Bem-vindo, Roberto!


Kicsit már kezd gáz lenni ez az ország specifikus köszöntés téma címadásilag, de most még nem akarom megtörni a sormintát, majd csak akkor, ha Kovacic bemutatóját írom majd, mert a tényleg a tököm se tudja, hogyan van a szevasz csehszlovákul. Utoljára, amikor kimondottan lelkesedtem valakinek a leigazolásáért, hogy is mondjam, nem lett átütő siker az eredménye, ezért most pont jókor jött Firmino, hogy ő legyen a kivétel, ami erősíti a vakbelet.

Kicsit történeti távlatba helyezve (értsd: Árpád atyánk bejövetelétől indítva) a mostani átigazolási ablakot, inkább voltunk feszültek, mint semlegesek az érkező játékosok miatt. Sorra jöttek azok a játékosok, akiknél mindig valahogy magyarázni kellett, hogy miért lesz jó nekünk. Gomez a szokásos jövőnek szóló igazolás akit eladunk a Sunderlandnek 4M-ért, Ádám lecserélt egy angol kispadot egy másik, kényelmesebbre, Ingsnek meg kimondott hasznát fogjuk venni, amikor Stevie visszajön bulizni egyet és fenyíteni kell a DJ-t, mert miért má’ megint a Coco jumbot rakta be. Én nem vagyok híve annak, hogy valakivel szemben úgy fogalmazzak meg negatív véleményt, hogy egy percet sem játszott még a csapatban tétmeccsen, Balotelli esetében még úgy sem, hogy játszott. Így ebben a bekezdésben még nem kezdem el szélesebbre taposni azt az ösvényt, hogy miért nem tartok kezdőbe valónak egy 5 évvel idősebb Hendersont úgy, hogy mellette még a fiatalabb avatarja is ott van a pályán.

Ami biztos, hogy mindannyian magunkban tartottunk egy nagy lélegzetet, amiből szinte egyszerre lélegeztünk fel Firmino érkezésével. Így van rá esély, hogy mégsem teljesen autista emberek ülnek a boardban és nem történt meg az a félelmünk, hogy a tavalyi szezonban mérsékelten jól befektetett 120M után (értsd: jobban jártunk volna, ha a felét a John Terry gyermekotthonnak adjuk) csak az ilyen töltelék emberekkel foltozgathatjuk majd a keretet. Ezzel az igazolással viszont úgy tűnik, BR nem csak a katakter számlálót pörgette abban a pár hónapban, amíg olyan apróságokkal kellett volna foglalkoznia, mint hogy ne essen atomjaira a csapat. Úgy tűnik, neki egy terve, amit sikeresen el is adott a szőnyeg szélén állva a selyemzsinórral mókázó Henry apánknak, van egy elgondolása, hogy mit fog csinálni jövőre a Liverpool. Mert Firminoval nagyon tökösek voltunk, ahogy pl. Wenger is eljárt Alexisszel: Tudtuk, hogy kell, kimentünk a Copára, letettük a nagy lóvét, nem szaroztunk a fizetéssel. Ráadásul szinte biztos, hogy Clyne is mehet egy kört a Harleyval, így a korábbi látszat ellenére van egy lista, amit nagyon hamar le akarnak darálni a srácok, hogy minél előbb együtt kezdhessék az alapozást, ami legalább annyira örömteli, mint Roberto érkezése.

Szóval miért örülök ennyire egy újabb brazilnak? Mert tud focizni. Ezt a “tud focizni” összefüggést én elég egyedi módon használom: A technikás, gyorsan gondolkodó, jól cselező játékosokra értem és úgy gondolom, hogy az egyetlen kiút számunkra, ha focizni tudó emberek veszik át a túlsúlyt a kezdőben.

Egyrészt mert így lehetünk újra szerethetőek. Amikor tavaly előtt majdnem odaértünk a bajnoki címhez, nem az volt a pláne, hogy elkapjuk-e a Shittyt, mert ennyi pontot összeszedhettünk volna úgy is, ahogy a hasonló cipőben járó Atletico is teszi, buszozva, 60 szerzett góllal, amiből 34 beadás. Mi viszont nem tudtunk 1-0-t játszani, csak 5-3-at, de ami lényeg, hogy a kreatív támadójáték fejezetéhez a mi szezonunk van eltéve VHS-en és DVD-n. Ezért néztek minket a Liverpool, vagy akár a PL iránt érdektelen emberek, mert tudták, hogy délután 2 és 4 között szórakoztatva lesznek, jól. Amihez elég komoly hozzáadott értéket képviselt, hogy volt a kezdőben legalább 5 focizni tudó emberünk.

Ehhez képest eljutottunk oda idén, hogy ez a szám jobb esetben 3-ra csökkent. Amikor a 3-4-3-al nagyon megindult a szekér szerintem elsősorban annak volt köszönhető, hogy a három focizni tudó emberünk, Cou, Lallana és Sterling (illetve időnként Markovic és Ebay) kiszámíthatlanul tudott mozogni a támadó harmadban, kidomborítva azokat a tulajdonságokat, amiben mindhárman jók. Hogy tudnak focizni.

