Derby lesz


a mai meccs, akárki meglássa. Jó, igazából nem, mert ez még mindig csak a mikiegér kupa, ami jelentőségében és fontosságában valahol ott szerepel nálam, mint hogy Taktaharkány – Ataújkér helyi érdekeltségű, 11:02-kor induló helyközi járatnak sikeresen lezajlott-e az utolsó olajcseréje. De ha már a karma így hozta, hogy ezeket a resztli meccsek jutnak osztályrészemül, beszélgessünk egy kicsit a kosokról.

Kicsit azért más habitussal vághatunk neki a mostani egér meccsnek, mint legutóbb, amikor a Burnley oktatott minket elég csúnyán a labdarúgás nevű játék kivitelezésével kapcsolatban. Akkor szar volt minden, messze volt a top4, a keret még annál is szarabb volt, és egyébként is, miért nem költöttünk pénzt, ha úgy is van. Jól is jött nekünk a Burton elleni felhozómeccs, hogy közepesen éles körülmények között próbálkozhassunk a játékunk újradefiniálásával, meg nem utolsó sorban akkori és azóta is állandó vesszőparipám megülésével, jelesül az ikarus törésével. Itt lenne kurva jó átkötés, ha az Ikarus törésből rögtön Karius kéztörésére váltanék, de egyrészt ne csapongjuk, másrészt ekkora spíler még én se lehetek. Szóval azóta, hogy utoljára mikimeccsre készültünk, elég rendesen változott a világ, elhoztunk egy értékes pontot a Tottenhamtől (több, mint bíztató játékkal), majd meggyaláztuk a rókákat (és a Leicestert is ütöttük), illetve agyonvágtuk a Dinamót. Kiesőjelöltből bajnok aspiráns pár hét alatt, egyszerű ez a szurkolói lélektan.

Ami számomra mégis a legfontosabb, az a Hull elleni hazai meccs lesz szombaton. Kiscsapat, mi egy szokásos top4 favorit verésből jövünk, minden csillagzat együtt áll ahhoz, hogy fejeljenek egy mesterhármast szögletből (nem feltétlenül egy darab szögetlből), hogy megint előkerüljön a szar minden lemez. Jópofa ez a Derby cucc, de én azért nem kosok tőlük (bocs), pláne mert fél szememmel már a szombatot várom. Ezeken a meccseken fog eldőlni, hogy lehet-e közünk a top4-hez, nem Dinamó meg az Arsenal ellen.

A sorsolásunkra eddig nem lehet panasz, bár idegenbe kell mennünk, de megint egy Champó alsóházi csapat jön ellenünk, ráadásul alig 2 órányi buszutat kell kibírnia a fiúknak. Nyilván fogadkoznak mindenhol a Derby játékosok, hogy márpedig itt ők aztán megmutatják, merre az előre, attól még én nem várok mást, mint az alap 4-4-1-1-es felállásukat egy szép, polírozott kosszarv lökhárítós ikarus formájában felvezetve. Ami miatt mégis talán kitűnhetnek számunkra a második vonal alsó régiójának testszagából, az a néhány ismerősen csengő név, akiket a soraikban tudhatnak. Egyrészt ugye itt tekereg a labdán az Albínó Özil, Will Huhges, akiről szerintem mindenki legalább 1,5 óra youtube scout videót nézett, amikor az a hír járta, hogy letesszük érte az asztalra a nagy zsetont. Ez mondjuk azóta se történt meg, és bár én vagyok a tekintélyelvűség egyik legnagyobb ellenzője, lehet, hogy nem teljesen véletlen, hogy mackó még mindig a Champóban mozog.

A velünk gyakran szóbahozott vonalon haladva csereként rendszeresen pályára kerül a kosoknál a jó öreg Darren Bent, akit kb. minden ablakban megvetettek velünk még pár éve. Kicsit közelebbi kötődés az a Tom Ince, aki elutasította a szerződés hosszabbítási ajánlatunk, majdnem visszavettük, aztán csak kaptunk érte egy kis tribunal lóvét, hogy egy palackos kitérő után ő is megrekedjen itt, a Derbynél, a második vonalban. Várhatóan mindhárom Liverpool pettingelt mókus a pályán lesz, főleg, mert elvileg két kezdő csatáruk, a Watfordból elhozott Vydra, illetve a MU-tól akvirált Wilson sem lesz elérhető. Érdekesség még a keretüket illetően, hogy a belszélső posztján egy abszolút egyedi és sehol máshol nem szerepeltetett játékossal állnak fel, dehát Anya csak egy van.

Generated by IJG JPEG Library

Generated by IJG JPEG Library

A mi oldalunkon én csak abban bízom, hogy Klopp előcsapja végre a pincekulcsot és végre azokat is láthatjuk akció közben, akik vagy sérülésből térnek vissza, vagy eddig nem fértek oda a kezdő közelébe. Így én egy Ikarus – Moreno – Lucas – Matip – Clyne // Can – Grujic // Cou – Gini – Ings // Origi kezdőnek tudnék alapvetően örülni.

Győzni fogunk, mert ha nem, igazából az is mindegy lesz.