Visszatértünk a homokozóba

Haladunk, haladunk. Nem nagyon mondanám, hogy kifejezetten hittem a Soton legyőzésében, aztán lásd, itt vagyunk, a szezon második felében a hatpontosokból 2/2-n állva. Miközben a Spurs ellen a szezonban mind a hat pontot elhoztuk, és ugyanezt elmondhatjuk immár a Southamptonról is (utóbbira egyébként már egyedül a Spursnek meg a City-nek van esélye).

Srácok, a sorsunk a kezünkben, és kifejezetten tartunk valahová.

Hogy hová, azt még nagyon távoli lenne kimondani. 26 meccsen vagyunk túl, azaz már épp elég mindent éltünk meg, de a hajrá, és egyben a szezon harmada még mindig hátra van. Innentől fogva még mindig végtelen hosszú az út, ezért mondtam novemberben is, hogy igen, valószínűleg halálosan felejtős a top4, de hiába a 8-10 pontos hátrány, a bajnokság végtelen hosszú. (Matematikailag nyilván nem, de akkor képzeljük el mondjuk úgy, mint a pesti Soroksári utat, vagy egy teljesen random monoton utat. Ezeknek sosincs végük. Nekem erre a személyes nemezisem az olasz A4-es autópálya Trieszttől Torinóig, na az tényleg végtelen, és nem vigasztal, hogy már csak 456 híd van hátra, és 380 kilométer Milánóig. Attól az még végtelen, főleg a buszon ülve.)

Szóval igen, korai volt bármi végzetes kijelentés a gödör aljáról, hogy itt a vég, esélytelen, hogy feljebb jussunk. Korai, ugyanakkor teljesen megalapozott, én se tolnám fel a házat mondjuk 1%-nyi esélyre, szóval abszolút meg lehetett érteni minden BRoutozást akkor.

Amúgy ekkor beszéltünk többedjére arról is, hogy mennyire téves lehet az extrapoláció. A már sokszor ellőtt századfordulós városi lószar-előrejelzést hoztam mindig példának, és bár nem láttuk a ködben, hogy merre az előre, ezt varázsütésre megtalálta Rodgers a 3-4-3-mal. Azóta meg az inkompetenciát hirdető hangok is elnémultak, hogy felváltsák őket azok, akik szerint csak teljes aránytévesztésben van. Elsőre ez nem hangzik javulásnak, de amúgy az.

Hogy hol volt még javulás az őszhöz képest? Igazából majdnem mindenhol (Lambert pl szerintem pont ugyanolyan), de most már nagyon megérdemli, hogy külön kiemeljük az egyik leglátványosabbat, Mignolet-t.

https://twitter.com/BreatheSport/status/569573768445603840

Vele majd el is jutunk hamarosan a bírózásáig, de előbb szenteljünk egy szép néma percet annak a ténynek a feldolgozására, hogy 9 clean sheetje van a bajnokságban, miközben De Geának és Courtois-nak ‘csak’ 7. Igen, ez ugyanaz a Simon Mignolet, akit ősz végén még Jones is képes volt kiszorítani a pixisből, de ugyanaz a Simon Mignolet, aki a leigazolása előtti szezonban a bajnokság egyik legjobbja volt, és aki ezt a formát az egész tavalyi szezonra elég szépen átmentette.

Mindehhez persze nagyon fontos hozzátenni, hogy a védőhármasunk + Lucas összeállásával drámaian lezuhant az ellenfelek kapuralövéseinek száma, a veszélyes lövések száma meg talán még durvábban, de mindemellett is örömteli, hogy Minyon ugyanilyen drámaiságú javulást tudott hozni a teljesítményében.

Minyon nem topkapus, de nagyon sok játékosunk nem topkategóriás, csapatként mégis elég komoly eredményeket is képesek vagyunk elérni.

És akkor a bírózás. Igazából emiatt el is kellett dobnom a fun-összefoglaló ötletét, egyszerűen túlságosan sok dolog történt, úgyhogy át is csapunk most Bede Feribe.(Tudom, Tornyi, kihagytam az állandó jelzőjét, de erről szól a trademark jeled, nem?)

Gifeket a Lion Rampant kommentmezejéből hozok Petikétől (ez a Disqus-neve).

Első eset, Can előtt elhasal Đuričić, akinek nem vagyok hajlandó a nevét magyarra átírni, mert teljesen összezavarodnék tőle. Szóval Can kézrátétellel próbálja a szerb srácot átvinni a muszlimra, aki ettől egyből hasra vágja magát északnak, jelentsen ez bármit is. A lényeg, hogy ha lett volna alapvonali játékvezető, ő kiröhögi a reklamálásáért a jó Filipet.

Második eset, nem hogy Allen, de Lovren is simán büntetőt érően üti el le-nem-írom-kit, igazság szerint nem értem, hogy hogyan maradhatott ez így. Eleinte hülyeségnek tartottam az alapvonali bírót, de az ilyen esetekre hasznos lenne, Ibe gáncsolását is ő adta meg még a Besiktas ellen.