Ezért zavar engem kimondottan egy Can-Hendó-Milner középpálya rémképe, mert mindhárom, ha megjelenik Szent Péter Paisley előtt bebocsáttatásért a futball menyországba, biztos azzal fogja kezdeni a sales speachet, hogy “sokat futottam, jól ütköztem, mindig megszakadtam a pályán”. Kell ilyen is, nem vagyok vak. A hangsúlyokon van a lényeg és nyomatékosan szeretnék kérni mindenkit, hogy kezdjük el a “dehát a PL fizikalitása” kezdetű nótát, mert ez csak azokra hat, akit érdekel. Rögtön kedvenc példám az Arsenal, akik játszottak általában egy dedikált DM-mel, aztán meg keresd a labdát Özil, Cazorla, Ramsey, Whilsere és Ox között, és akkor még nem is beszéltem a csatárokról. Mert ha nálunk van a labda, akkor nem kell leütközni senkit, úgy viszont nem marad nálunk, ha Hendótól 4m-re pattan egy felpassz. Vagy ami még rosszabb, nálunk marad, de a saját térfelünkön passzolgatunk, mert senki nem képes megcsinálni egy kurva lefordulást. Az én világomban a Liverpool 4 AM-el és 2 CM-el áll ki, ahol pontosan tök mindegy, hogy éppen ki fut be csatárnak, vagy ki a bal, illetve a jobb szélső. Sokoldalú, letámadó, ügyes fiúk szopatják szét a sokat futó brit munkásgyerekeket. Ráadásul így tudunk igazán többek lenni, mint a 11 játékos összesen: Így tud sokkal jobban kidomborodni pl. Cou vagy Lallana játéka, ha több, hozzájuk hasonló társ veszi őket körül.

Ami miatt tehát örülök Firmino érkezésének, hogy ő ebbe az eszményképbe kiválóan illik. Ő egy sokoldalú, kiváló támadó tulajdonságokkal rendelkező játékos, aki szinte bármilyen támadó posztot hasonlóan magas színvonalon le tud hozni. Barátunkat a brazil 2. vonalból került Hoffenheimbe, ahol az első, 11 meccses (de így is 3 gólt hozó) szezon után elég hamar berobbant. Tavalyi és idei szezonjait ha összesítjük, posztján bőven az egyre kevésbé lesajnálható Bundás élvonalába tartozotott, tavaly 16 góllal 3. helyen zárt a legjobb góllövőnek járó versenyben, tett hozzá 12 assziszot, amit idén 7 góllal és 10 assziszttal folytatott. Ami még érdekesebb, hogy a két szezon alatt a legtöbb helyzetet ő alakította ki, szám szerint 138-at. Kérdezhetitek, hogy a két szezon között mi a visszaesés oka: Egyszerűen a Hoffenheim a kivont fallosszal támadásból egy sokkal védekezőbb taktikára váltott, aminek hála 15-el kevesebb gólt kaptak, viszont 23-al kevesebbet lőttek, de így legalább egy helyet tudtak javítani a végén.

Adódik a kérdés, hogy mennyire lehet értelmesen párhuzamosítani a Hoffenheimben nyújtott teljesítményét a mi srácaink eredményével, de idén a szezon nagy részében annyira élethűen imitáltuk egy szenny középcsapat látszatát, hogy nem is akkora dőreség ez.

Ha ezt a hangsúlyozottan egyszerűsítő, sok külső tényezőt figyelmen kívül hagyú összevetést nézzük, akkor láthatjuk, hogy a támadó képességeit nézve kiválóan illeszkedik a sormintába. A lövéseinek pontossága (bár ez a góljai számán explicit nem annyira szembetűnő) illetve a passzolási pontossága az, amin érdemes javítani, viszont kulcspasszokban és cselezésben bőven az élvonalban van.

Ami külön öröm, hogy brazil létére egyáltalán nem büdös neki a munka: A Hoffenheim alapvetően egy nagyon keményen presszingelő csapat, amiből ő is leszegett fejjel kiveszi a részét. Ütközés és labdaszerzés mutatói a legjobbak ebben az összevetésben, de a 2.7 tackle / meccs mutató abszolút értékben is megsüvegelendő egy támadó játékostól. Jellemző rá, hogy taktikailag nagyon érett, fegyelmezett, aminek hála talán megint látunk valamit abból a 160 oldalból, amivel BR úgy eladta magát.

Hova fog illeszkedni a csapatba? Gyakorlatilag bárhova. Egy dolog tűnik egyelőre biztosnak, hogy BR-nek van valamilyen határozott terve a következő szezonra, ehhez szedjük össze folyamatosan az embereket. Először látni kéne a teljes képet, mert az első 4 igazolás után azért fáztunk tőle, hogy átírhatjuk a csapat nevét Liverstoke-ra, a sajtóban meg csak nem akar abbamaradni az a rohadt Bentekézés, ezért előbb látni kéne az összes puzzle darabot, mielőtt megpróbáljuk összerakni. Ha Sterling megy, én még egy Firmino, illetve még egy csatár szerződtetését minimum szükségesnek tartom, főleg, mert Sturridge felépülése is lóg a levegőben.

Szóval vettünk egy fiatal, ügyes, de fegyelmezett srácot, aki az eddigiek alapján úgy kellett nekünk, mint egy falat kenyér. Ami sokaknak felszaladhatott a szemöldöke, az ára, 22M GBP nem kevés, ami lejátszott meccsek és egyéb teljesített milestone-ok után 29M-ra növekedhet. Valóban, egy rahedli pénzről van szó, de szépen lassan az évek alatt majd hozzászokik a szemünk ezekhez az árakhoz, mert a játékosok árának inflációja, ahogy ömlik a pénz nem csak a PL-be, egyre magasabb lesz. Egy olyan világban, ahol az ingyen igazolt Ings 6M-ba fáj, ahol Boriniért kifizetnének 12M-t, ahol jó eséllyel kifizetnek 50M-t egy olyan játékosért, aki hetes darab gólt szerzett az idei szezonban, szerintem bőven jó árban vettük. Aztán már csak bízni tudunk benne, hogy őt nem éri utol a marquee igazolások átka.