Arsenalt tejszínen 20 percek egyike

2014. február 8. rémlik még? Skrtel duplával zárja a 10. percet, és fröcsögtetjük a tejszínt Wengerék arcába az első 20 percben (és tovább)? Valami nagyon hasonló fellációserkentő élményben lehetett vasárnap részünk, csak éppen a második félidő első 20 minutumában, az Emiratesben a PL nyitórangadóján. Persze nyilván a 95. percben is még repkedtek a körömdarabok a jó Pool-szurker műbőrfoteljének karfájára, de csak behúztuk 4-3-mal ezt a legalább akkora bizakodásokra okot adó meccset, mint amire Máté is számított a felvezetőben.

Kevésbé indult viszont ilyen vidáman. Kloppék tényleg a felkészülés során már próbálgatott 4-3-3-mal mentek Londonba, és akarták elkenni a szokásukhoz híven szupersérült Arsenal-bandát. Nagyon korrekt terv volt, csak egyrészt sem a játékosaink nem adták ehhez a nevüket az első félidőben, sem Wenger nem volt oly kegyes könnyedén odaadni azt a 3 pontot.

A problémánk főként a középpályán kezdődött. A terv az lett volna, hogy a 3-as lánc közepén Hendo támadásban kicsit hátrébb játszik, de alapjában véve amennyit csak lehet, főleg Lallana és Wijnaldum, váltogasság a helyzetüket. Mindezt megspékelve azzal az extra fluiditással, hogy az első hármas – Cou, Firmino és jobb oldalon Mané – folyton segíti a pozíciós játékot, és annyi passzháromszögünk lesz, hogy Pitagorasz levest főzne belőlük.

Ez a fluiditás viszont nagyon nem volt meg. Egyrészt Hendoék elképesztő sok labdát eladtak már 40 méterre a kapunktól. Az első góljuk előtti szituáció is Lallana bután eladott labdájából indult. Mintha fejben még a sörmeccseken lettek volna a srácok. Ehhez még párosult, hogy az ágyús támadók szépen presszingeltek, élükön Ramsey-vel és Sanchezzel. Megspékelve azzal, hogy a 34-35-ös középpályájuk (Coquelin és Elneny) eszméletlen hatékonyan szűrt. Henderson kurva gyors, és szeretjük, de pozíciós védekezéshez nincs Lucas-i esze. (Első félidőben kb. minden fontos mutatóban azonosak voltunk az Arsenallal, kivéve interception-számban: 12-3 oda.) Coutinhoék nagyon sok labdát nem láttak, de ha mégis, akkor alig volt mozgás a társaktól. A brazilok nagyot henyéltek 45 percig. Presszing igazából nem is létezett, vagyis Kloppi értelemben nem. Nagyon kiábrándító volt ezt látni egy ennyire felfokozott felkészülés után.

Ráadásul Wenger bebiztosítva a két übertapasztalatlan CB-jét – Chambers tavaly 2 meccsen kezdett, Holding most jött a Boltonból (igaz, tavalyi év játékosaként) – a két szélsőhátvédet direkt kissé hátravonva szerepeltette. Így igazából az Arsenalnak sem állt annyira a zászló, de tény, hogy jobbak voltak.

Védekezésben nálunk ugyanez a DP nem volt meg. 6 támadó szellemben játszó focistát egyszerűen nem lehet megengedni egy Emiratesben. Maximum outscore-ra, ami meg is lett. A Klavan-Lovren páros viszonylag korrekt meccset hozott, de nyilván ennyi idő alatt azért nem várható el teljes szinergia. Aztán meg jött Moreno. Hát, öcsém, én próbállak védeni itt a Fonaton, de ebből a mai első félidős csapatból ennyire lefelé lógni ki már művészet. Már-már Glen-i magasságokban, szóval a profilképszerep nincs veszélyben, de kapd már össze a nem épp matematikus kis agyadat. Walcottot így felbaszarintani az Emirates gyöpén 12 méterre a kaputól… hát nem épp Abel-díjas.

Mr. AmbiValencia: hihetetlen buta megoldások hátul, de továbbra is kiemelkedő támadássegítő szerepkör

Aztán a meccs egyik kellemes meglepetése jött: Minyon. Féltünk, hogy a versenyhelyzet rá milyen hatással lesz. Egyelőre parádésan jóval. Szinte minden labdára jól jött ki, ahol kellett, nagyon magabiztosan lépett fel. Bravo, neki jót tett a nyár. A második Arsenal-gólról meg nem tehet, megpattant – talán Lovrenen -, ez így védhetetlen volt.

Vissza még az első félidőre: törvényszerűen a gáz középpályánk összehozott 3 sárgát, meg aztán egy gólt is, amit Lallana eladott labdájából Walcott köszönt szépen. Morenonak is. Egyébként itt is a 34-35-ös francia hadosztály lépett fel labdát szerezni, nagyon éltek.

Aztán meg ez. Volt már pár évünk beleszerelmesedni a brazilba, szerintem ebben semmi váratlan nem volt. Remélem Barcelonában ezt sem látták. Úgyhogy az első félidőt le is hoztuk X-re egy jó macca-recepttel: végy egy kiváló formában védő kapust, és egy gólerős támadót.

