Remélem érdekel ez még valakit
…mert engem már baromira nem. Ha meg kéne keresni, hogy hol hagytam el a fonalam, akkor a United-meccsre tenném, amit szorosan követ az Arsenal elleni szopás, a szezon iránt táplált utolsó érdeklődési morzsámat pedig a Villa ellen sikerült elveszteni. Amúgy is itt a tavasz, az ember ezer más dologra koncentrál, én például hetekig szurkoltam a kollégium előtt növő platánsornak, hogy rügyezzen már, hogy ne ébredjek minden nap hatkor az arcomba tűző napra.
És ez legalább egy olyan szurkolás volt, ami biztos sikerrel kecsegtetett, még ha bele is telt egy kis időbe.
Ezzel szemben az egyetlen vágyam az idei PL idénytől, hogy végre fújják le, dobják ki a serleget Londonban, és nyomják meg a nagy RESET gombot, amivel az Arsenal névsor alapján az első helyre áll, a United meg mögénk.
Ez viszont még egy szűk hónappal odébb lesz, úgyhogy hiába kezdeném már el a nyári üzemmódomat így, hogy máris baromi meleg van, még foglalkoznunk kell olyan dolgokkal, mint egy látogatás Hullban. A tavalyi nagy sikerű 3-1-es ordenáré szopás után igazából virítani is érdemes volna, de nem hiszem, hogy a lelkiismereten kívül nagyon más tüzelné még a srácokat. (Persze lehet, hogy csak magamból sugárzom ki itt a negatív energiákat, és szétkapjuk őket idegenben 3 góllal, de mikor nyertünk utoljára három góllal.)
Ellenben Hullban élhet majd a tűz, már érződik a nyomás hátulról, egy pontra a kiesőhely, és egy Burnley elleni előrehozott Championship-meccsen kívül már csak a top6-tal játszanak a szezonban, úgyhogy ha mégis úgy döntenének, hogy inkább maradnának a PL-ben, akkor vagy az atomenervált testünkön, vagy a Spurs hasonló tulajdonságokkal felruházott halmazán keresztül tudnák csak kijárni ezt maguknak.
Ha ez megtörténik, akkor a Leicester vagy a Sunderland látja kárát a dolognak, akikért viszont tényleg kár lenne, úgyhogy illene legalább annyi ellenállást mutatni az este, hogy döntetlenre kihozzuk a bulit. Vagy akár nyerhetünk is felőlem, Coutinho minden meccsén kiérdemelne egy gólt, Minyon pedig egy meccsen se szolgál rá arra, hogy kapjon egyet, ez most akár ki is jöhetne. Már csak azért is, mert a Hull idén (is) halál unalmas, akikről még csak nem is érdemes sokat írni vagy tudni. A következőkön kívül.
És még így is sokat írtam. Az meg külön művészet volt, hogy rájöjjek, ki áll az utolsó képen baloldalt, Manqot elég régóta nem láttam a napfényen, de aztán beugrott, hogy Lovren előtt is volt ám hatosunk, csak a nem Moreno Alberto a Malagában nem csinál most túl sokat.
Na jó, a Hullról méltatlanul nem írtam semmit, mert méltán ismert iparos kiscsapat, akiket lehetne amúgy akár szeretni is, sőt, akár szurkolni is nekik, ha nem lenne 20-30 másik ilyen a köztudatban csak a sziget déli feléről. Egy kis vérfrissítés meg igazán ráfér a ligára, a Watford-Bournemouth duó bármely tagja pedig legalább érzelmek kiváltására alkalmas, ami a Hullról manapság már nehezen mondható el.
Persze ettől még simán elverhetnek minket ugyanolyan rongyosan, mint tavaly a 3-1-gyel, de ha kikapnánk, akkor is jobban sajnálnám, hogy a Hull maradhat bent, mint hogy zárkózik a Spurs és a Soton az EL-helyen.
Rég kértem már bocsánatot posztban, de most magáért a posztért jár a dolog, annyira érdektelenné vált már a szezonunk, hogy így már ráhangolódnia sincs igazi energiája az embernek. Lesem is közben nagy erőkkel a statisztikát, hogy míg tavaly ilyenkor az aktuális látogatócsúcsunkon voltunk (aztán az augusztus és a szezonkezdő eufória elvette az első helyet), addig most szép csendben kivegetáljuk már a szezon végét. Ez a poszt is már a vegetálás része, úgyhogy ezért mindenképpen jár az elnézés kérése.
Egyébként pedig minden tiszteletem azoké, akik még rá tudnak pörögni a meccsre, bennem az egyetlen pislákoló láng már csak Minyon aranykesztyűjének lehetősége, ami azért elég szép elismerés lenne, de ezt leszámítva már vágom a centit.
És őszintén remélem, hogy valakit még érdekel a Hull elleni meccs.
