Duplaposzt

Hétvégi mélyrepülésünk után a döntőbe jutásért egy gólos hátrányt kell ledolgozni hazai pályán a Villarreal ellen. A helyzet nem siralmas, nem lehetetlen a feladat, azonban óriási teljesítmény kell ahhoz, hogy a csapat gerincének hiányában kivívjuk a továbbjutást. Sokaknak feltűnhetett, hogy a Hillsborough áldozatokkal szembeni tiszteletlenség mellett nem mentünk el, viszont a hétvégi kiharangozó elmaradt. Jó hír azonban, hogy a hajtás után McAllister kiharangozó bekezdéseivel növelhetem a feszültséget mielőtt rátérnék a mai meccsre.

Romantikus dolog a másik posztjába dolgozni, ülünk itt a jakuzzi szélén, egyik karaktert Szücsi klimpírozza, a másikat jómagam, géza kézben, amolyan szövegíró hollandlovas pozitúra zajlik éppen. Nyilván mondhatnám, hogy most ezzel az összevont izével formát bontunk, előremutatóak és ultrafancyk vagyunk, kihasználjuk a mélyen gyökerező szinergiákat, melyek ebből az új formátumból fakadnak. Hazudok én nektek? Lófaszt van ez így, a foscunami felkapott és még Kansasnél se akart letenni egy percre sem, maga a meccs pedig olyan volt, hogy mindenki jobban jár, ha kitöröljük az emlékezetünkből. Középpályás-védekezés nem létezett, Skrtel bazmeg menekül mindenki elől, akinél labda van és látványosan nem megy neki Lovrennel együtt. Még meccsen lőttem is egy printscreent bekapott szögletgólt megelőző szituról: ahogy a szélen felbandukoló szélsővédő beemeli középre a labdát, hogy a hattyúk 30m-t vezethessék senkitől se zavartatva. Az a felszabadultság, ami megvolt a fiataloktól a Stoke ellen inkább görcsösségbe hajlott. Nem volt középpálya, hiányzott Allen esze, Can ereje és Milner robotja. Mármint a konkrét meccsből nem, mert jó, hogy pihentek / rehabilitálódtak, a meccsben maradáshoz egy párhuzamos univerzumban, ahol még megyünk a 4. helyért, velük jobb lett volna. Benteke ugyan ragasztott egy szépségtapaszt, meg a cameója pont elég volt, hogy a 25M vastagabbik felén lehessen az ára nyáron, de kb. a pozitívumok nálam itt el is fogytak. 

Nem hiányzott ez a meccs senkinek. Érzésre ez egy igazi novemberi hétfő este volt a Britannia stadionban, szakadó eső, kedvetlen, fogcsikorgatva szenvedő vörösökkel. Engem egyedül Cou játszatása zavart, ha már úgy is le kellett cserélni a Villarreal ellen, berakni egy ilyen sárdagasztó szar meccsbe úgy, hogy igazán akkor tud villogni, ha a megfelelő társak vannak körülötte, hát, én nem húztam volna meg. De mit értek én a lovakhoz, a meccset legalább nem játszotta végig. De szerintem így is többet olvastatok erről a meccsről, mint érdemes, úgyhogy vissza is adom a klaviatúrát Szücsinek, és futok is vissza nyitott szájjal a faszerdőbe, jól. 

Odavágón Klopp egy erősen limitált kerettel utazott, kidőlt Hendó, Can, Origi és Sakho is kikokszolta magát egy jó időre a vörös mezből. Így nagyjából két alapvető terv maradt a pakliban 4-2-3-1 vagy 4-3-3. Idegenben már láttuk, hogy a jóval erősebb Dortmund ellen is a 4-3-3 volt az alap, így az extra emberrel jól oltottuk ki a dortmundi erősségeket. Ennek fényében nem meglepő, hogy Klopp szintén ehhez a felálláshoz nyúlt, hogy a védelem kézifékjét irdatlan erővel berántó Kolot fedezni tudják a középpályáról a gyors spanyol ellentámadások során. Ez egész meccsen működött is, ahogy Firmino meglepetés kezdése a főnéger helyett. Nagyon jól működött a hamis 9-es pozíciójáéban a játéka, labdaszerzései kulcsfontosságúak voltak. Azzal, hogy az eredmény nem adta ki a végén Klopp terve még nem lett rossz. Tragédia azonban az egy gólos hátránnyal nem történt, de sokkal nehezebbé vált a visszavágó. A Villarreal tökéletesen rendezkedhet be a saját játékára azzal, hogy a labdabirtoklását másodlagossá tehetik és a direkt játékra helyezhetik a hangsúlyt az eredménykényszer hajtotta hazaiak ellen. Az odavágón többnyire sikerült kioltani a játékuk erősségeit, azonban a mai meccsen felül kell múlni őket abban, amit a legjobban tudnak. A cél világos, kettővel kell nyerni.

Más érzelmi állapotban érkezik a csapat a meccsre, mint a Dortmund elleni visszavágóra, ahol ha minimálisan is eredmény szempontjából nekünk állt a zászló, egészen az 5. percig, majd még háromig a meccs végén. Ott a meccs közben alakult át a csapat attitűdje és hitték el, hogy sikerülhet a lehetetlen. Itt ahogy írtam egy nem tragikus, de veszélyes helyzetben vannak, nagyon kíváncsi vagyok, hogy Klopp hogyan készíti fel mentálisan a csapatot.

Yolo knows

Csodával határos módon épült fel Can a meccsre, holott már a maradék szezonját a Nemzetközi Daniel Sturridge Klinikán terveztük végig követni. Ha valami ez óriási erőt adhat a középpályára és szívem vágya szerint Lucas válthatja így Tourét a védelemben. Mignon, Clyne, Lovren, Lucas, Leiva, Moreno védelem előtt pedig egy hibrid 4-3-3 és 4-2-3-1 keveréke működhet, ahol Milner hamis szélső de inkább diamondhoz hasonló szélre kijátszó CM-ként alkothatna a Can-Allen DP előtt. Cou megszokott posztján, Firmino pedig most a Sturridge mögött játszana. Nehezen tartom elképzelhetőnek, hogy újra a padon kezdjen Daniel, hiszen ezzel a megoldással egy elég stabil középpályát lehet alkotni, valamint ha szorul a hurok egy két csatáros diamondra is könnyedén válthatunk (ez a sárgák szélsőtámadóik miatt azonban nagy kockázat). Bár Kloppnak nem jellemzője, hogy a felállásokon variál, azonban úgy gondolom a meglepetés erejét muszáj lesz kihasználni. Óvatoskodni nincs sok időnk a meccsen, az első 5-15 percben irdatlan nekiesésre számítok, ahogy az megszokott Klopptól, remélem jobban sül el, mint a Dortmund ellen.

Ahhoz, hogy a párharc a javunkra dőljön el és ezzel egy újabb “a szezon legfontosabb meccsét” játszhassuk elengedhetetlen lesz az Anfield ereje. Az a hangulat és a kezdeti irdatlan rohammal hamar ledolgozhatjuk a hátrányunkat még mielőtt a Villarreal belemelegszik a meccsbe. Ha nem is dortmundi csodára, de nagyon magas színvonalú játékra lesz szükség a csapattól. Most pedig a kollégához hasonlóan én is elindulok vissza a faszerdő felé. Gyalog.