki tudná pukkasztani. Csak Klopp, ha elmegy. De hülye elmenni, 3. csapatához is leteszi majd’ évtizedes történelemíró névjegyét, fityiszt mutat minden pénzzsákon szakmát bűvölni próbálónak, aztán mondd egy Auf Wiedersehen-t, és elhúz a Bahamákra sikerkönyvet írni.

Kicsit vissza a jelenhez, illetve a múlthoz. Swansea-meccs. Szóval volt egy ilyen 2-1-es győzelmünk a hétvégén, ha még emlékeztek. Még korábban ugye elkezdtünk felívelni, mint gatyában a szerszám, ha mostanában pesti stadionavatókra jársz. Törvényszerű volt, hogy jön majd gyengébb meccsünk is. Megjött. Ilyenkor kell megmutatnia a CSAPATnak a foga sárgáját.

Az első 20 percben viszont nagyon nem sikerült. Nem az volt a baj, hogy szarabb napot fogtunk ki – de, az is, a meccs után menesztett Swansea-edző amúgy egész jól találta ki, hogy minket még mindig könnyű megzavarni egy erősebb presszinggel. Hendo már nagyon jól kezdte érezni magát új szerepében, de most eléggé megzavarodott a viharban. Lehet, hogy tudatos volt a mélyebb pozíciója, de nem ment neki. Nem jól segített hátul, eszetlenül ívelgetett, borzasztó passzstatisztikát lapátolt össze az egész csapat. Lallana bátyám megsérült. Milner pedig zseniálisan szar volt. Valami keményebb malter csörgedezhetett a szemébe, vagy a fülén keresztül az agyába, de ez ott az elején nagyon nem volt kerek. (És ebből is látszik, hogy balbekként mennyire alapember tud lenni.)

 

Ami szerintem az idegesítőbb probléma volt, hogy a korán bekapott gól után majd 20 percig kurva nagy zavar volt az erőben. Egyébként ez pont egy olyan gól volt, amit bizony be lehet kapni: Matip előretámad – kicsit elfáradva ér vissza – szöglet – abból beadás, majd szélről visszafejelt labda (oda tényleg csak Clyne-t lehet már állítani) – megpattan – lesgyanús – gól. De benne van, nagyot senki nem hibázott.

‘I should make you taller, Machine.’

De az a letargikus összeesés fejben már megint… Ezeket kéne még megtanulni Coutinhoéknak, mentálisan sokkal több stamina kéne. És Hendo is hajlamos ilyenkor elkezdeni picsogni inkább, sárgákat gyűjteni, mint hogy jól felbaszná csak magát, és vezetné a megcsömörlött sereget ki a Csele-patakból.

Lallana kiesésénél eléggé megcsömörlöttem én is, mert mi a fasz lesz itt a következő 70 percben, ha nem második nyakkendő felkötés, feleim? Aztán mégsem. Egyrészt Coutinho 8-asban valami kurva szépet dzsolizott össze. Rég volt már 2014 tavasza, mikor megfordult e vidéken a brazil, de ez most látványra is szemet gyönyörködtető performanszié volt. Jött még mellé a megtáltosodó kőművesünk:

(A gif-ek természetes ma is Szücsi bácsi tarsolyából származnak)

Sírtam mikor láttam, hogy ő előbb emel PL-trófeát a magasba, mint Gerrard, de nevetek, hogy van egy James Milnerünk. Moreno who? Mellesleg a házi góllövőlista vezető pozíciójába helyezte magát a középrecsőrözött tizijével.

A harmadik gyönyör pedig Studge személyében és játékában érkezett meg. Még pre-Klopp korabeli maradvány, de pont az a csatárfajta, akin a mai Poolban órákig lehetne vitatkozni, hogy van-e helye vagy nincs. Mert nagyon szépen hozta le a szerepet múlt hétvégén, rengeteg passzal és bemozgással, de még mindig túlságosan is főnéger. Volt világklasszis éve, és ma ez – vicces -, de kicsit sok ide. Az önzőség, a karakterek és túlzott egyéniségek teljes hiányában lehet az ez a csapat, aminek Klopp szánja, és amivel fel akarja szántani Anglia mezeit, meg aztán azon túl is. Studge és Origi egy olyan határmezsgyén mozognak még, ami véleményem szerint pont belefér, de több nem.

És ha már ennyire a Csapatra koncentrálunk, érdemes volt megnézni a Swansea-t is: ott aztán tényleg senki nem volt, aki “hátán vitte a csapatot”. Vitte azt 11 ember együtt. Ritkán látni ennyire csapatok csatáját futballmeccsen, én kimondottan élveztem.

Firmino mindeközben úgy hozott sima MOTM teljesítményt, hogy ha nem Pool-szurker vagy, fel sem tűnik a neve. Mané meg ugyanez pepitában más meccseken. No need for Suárez. Korai megítélni még Klopp igazolásait, de ilyen céltudatosan, szakmailag ennyire egy irányban válogatva egyszerűen nem lehet nem jócskán megverni a hírhedt 40-50%-os küszöböket.

Még egy ábrát erre a “szülinapra”, hogy miért is lesz a szakmaiságon és fantasztikus futballunkon túl tényleg szép a következő egy év:

nevtelen

Volt már hasonló tavaly – kis ismétlés: kék vonal az 5-meccses görgő ppg-átlag (értékek a bal tengelyen), pirossal az 5-meccses görgő pihenőnap-átlag (értékek a jobb tengelyen). Klopp összes meccsére van ez időrendben vetítve. Még mindig ijesztő, mennyire együtt mozog a két vonal. Több nap a meccs előtt készülni, több szerzett pont. Easy. Hosszú távon is. És idén az a piros vonal eléggé sokat lesz ott fent. Szóval a kék is.

Mindent egybe vetve öröm nézni továbbra is, ami kedvenc klubunknál történik jelenleg. Végszónak meg még elpuffogtatom azt a sokat hangoztatott okosságunkat, hogy lesz egy csomó meccs még a jövőben, ahol ráadásul meg is nyaljuk a sót, sőt hullámvölgyeink is lesznek. De a türelmesen, szakmailag borzasztó tudatosan felépített karaktermentes atomcsapatunk bőven 2 ppg fölé predesztináltatott.