Harmadik eset már végre a miénk, Sterlinget vágja fel Fonte, noha előbb labdát ér. Teszi mindezt viszont a maga alá hajtott lábával, tehát teljesen véletlenül, egészen biztosan nem első szándékból, miközben a testével elkaszálja Sterlinget. Itt igazából lyukas a szabályismeretem, de kell, hogy legyen valami olyan, hogy nem mentődsz fel minden vétségtől csak azért, mert volt egy minimális kontakt a labda és a tetszőleges testrészed közt. A grundon ezt persze elintézik a Labda volt bazdmeg szókapcsolattal, de ebben az ügyben magamtól nem tudok zöldágra vergődni, mert ha most írnánk a szabályokat, akkor az ilyen szituációra én a büntetőt tartanám jogosnak. Mondjuk a fene tudja, simán lehet, hogy a szabály ennek homlokegyenest ellent mond, de ezen a ponton tényleg érdekel majd a Digis összefoglaló Bedével.

A negyedik eset Mignolet neuerkedése, amit igazából csak mozgásban jó nézni, meg lassításban, úgyhogy a MOTD-t nézzük 4:10-től. Egyrészt a kamera ugye nincs vonalban, a zászlós még annyira sem, de nézzük a mozgás folyamatát. Nálam ez úgy néz ki, hogy jön Minyon, felveszi a medvepózt, Elia meg mellen rúgja a labdával – ez ugye nem szabálytalan akárhol is van, és a labdát ezzel akaratlanul is, de megjátssza – és onnan pattan a kezére, ami természetes testtartás egy ugrásnál, tehát biztosan nem szándékos kezezés. Ez így még sárga lap sem lehet, maximum egy szabadrúgás a vonalról, de az ilyen kezezéses dolgokban tökéletesen szubjektív – és így következetlen – a bíráskodás, tehát igazából tökéletesen védhető a tovább is.

Ha a labda valóban így mozgott, akkor tökéletesen mindegy, hogy utolsó ember-e Minyon, vagy, hogy hol van a vonal, a játék mehet tovább, és nem történt szabálytalanság. A labda íve mondjuk múlt vagy 5 centin, a vonal elhagyása 10-en (ugye nem vonalban van a nézőpontunk), és így is csak sokadszorra tudunk helyes dolgot mondani, miközben a játékvezetők 30-40 méterre futnak az eset felé az esőfüggönyben. A bírónak hatalmas mázlija volt a jó döntéssel, de végső soron igaza volt, ha tényleg az a labda mozgása, amit én mondtam.

Ezek után az ötödik eset van már csak hátra, ez Lovren kezezése a kapu torkában. Én például egy ilyen befújnék, mert komolyan befolyásolja a játékot, de mint mondtam, annyira következetlen a játékvezetés (nem csak a PL-ben), hogy lehet továbbot is mondani. De egyébként meggyőződésem, hogy nem is látták rendesen a sárgák a dolgot, érzésre meg nem fújnak be ilyeneket, lehet tényleg jó volna az alapvonalra is rakni valakit.

Ami minket illet, mint ellenfelet, aki amúgy a pályán volt, hát nem hoztuk magunkat úgy, ahogy szerettük volna. Lehoztunk egy végső soron gyönyörű, de egyáltalán nem hibamentes, 150 alatti pulzusú védőmunkát, de a játékunkat főleg az első félidőben félkézzel fojtotta meg a Soton, és a végére is azért sikerült kiszabadulnunk, mert Koemanék legyilkolták magukat a tempójukkal.

Ha nincs Coutinho helyzettelen gólja a már a legelején, akkor nagyon könnyen lehetett volna ebből egy sima vereség is, más kérdés, hogy akkor nyilván mi sem tömörödünk a kapunk elé.

Ezért viszont egy darabig még a Puskás-díj listáján is ott lehet Cou.

Amit még a kiemelt Henry és Carra is a meccs után, hogy Rodgers mennyire jól szervezte át a védelmet a félidőben, hogy a szélső területeket sikerült teljesen lezárnia a 3-4-2-1-es rendszerről előbb 5-2(?)-2(?)-1-re váltással, majd az 5-3-1-2-vel. A szárnyvédőkből szélsővédők lettek, akik már nem érnek fel első hullámban támadáskor sem, és vonalban helyezkednek a belső hármassal, így lefedve azt a hézagot, amiben a 3-4-3-unk a legsebezhetőbb. Az előny birtokában ezt már nyugodtan megléphettünk, jött is a Markovics-Moreno csere.

És Henry még ezt emelte ki. Markovics ment le előbb, és nem Ibe, akiről ugye nem a védőmunkája miatt szoktunk beszélni. Ez pedig egy elég komoly piros pont a srácnak, annak fényében különösen, hogy az ő oldalán kaptuk a több támadást. Markovicsnak azért még mindig baromi sokat kell fejlődnie.

Ami pedig most következik, az egy jó húzós hét, csütörtökön Isztambulban kéne hozni egy lightos döntetlent, vasárnap kora délután meg a Cityt fogadjuk, hogy a Barcelona elleni odavágójuk után megpróbáljuk még kicsontozni őket. Egy döntetlennel tulajdonképpen egész jó helyzetben maradnánk, de nyilván minden egyes újabb pont baromi hasznos lenne.

A két továbbjutó helyért öten veszünk vonalból repülőrajtot, és bár az Arsenal után nekünk van most a legjobb lendületünk, a szezon még mindig végtelen hosszú. Számítani, fogadni bármire még nem érdemes, reménykedni annál inkább.