Azt kaptuk,

amit kértünk. Hazai győzelem az egyik kiesőjelölt ellen. Szép játék. Jó játék. Magabiztosság. Újabb clean sheet. Öröm van és bódottá. Hendóval csk-ként továbbra sem kapott ki a csapat. Nagyon rövid időszakokat leszámítva domináltuk a meccset lövésekben, labdabirtoklásban stb. A jó formánk is kitart. Ma megint gyakorlatilag mindenki jó volt és csak dicsérni lehet mindenkit. Néhány gyors tőmondat, ami így a meccs kapcsán hirtelen az eszembe jut. A tovább után kicsit bővebben és kerekebb mondatokban, de alapvetően hasonló stílusban.

Amennyire könnyű lett, annyira ígérkezett nehéznek ez a meccs, hiszen idén, ha valakik ellen, akkor a tabella második felében tanyázó, ikaruszozó, játszani nem akaró, tömörülő, fizikális kontrázós csapatok ellen nem megy. Eddig a PL-ben az egyik legrosszabbak voltunk ebben. Ilyen kategóriás meccsből a mostani előtt volt 6 meccsünk, amiken sikerült 1 győzelmet és 4 döntetlent összekaparni. Képem is van róla, hogy lehessen szörnyülködni. Ezzel hátulról a dicsőséges 4. hely volt a mienk.

A Burnleytől azt kaptuk, amire számítani lehetett a meccs nagy részében. Szervezettek voltak, fizikálisak, betolták az Ikaruszt. Azonban a mai napra valami spéci új modellel jöttek, hiszen voltak olyan periódusai a meccsnek, amikor nem ezt csinálták. A 10. és a 20. perc között, a második félidő első 5 percében és a második gólunk után, bizony presszingeltek keményen Ings, Barnes, Boyd zavarták rendesen a CB-inket a passzolgatásban, így elég sokszor került megint Minyonhoz hátra a laszti. Ennek köszönhetően Minyon ma 30 passzából 21-et hosszan vágott előre, így nem is csoda, hogy 53,3%-os passzpontosságot sikerült elérnie. A lényeg ebből, hogy meglepő módon akkor szenvedtünk ma ellenük, amikor presszingeltek és akkor voltunk jók, mikor ikaruszoztak.

Furcsa látvány Pascoe hosszú naciban.

A presszingjük miatt is volt ma az, hogy megint több lett ma a hosszú laszti, mint szeretem: 78, az bizony sok az ilyen reménytelen lasztikból. Ebben megint jó (pontosabban rossz) szokásához híven a már emlegetett Minyonon kívül Lovren, Can és Hendó járt az élen. Ha már itt vagyunk, akkor megemlíteném, hogy Lovren ma megint jó volt, viszont a pontatlan hosszú lasztikkal ma is élen járt (12 hosszú passz és 3 pontos): ez kb. játékának mostanság az egyetlen gyenge eleme, így ma Minyont leszámítva a legpontatlanabb játékosunk volt. Persze nem lehet mindenki Sakho, de ebben bizony javulhatna.

Ha már a negatívumok Morenonak önmagához és a többiekhez képest gyengébb meccse volt. Azonban ma ez még mindig azt jelentette, hogy nem játszott igazán rosszul. Ha már Moreno a téma, akkor meg is kezdeném a mai kép/táblaözönt. Nagyon hasonló meccs- és percmennyiséget játszott védőként és szárnyvédőként (azaz középpályásként), így érdemes most megnézni a táblát.

Nos, bár az egyértelmű, hogy a védekezési mutatói jobbak hátvédként (szerelési kísérletek, labdaszerzések, nyert fejpárbajok, felszabadítások, blokkolások), de a támadást jelző statjai nem egyértelműen jobbak szárnyvédőként (bár több a kapura lövése, de valamivel kevesebb a kulcspassza, és sokkal kevesebb a végrehajtott csele is). Room for improvement…

Logikátlansági sorrendünkben kanyarodjunk vissza a meccs elé. A kezdő kapcsán, végre volt egy kis bizonytalanság és nem lehetett előre tudni, hogy mit fogunk játszani és ki milyen poszton lesz. A kezdés előtt felírtam magamnak 3 racionális és jónak tűnő opciót.

