Még 14

Teljesen felesleges és időt pazarló 90 perc, ami a bajnokságban vár még ránk. 1260 búvalbaszott minutum, amihez kötelező lesz leülnünk, végig kell néznünk, hogy a végén ez határozza meg, hogy hogy milyen szám lesz a Liverpool neve mellett, valahol a 7 és a 12 között. Azért februárban nem jól van ez így.

Nem azzal van a baj, hogy én, vagy hogy mi, kollektíven magam mellé ültetve néhány Fonatost tulajdonképpen leszarhatjuk a PL-t, hanem ott van a probléma, hogy a játékosaink is ezt teszik. Nem, nem szándékosan. Nem gondolom azt, hogy Lucas, Milner, Henderson vagy bárki úgy menne fel a pályára, hogy fejben még a buszon, vagy már a zuhanyzóban van. Viszont van egy elméletem, ami nehéz hard facttel, grafikonokkal vagy számokkal pontosan alátámasztani, nekem mégis eléggé be van ragadva. Azért mondom, hogy nehéz és nem lehetetlen, mert Máté nyilván erre is képes, én viszont a témában még nem jutottam el arra a felbaszódottsági szintre, hogy a nyakamba vegyek minden releváns, vagy annak gondolt mutatót csak azért, hogy azt mondhassam: Én megmondtam. Lehet, eljön ez a pont is, de egy nap csak 24 óra, én meg gyarló vagyok.

Az elméletem a következő: A mostani csapat, a sok fiatallal, egy első éves, de sokat sérült kapitánnyal nem alkalmas arra, hogy több sorozatban is sikeres legyen. Én tudok egyenes ok-okozati összefüggést találni, még a beékelődő fakupa meccsel együtt is a Stoke meccs és a mostani játék között. Az ottani 120 perc a lábakban, az izgalom a tizik miatt a fejekben, ahogy legördült a mázsás kolonc mindenkiről, nem eredményezhetett mást, mint ezt a langymeleg fost. Voltál már pótvizsgán? Utolsó, mindent eldöntőn? Szereztél már ilyenen éppen kegyelem kettest? Na egy ilyen után, a következő vizsgán nem az volt egy kicsit a fejedben, hogy jólvan, a neheze megvan, ezt még újra felvehetem, majd csak lesz valami? Tanulok rá, de nem volt az az adrenalin, az az akarat, hogy ennek márpedig meg kell lennie?

Én ezt éreztem a csapaton is. Akarták, ki ne akarta volna. De nem ez lett a prioritás, hanem a Mikiegér. Ott az utolsó neuront is falhoz állítottak, mindenkinek ökölbe szorult mindkét lábfeje, de legyen már meg, valahogy, bárhogy. Ide meg el kellett jönni, le kellett játszani, odatesszük magunkat, valami majd lesz. Ellenben a Leicester: Nekik nincs más, csak a bajnokság. Emlékeztek még 2 éve egy csapatra? Nem volt már nekik kupa, se mikiegér, se semmi, csak döntőik voltak, egymás után, minden héten egy csapat, egy valakire kellett készülni, majdnem csodát is tettek. Nem sikerült, van ilyen, de a BL azért egy olyan vigaszdíj volt, amit azért előre sokan aláírtunk volna.

A Leicester felkészült. A Leicester akarta, mert bár a Shitty lesz úgyis a bajnok, de ők ott voltak fejben. Azt játszották, amihez tökéletesen értenek, rákészültek a mi gyengeségeinkre és minden úgy történt, ahogy eltervezték. A szokásos 4-es középpályás fallal passz-sávokat védtek, amikor felpasszolta védelem Hendónak vagy Lucasnak a labdát, akkor elkezdtek keményen labdást presszingelni. Így kvázi broken teamnként ha labdát szereztek, akkor mehetett a szinte egyérintős, gyors, begyakorolt támadásvezetés, egy szavunk nem lehet, ha Miyazaki már a 8. percben megszerzi a vezetést.

A labda többet volt nálunk, többet is lövöldöztünk, de ezek mind meddő “fölényt” jelentettek csak, amíg Morenó annyi agysejtet használt csak meccs közben, mint amennyi egy pöcsízű nyalókának van, amíg Henderson több labdát adott el, mint a teljes oberhackingi Adidas gyár 2015-ben, amíg Can csak lesről képes eltalálni a kapu(s)t, addig langyos víz az egész. Lehet azon sírni, hogy átbújt a Goa’uld Kaneből Vardyba, hogy aztán bevegye az IDDQD tablettát és székláb is elsüljön a kezében, de ez nem az a meccs volt, ahol bármi morális alapunk lenne a szerencsét okolni.

Mitől lehetne jobb? Mindentől. Coutinho nem egy Milner, Firmino nem csatár, sajnos Benteke se nagyon az. Szegényről pont Scouser kiváló írása, az unthinking jutott eszembe: A másik oldalon Vardy pont ennek a skálának a másik felén van, mint ahova Benny éppen tart. Sok a sérült, sok a meccsünk, persze, értek én mindent. Nem fáj ez a mostani meccs, az fáj csak egy kicsit, hogy a világ legszebb, legérdekesebb, legkeményebb és sportszakmailag szerintem a legnehezebb bajnoksága nem számít már. Ez ilyen, csak lassan ki kéne cserélni azt a fránya YNWA-t arra, hogy MajdJövőreJobbLesz.

Úgyhogy kurvára remélem, hogy mindenki nagyon elégedett lesz, amikor megnyerjük azt a kibaszott Mikiegeret, szurkolók, játékosok, Klopp, mindenki. Csak nehogy aztán sírás legyen, ha a Shitty éppen jó napot fog ki. Kétélű dolgok ezek.

Ja, milyen hülye is vagyok, ha nem sikerül, az nem okoz lélekben semmi rosszat a játékosoknak, egyáltalán nem kockázatos erre bazírozni, akkor majd megnyerjük az FA-t. Vagy az EL-t. Nyilván. Várható 10. hely, de legalább egy belföldi kupagyőzelemnek való örvendés. Üdvözlök mindenkit Szenny Középcsapat földén, Big Samet kérem ne etessék, mert harap. Igen, a képek is Középcsapat földéről vannak tessék kérem hozzászokni.