Lendületből tovább

Tovább robog a McAllister-féle faszavonat, kérem ne nyúlkáljanak ki az ablakokon, mert az fáj, meg mert csak rajzolva vannak az ablakok, és különben is, na.

Köszöntjük a Fonat Zoo Express fedélzetén.

A medve és az orrszarvú megállóján már túl vagyunk, most jöjjön az igazi cukiságbomba.

A legigazibb motherfucker állat a világon. A víziló. Óriás kis mamlaszok, akik a vízből alig kilógva tengetik végtelen napjaikat a meleg hájuk biztonságában, néha megrázzák az orrukat vagy a fülüket, prüszkölnek egyet, és közben rágcsálják a hínárokat, amikből azt a hatalmas testet növesztik.

Na a nagy vízi lófaszt. (bocs)

Kezdjük azzal, hogy a legközelebbi rokona nem a ló és nem is a disznó, hanem a cet. Érted, a cet?! Rendszertanilag konkrétan a cetek rendjébe tartozik, a bálnák és delfinek legközelebbi rokona. A víziló egy szárazföldi bálna. Értem én, hogy az evolúció csúnya tréfákat tud űzni a zsákhalakkal meg a nyugat-ausztrál törpekengurukkal, de ez már azért elég komoly félretervezésnek tűnik nekem a rendszerben.

És az hagyján, hogy valami begombázott teremtő kitalálta ezt a viccet, de szerencsétlenek a klasszikus Ace Venturás születési módszer szintjén kezdik életüket. Idézem, “a vemhesség 227-240 napig tart. Az újszülött a víz alatt jön a világra, 27 és 50 kg közti tömeggel, torpedószerűen lökődnek ki anyjuk testéből.”

Torpedószerűen.

Nem is csodálom, hogy így be van traumázva szerencsétlen itt a fenti képen.

Aztán ezt legalább hamar levetkőzik, felhíznak majdnem két tonnásra átlagban a napi 50 kiló zöldtől, de a hímek nem is állnak itt meg, ők életük végéig növekszenek, ilyen 3-3,5 tonnás monstrumokká. És még mindig úsznak a vízen ráadásul gyorsabban, mint bármelyik sprintúszó.

De a sebesség sem áll meg itt, 30 km/h-val robognak szárazon is a hurkából kiálló kis tiplijeikkel, ilyen számokat a legjobb sprinterek tudnak csak hozni az emberek közül. Meg talán Sterling a férjek elől menekülve.

Nem is jó buli táncba hívni a kis pöttömöt. Annyira nem szeret játszani.

Sőt.

Ami azt illeti, ez most pont not so literally.Na ezért nem nyúlkálunk ki a fonat ablakán. Mert fáj. Meg mert csak rajzoltuk.

A következő megállóban egy újabb zsírpacával ismerkedhetünk majd meg, de a hattyú-zoo téma most egy időre elég lesz még nekünk is.

A vaníliás kólás dobozokat meg kérjük ne hagyják a szerelvényen.


 

Általában összefoglalót szoktam elkezdeni írni, hogy aztán teljesen máshol lyukadjak ki, ideje volt már megfordítani a gondolatmenetet egyszer. De ha már gondolatmenet, akkor tulajdonképpen egyetlen főszálat kell az egész meccsből átemelnem, többet amúgy sem nagyon érdemel.

Lehet, hogy Allen hatalmasat játszott, hogy Hendo belebotlott a labdába a gólért, vagy, hogy a második félidőre már sikerült átvariálnunk magunk egy sima dominanciára, de a meccs legfontosabb momentumait Mignolet hozta.

Többször is.

El is gondolkodtam még meccs közben, hogy mit is jelent ez nekünk. Elkezdjük a meccset a szokásos taktikánkkal, nézzük, hogy mit reagál rá az ellen – a Swansea a 4-3-3-jából a két elülső sorának szoros tartásával egyszerűen megfojtotta és lejátszotta a középpályánkat -, utána pedig reagálunk rá. Ez a terv, és baromi jól működik amint a kezdeti fázisból már át tudunk váltani, mint ahogy azt most Rodgers megtette a félidőben a középpálya átvariálásával, és Gerrard beküldésével. Onnantól hoztuk is simán a meccset, de addig most is a kritikus időszak tartott.

Ez a kritikus időszak ma egészen 45-60 perc volt, addig a cápa állt, levegőért kapkodott, és hibát hibára halmozott. Adtunk a Swansea-nak majdnem egy egész órát arra, hogy eldöntse a meccset, hogy a baromi sok helyzetéből találjon végre egy-két-sok gólt, de egy valaki még a legvégső pillanatban is keresztbe tudott tenni nekik.

Persze, van a mondás a csapatépítésről, hogy végy egy jó kapust, és láttunk már épp elég így felépülő csapatot, de számomra akkor is megdöbbentő volt amit látok. Nyilván ez az ősz tükrében ilyen erős, és valószínűleg ez is csak a spanyol viasz, de Mignolet nem pusztán a góltól mentett meg minket, de egy személyben állította meg a Swansea présgépét arra az időre, míg Rodgers kitalálta, mit is tud kezdeni vele. Tulajdonképpen ő győzte le a Swanseat, és csak utána BR formációváltása, meg Henderson malaca.

Minyon minden védéssel, minden öklözéssel, minden mozdulatával és végső soron minden egyes percével lélegeztette a cápát, hagyta, hogy újra fel tudja építeni magát, hogy újragondolja a taktikáját és ki tudjon törni. Ha azt mondtam a meccs előtt, hogy Skrtel kulcselem a védelmünkben (ma is az volt amúgy), akkor Mignolet-nek ez a kiadása még fontosabb volt ma, és még fontosabb már három hónapja.

Egy ilyen formában játszó Minyont talán egyedül Neuerre lennék hajlandó cserélni, és teljesen komolyan gondolom. A talánt is.

Ez pedig a Unitedre kanyarodva az egyik legjobb állapot. Nem volt még olyan rég december, mikor Sterling sorozatban vágta a labdáit a jól mozgó De Geába, míg Jones tehetetlenül nyelt be hármat, na ez az, aminek a mai meccs után nem látom semmi valószínűségét.

De Gea most abszolút méltó kollégát kap majd a túloldalról, formában talán aktuálisan jobbat is, a belső védősorok közti szakadékba pedig már lenézni se merek a tériszonyomtól. Egy jó formában lévő Sterlinget vagy Coutinhot meg lehet fogni egyenként, meg lehet fojtani a játékukat, bele lehet törölni őket a gyepbe, de egy igazán klasszis formát mutató Mignolet ellen mire lesznek képesek? Ez az igazi kérdés, és akkor ugye még meg kell fogniuk a lendületből érkező Cou-Hendo párost is.

Meg úgy en bloc a lendületből érkező vonatot, miközben a torkokon ott maradt a kés, és ott is marad egész áprilisban.

All the bests. *sniff*