• 3-4-3 lesz Sterling jobboldali támadó és Lallana jobboldali szárnyvédő. Ez tűnt a legvalószínűbbnek
• 3-4-3 lesz Lallana a jobboldali támadó és Sterling a jobboldali szárnyvédő. (végül ez lett az aktuális meccs kezdő) Ez nem tűnt valószínűnek BR nyilatkozata miatt, hiszen abban pont azt ecsetelte, hogy Sterling a szélen kiszorul a játékból és korábban sem jött be, amikor ott játszatta stb.
• 3-4-1-2 lesz. Cou irányít. Sterling, Sturridge csatárduó. Lallana meg szárnyvédő.

A magam részéről az idény hátra levő kőkemény küzdelmére kivételesen azt szeretném, ha BR nem variálna és ragaszkodna az egyetlen működő formációhoz a 3-4-3-hoz.

A védekezésünk összességében megint rendben volt, egyrészt nem kaptunk gólt. Másrészt megint 10 kapunkra irányuló lövésnél kevesebbet engedtünk az ellenfélnek. Viszont ami ennél is szebb, hogy megint (az elmúlt 4 meccsen harmadszor 3-4-3 esetén) csak egyetlen kaput el is találó lövést engedtünk az ellenfeleknek. Pedig ma volt a szezonban a legkevesebb sikeres szerelésünk. A kevés kapura rúgásban megint nagy szerepe volt Minyonnak, aki ma megint szépen sweeper keeperkedett. Az különösen tetszett, amikor elfejelte a lasztit az ütközés során a Burnleys gyerek elől, ami fel is szakadt a szemöldöke ettől még badassabbé téve a megmozdulást.

A támadásunk a sikeres váltás és a jó forma ellenére továbbra is elmarad a BR alatt megszokottól. Továbbra is kevesebb gólt lövünk, mint szoktunk, így ma is. A gyönyörű támadások, nagyobbnál, nagyobb helyzetek ellenére megint “csak” két gólt lőttünk és a helyzetkihasználásunk továbbra sem az igazi. Ebben ma, és úgy általában is közrejátszik, hogy vagy nem volt Sturridge, vagy még nem elég éles.

A szokásos mániám, amit már fejtegettem a féléves bontásban, hogy BR Liverpoolja olyan, hogy akkor rossz, ha sokat ad be (20,82) és keveset ugrat ki (2): ez volt a 3-4-3 váltás előtt idén, míg akkor jó, ha keveset ad be (13,9) és sokat ugrat ki (3,38 mondjuk ez BR alatt nem sok, de idén igen).

A meccs uralását illetően: 32. percben a lövések száma 10 nekünk 3 nekik (3-0 kapura). Félidő lövésarány 13 nekünk 4 nekik (4-1 kapura). A végén 20 nekünk 9 nekik (8-1 kapura). No igen, a második gól után eléggé visszavettünk. Azonban a lasztibirtoklás, így is 63% ide és 37% oda maradt. Azaz tényleg minden elemében domináltuk a meccset és sajnálhatjuk, hogy nem lett több közte a végére.

Folytatva az ugrálást a sok baromi jó teljesítmény közül, a csk Hendó lóg ki kicsit felfelé. Mondjuk, ma védekezésben nem volt sok dolga és nem kicsit tolta túl a Hollywood passzokat (8/4 sikeres, ez azért elég jó, közte egy parádés – gerrardesque, ahogy a közvetítésben mondták – majdnem gólpassz Studge-nak – macca8), de pl. félidőben 4 lövéssel a legtöbbet próbálkozó játékosunk volt. Támadásban ma megint nagyot játszott. Az a gól, no az nem lett semmi, így egymás után második meccsén ekkora átlövésgól után nem mellékesen megint egy frankó gólpasszal fűszerezve, nem tudom mi marad, amit még hiányolni kell a játékából. Nemcsak ma, hanem úgy általában a csapatunk egyik legfontosabb játékosa.

