Simply fuck yeah

Nem voltak jók az előjelek, ez már csak a beharangozó elmaradásából is vélhető volt. A válogatott szünet utáni teljesítményeink baljós statisztikái, a szokásos tetemes számú sérült kulcsjátékosunk, valamint a city nem elhanyagolható játékereje sem nekünk lengette be előre a tejszínes pálya ígéretével kecsegtető kockás zászlót. Az utóbbi időben pedig az idegenben megvívott Citeh meccsek nem ígértek sok jót egyetlen látogatónak sem, négy gólt csak egyszer kapott az Emptyhad stadionban 2012 szép szeptemberében. Semmi jele nem volt ennek a kimagasló teljesítménynek, de ezeket szerencsére pont az az egy normális ember tojta le magasból, akitől pontosan ez az elvárt erény. Klopp a csapat mentális felépítését nem csupán a szép, karakteres szavakra és manírokra építi – persze nála is megvan a móka edzésen és az ölelések -, de ezek mellett mindenki a saját önbizalmát a legjobban a pályára lerakott teljesítményéből tölti. Ezzel a mentalitással és a proaktív tervvel olyan teljesítményt tettünk a pályára, amit másfél éve nem láttunk csodás csapatunktól.

Dedikált csatár nélküli kezdő tizenegyet másodszor húzta elő a bűvész bézbózsapiból a német nagyvezérünk. Érdekes, hogy megint egy top csapat ellen találta meg ezt a kártyát – ugye először a Dinamó ellen volt Firmino kezdő ebben a pozícióban – és különösen izgalmas ez ezen a meccsen, ahol két kezdőbe vágyó csatárunk is fitten a padon pihent. A hatása ott is megvolt, fluid támadó hármas – CouLaFi vagy LFC bárhogy is hívjuk -, presszing és pofás passzolgatás. A Dinamó és a mostani meccs között két főbb különbség is volt. Az egyik az alapfelállásból adódik: amíg ott tisztán 4-3-2-1-et játszottunk és megszenvedtük a meccs elején az akadozó lassú labdakihozatalokat, addig most Milner inkább volt szélső és a felállásunk ezzel 4-2-3-1 volt, majd ahogy potyogtak a gólok, úgy álltunk vissza a 4-3-2-1-re és adtuk át a területet a citynek és pihentünk a meccsben inkább a védekező harmadunkban folytatott precíz presszinggel. Ez érthető is, hiszen azt az agresszív letámadást, amit az első perctől a támadók végeztek, nem lehet fizikálisan bírni a teljes félidőben, valamint így ki tudtuk használni a gyors embereink révén a támadó ellenfél mögötti otthagyott olajmezőket.

https://twitter.com/LiverpoolGifs/status/668155115589734401

Ezt a kézmozdulatot még a nagy Kenny Powers is megirigyelné

Klopp elérte, hogy a támadó cápánk újra ússzon. De nem is akárhogyan, sokkal aktívabban, sokkal energikusabban és olyan tempóval, amit bármelyik csapat megirigyelhet manapság.  A hamis kilences pozícióban játszó Firmino, a tízes Lallana és a befelé mozgó majdnem tízes Coutinho, valamint a melléjük fellépő Can és Milner olyan szinten fojtották meg a City támadásait, mintha ellenünk nem is a világ egyik leggazdagabb klubja és legjobban fizetett játékosok játszanának. Az első félidő végén vagy elfáradtunk vagy lankadt a figyelem a nagy előnynél, de egy City presszinget követően Agüero szépített és rántott vissza jó pár szurkolót az anyaföldre. A szünetben Pellegrini két gyors CM-et cserélt be a szinte pályán sem lévő Navas-Touré kettős helyére, hogy ezzel könnyítse labdakihozatalukat, valamint hogy a presszingünk kellemetlenségét kiküszöbölje. Mivel az előnyünk tetemes volt gólokban és mentálisan is, bár ezek a változtatások bejöttek és a city játéka jelentősen feljavult a második félidőre, komoly helyzetet nem sikerült kialakítaniuk, mivel remekül működött az intenzív védekezése a már hátrébb vont és kontrákra berendezkedett bandának.

A csapat teljesítményét két szám emeli ki legjobban – nyilván a kijelzőn szereplőkön kívül: a sikeres szerelések száma 34, ami az elmúlt idények csúcsteljesítményei között van, az ezüstös szezonban 4x értük el ezt a számot, tavaly 2x, de abból az egyik a 120 perces ‘Borough verés volt. A másik kiemelkedő szám pedig, a 39 interception, viszont egyszer sem fordult elő, BR legjobbja a Zenit elleni szintén helytálló 25.

Coutinho cseréje egy apró jel arra, hogy mennyire fog kinyírni minket ez az intenzív, kloppi, magas fordulatszámon pörgő presszing. A nagy energiák, amiket a pályára rakunk, sokat kivesznek a játékosokból akár rövid akár hosszútávon, ezért volt jó látni azt, hogy amint egy apróbb probléma látszott a kis brazilon, jött is kérdés nélkül a csere Ibe személyében, aki szintén nem a tempót jött lomhán lassítani. Benteke becserélésével megjött az ember fentre, aki biztosan tartotta meg a labdákat, hogy a támadáshoz a fáradtak felérjenek. Jó kérdés Klopp harmadik időhúzó cseréjével kapcsolatosan, hogy az a szokása, amivel középsővédőt hoz be, vagy az utolsó percek felívelései és rögzített helyzetei elleni védekezést segíti vagy tisztán trollkodás.

https://twitter.com/LiverpoolGifs/status/668144219744280576

Az i-re a habot vagy a tortára a pontot pedig Skrtel jelentette helyezett, könnyed kegyelemdöfésével. Valahogy úgy alakul, ha a szlovák terminátorba öltött Szmaug betalál, akkor konyhában a tejszínes doboz leborul a polc sarkáról és összeken mindent padlótól plafonig. Nagyon jó volt látni, hogy Sturridge nélkül is ment a góllövés és főleg a helyzetbe kerülés, könnyítve gondjainkat, hogy mi lesz ha megint megsérül. Ez a mai teljesítmény egyértelműen csapatszinten állt össze, mindenki pontosan tudta a feladatát és azt is, hogy ezzel a feladattal mit lehet együtt elérni. Ez a tudatosság látszik visszatérni és meghozni a csapat kedvét a játékhoz, és az önbizalmat a buszozók elleni győzelmek kínkeserves kivívásához. Leszállóban vannak a csapat heréi és ezzel újra visszahozzák azt a tüzet, ami az ezüstös szezon óta már csak ködösen derengett a távoli terepen.

Köszönet Ddodinak a kezdőképért, így pont annyira érinthettem a Sterling témát amennyire akartam.