Szünet. Klopp valószínűleg úgy leordította mindenki fejét, hogy Wengerék is csak azt hallgatták a hazai szobából. Nehéz dolga viszont nem lehetett a németnek, mert csak el kellett mondani a megszeppent srácoknak, hogy azért lett belétek pakolva a napi három edzés július közepétől, hogy felszántsátok a pályát. Kimész baszd meg, és focizol, ahogy tanultuk. Meg is tették. Az első pillanattól működött: végre jól húztuk szét a pályát. A labdát nyugodtan tartva kezdtünk támadásokat építeni, Clyne és Moreno mintaszerűen ment szélen, és hagyott helyet Lallananak vagy épp Counak a halfspace-ben. A támadóink nagyon éltek a sok mozgással, az Arsenal meg alig tudta követni szemmel. A gegenpressingünk végre fogalommá alakult a pályán.

Ádámunk szerintem ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta – zseniális formában. Bár még meccs előtt is furcsának érződött nekem, hogy ezt a támadó angolt hátrébbvonjuk, de szép húzásnak bizonyult a szemüvegét újra elvesztő Klopptól. Ugyanúgy tudta osztogatni a kulcspasszait és ugyanúgy tudott érkezni a kapu elé, fantasztikus kondiban van – legyen is. A gólja parádés volt, tavalyi élményeket felidéző. Védekezésben sajnos Wijnaldummal csak egy közepeset tudtak hozni. Ez ellen az Arsenal ellen is majdnem kevés volt ez, szóval nincs még kész ez a 433, de felesleges leírni, hogy a második 45-re mindenkinek merevedése volt a képernyő előtt.

Nagyon gyorsan jött a harmadik gólunk is. A meccs – Minyon után – másik legpozitívabb meglepetése, Clyne adta a gólpaszt Coutinhonak. (Aki elvileg csak görcsöt kapott, szóval no para, de ilyen képekben kevésbé vidám végkimenetellel még biztos lesz élményünk ősszel is.) Szóval Clyne vasárnap iskolázott. Védekezésben csak a tőle megszokott színvonal. Második félidőben egyébként üde színfolt volt az okosabbik deffenzív énjét felfedező Henderson is, aki piszkos nagy munkát belepakolva a meccsbe folyton kirohant segíteni a szélsővédőinknek a labdás oldalon. Sokkal jobbá lett ettől a munkától a védekezésünk, a 2 Arsenal-gól szerintem egyéni hibák, illetve az ágyúsok részéről zseniális egyéni megoldások okán születhetett. Szóval Nathaniel ma még azt is meg merte kockáztatni, hogy majdnem Moreno-szintet hozzon támadásban. Emlékeim szerint tavaly gólpasszt sem tudott adni, ezt a szezont meg azzal kezdni. Biztató. Manénak pedig adott egy olyan szabadságot, amivel nagyon tudott élni, és folyton befelé húzni a szenegáli. Kurva nagy igazolásnak tűnik.

Felállt védelem ellen szemkápráztató akciógólokkal szereztük meg a kétgólos fórt. Nem azt mondom, hogy ez egy Pulis-féle sünalakzat volt az ágyúsoktól, de trendkívül biztató a szezonra nézve. 12 lövésünk volt a boxból, amennyit tavaly senki nem tudott produkálni az Emiratesben. Igaz, hogy ez egy gyengített ágyús CB-páros volt, de ezt kb. egy félidő alatt értük el.

Már-már új zsepicsomagot kellett bontanom, mikor jött Maradonától ez a szóló. Barátom, kiesett a kukim a kezemből, ez olyan szép volt. Én fasz meg azt írtam a jósdában, hogy nem ő lesz az év igazolása. Wijnaldum viszont borzasztóan beleszürkült. Nem hinném, hogy a 4-3-3 a hibás, egyszerűen ilyen első körben megszeppenős srácnak tűnik, messze nem szabad még leírni.

A meccs emlékeztetett arra, mikor világklasszison elkezdek egy FIFA-meccset, a nagy izzadásban leveszem amatőrre a félidőben, 4-1, majd visszakapcsolom világklasszisra, hogy azért legyen már valami izgalom. De az a 20 perc amatőr szint, azt a büdös, de jó volt nézni. Hiba lenne a 13/14-es csapattal összehasonlítgatni, mert ez egy világosan más futball, de jó ómen, hogy akkor is Minyon-tizivédéssel és egygólos győzelemmel kezdtünk. Most kristálytisztán látszik, mit akarnak Kloppék, nincs simlizés, nincs értelmetlen igazolás, nincs folttömködés (back then Cissokho, Aspas), hanem működőképes, reményeink szerint Ikarus-romboló megoldás felépítését láthatjuk. 37 reménytelinek ígérkező kupadöntő következik.

Részlet a meccs utáni interjúból:
Riporter: – Mennyire hisztek magatokban?

Lallana: – Csak nézz rá a keretünkre. Nagyon.