Ha már középpálya ugorjunk Allenre. Legutóbb is megénekelte kolléga, hogy mennyire jó volt. Hát ma is az volt. Sőt, amióta 3-4-3-ban toljuk jól játszik. Mindig is jól fog játszani, ha presszingelhet, passzolhat (1, legfeljebb 2 érintésből) és ő lehet a csapat passzjátékát mozgásban tartó (a kivastagított statok asszem magukért beszélnek). Támadáshoz közvetlenül nem tesz hozzá túl sokat (noha – testcselek és lefordulások utáni – éles felpasszai találják meg sokszor az ellenfél védői és a középpályásai közti területre bemozgó Coutinhót vagy Lallanát, akik aztán már rögtön veszélyes támadásokat tudnak vezetni – macca8), de kell egy ilyen középpályás, hogy jó legyen a játékunk. Persze az is benne van, ha a játékunk arról szól, hogy a feje felett repkednek a lasztik, neki meg le kellene ütközni Fellaini, Wanyama típusú játékosokat… nos, akkor nem lesz jó.

Ugorjunk is át Coura, akinek ma kifejezetten jó napja volt. Hiszen rég volt, hogy egyszerre hozott kiemelkedőt lövöldözésben, kulcspasszokban és cselezgetésben is egy meccsen. A 3-4-3 váltás egyik legnagyobb nyertese ő. Ma is és általában is a támadó trió baloldalán szokott szerepelni, azonban még Lallana sérülése előtti LSC korszakban a támadó trió jobboldalán hozta idén és könnyen lehet egész Liverpooli időszaka legjobbját, hiszen akkor egyszerre volt jó kiemelkedő védekezésben és támadásban is.

Lallana akkor a baloldalt tolta és ő is idei legjobbját ott hozta (valamiért mostanság nem ebben a logikában tolja fel őket BR). Couval Sterlinggel összevetve látszik, hogy ő magasan a legjobban védekező (presszingelő) támadónk.

Tegnap éppen két több poszton játszónk volt. Can a mostanában megszokott CB-ből szárnyvédő cserét hozta. Viszont Sterling attól igazán kiemelkedő játékos, amit tegnap nyújtott. Kezdett jobboldali szárnyvédőként: jó volt. Az első cserével átkerült baloldali szárnyvédőbe, ahol  szintén jó volt. Még lecserélése előtt a második cserétől meg csatárt játszott, ahol megint csak jó volt. (Erről jut eszembe BR 3-t cserélt. Piros pont.) Kevesen tudnak ennyire változatosak lenni. Mostanában sokat hallom, hogy Sterling nem csatár. Nos szerintem komplex támadó, amiben benne van, hogy csatárposzton is jó. Csatárként idén ő a legeredményesebb a keretben. Az is jól látható, hogy teljesen másként játszik, amikor csatárként szerepel. Ha megnézzük, messze ilyenkor szerel és szerez labdát a legkevesebbszer. Kevésbé látványos, de ilyenkor passzol a legkevesebbet. Ellenben ilyenkor lő és készít elő lövést a legtöbbször és cselezésben is baromi jó.

Kőkemény és hosszú lesz a küzdelem még a top4. Továbbra sem vagyunk (remélhetőleg csak még) ott. Veszett pontok tekintetében 4 pont választja el a 2 kiadó helyért versengő Arsenal, MU, Liverpool és Tottenham négyest. Jó eséllyel nüanszok fognak dönteni a bekerülő és a kimaradó 2 csapat között. Jelenleg a gazdagabb duó van benn és a szegényebb duó van kinn, ahogyan az logikus is. Nagyon reméljük, remélem, hogy a végén nem a pénz fog győzni.

Ezzel kanyarodjunk is át a végére, igaz, most már tényleg csak nagyon röviden. A héten adták ki a Liverpool tavalyi évének hivatalos mérlegét. Mivel tavaly tavasszal egy jó bő és részletes trilógiában végig vettem a bevételi, kiadási és mérleg oldalt, sőt még egy arra a most kiadott mérlegre is vetemedtem egy becslésre, így most csak bemutatom, hogy mennyire is lett pontos.

A bevételek szépen nőnek és meghaladják a becslésemet nem is kicsit.

Cserébe a kiadások is sokkal több lett, mint gondoltam, így a nyereség, amit viszont sikerült eltalálni, hogy ennyi veszteséges év után nyereség lesz, lényegesen kevesebb lett.

Majd legközelebb lesz róla szó kicsit bővebben is, valamint elhelyezzük ezt az egészet a gazdasági Top6 térképén.