Terítés

Csak azért ez a cím, mert a holland kemencét a vészforgatókönyves összefoglalóra tartogatom.

De egyébként ez is egész jól leírja a helyzetünket, terítjük amink van. Felkenjük a pályára a cuccunk, és reménykedünk benne, hogy elég lesz. Nagyjából így tudnám leírni az esélyeinket a mostani meccsre, mert millió hátráltató tényezőnk van, mégis győznünk kell a St. Mary’s-ben, ha az ősszel eltemetett top4-es álmaink exhumálását folytatni szeretnénk.

Mert mik is az esélyeink?

Az ESPN videója ezt is tárgyalja, de ami sokkal fontosabb, felhívja a figyelmet egy nagyon fontos kérdésre.

Mert leszarom, hogy az amerikaiak szavazása épp mit mutat, vagy, hogy a 97/98-as skót bajnok és egyben MVP mit gondol a meccsről, a lényeget a második ember mondja, és visz ördögi tévútra. Mert valójában Koemannál az igazság.

A sült krumpli majonézzel a legjobb. Ennek megfelelően nem is veszem figyelembe a méltán ismeretlen, 41-szeres venezuelai válogatott, és 3-szoros MLS Cup-győztes Alejandro Moreno szakértői véleményét, mert szakmai hitelességét mindjárt a legelején elveszti.

Most, hogy ezt tisztáztuk, térjünk is rá arra, hogy miért a majonéz az egész világon a legjobb dolog, amit a kajáddal művelhetsz, ha szószosan akarod enni, nem pedig csak szárazon tömni a hot dogot.

A majonéz őszinte. Összesen két összetevője van, a tojássárgája és az olaj, minden más (citrom, mustár) csak flancolás, ha épp olyanja van az embernek. A majonéz önzetlen. Nem kér, nem vesz, a majonéz csak ad. Ő az állandó jóság rohanó világunkban, a pont, melyre a nehéz időkben is támaszkodhatunk. Ő az, aki nem ver át, ő az örök barátod, aki bár megpróbálja jobbá tenni az életed, de nem kendőzi el a véleményét. Ha szarra teszed, ő bár próbál segíteni, de megmutatja; szart eszel.

A majonéz az őszinteségről, a velünk élő emberségről szól. Nem vagyunk tökéletesek, de a hibáinkat nem is kell takargatnunk. Szépíteni mindig lehet, javulni örökös törekvés de elfedni a hibáinkat legnagyobb hazugság volna.

A halványpiros sarokban meg ott áll vele szemben az a folyós trutymó, amit a kínaiak szabadítottak ránk halszószként, hogy aztán az amerikai kultúrával váljon világszerte rettegetté. Kérdezz meg egy olaszt a pizza és a trutyi viszonylatáról, és akkor még nem beszéltünk az extrább dolgokról. Akkor már inkább eszem üresen.

Világunk megérett a pusztulásra.

Ez a két lábon folyó hazugság, ez az emberiség elleni bűn, mely nem hogy az igazat nem mondja a szemedbe, de egyenesen a szemed közé köpve hazudik. A ketchup a szarra is azt mondja, hogy isteni, a homogenizációjával sterilizál minden ételt, hogy a végén ne érezz mást, mint a testi-lelki ürességet, hogy a végül a végtelen semmi pusztáján szenvedve haljál meg. Egyedül. Ködben. És még esik is.

A ketchup a kövér fickó, aki előtted áll a koncerten, a srác, aki köhögéssel leplezi a fingását, a ketchup Cristian Poulsen, aki az összes topligában járt, de mégse jó semmire.

A ketchup Paul Konchesky és Roy Hodgson szerelemgyereke.

Még a vén szar Capello is tiltotta a cuccot a csapatának a dél-afrikai vébén. Csodát nem tudott tenni vele, de legalább eljutottak az egyenes kiesésig, és nem a Costa Rica ellen összeszenvedett 1 ponttal égtek szénné.

Hodgson te fasz.

A Vörös Fonat azért létezik, azért létezhet, mert effajta értékeket képvisel. Ha kell statisztikázik, ha kell közszolgáltat, ha kell megmenti az életed. Érted.

A lényegi részen túl is vagyunk, ezek után már nem rántunk vissza az örök kárhozatból, mehetsz egyből a kommentekhez is, most már csak a meccsről lesz szó, azt meg úgyis látni fogod.

Nyáron nem is kellett nagyon trollkodni, Koeman bealázta az internetet ezzel a tweet-tel, ahol a játékoskeret fele megtalálható a bal alsó sarokban, a széfben meg ott pihent a 100 millió körüli pénz. Mármint fontban, a láthatáron meg egyedül Dagobert bácsi tűnt fel, meg a kiesés lehetősége. Ez utóbbi mondjuk inkább ijesztgetés volt már akkor is a szakértőktől, de rendes felsőházat tényleg senki nem nézett ki belőlük. Máté ezt írta az augusztusi meccs beharangjában:

Első ránézésre hatalmasak/pótolhatatlanok a veszteségeik Cortese, Pochettino szakmai tudása és fél kezdő távozásával. A szezonjukban simán benne lehet, hogy akár még ki is eshetnek. Azonban számomra igazi sötét lovak, hiszen ugyanolyan komoly érveket tudok felhozni amellett, hogy minimális pontveszteséggel a 10. hely környékén végeznek, mint, hogy a káosz túl nagy lesz és kipottyannak a végén. Most úgy néz ki, hogy nem bizonyított arcokkal, de jól pótolták a távozókat, és az igényszintjük is sokkal lejjebb került. Írás közben magamat is sikerült meggyőzni, hogy simán bent fognak maradni.

Na a fekete ló bejött. Igazából ha az egész posztot elolvassátok, akkor azért benne van abban is a magja annak, hogy akár úgy is teljesíthetnek, mint ahogy, de mindez akkor olyan tündérmesének tűnt mindenki számára, hogy az ég világon senki nem számított rá. Juliska se hitt az égig érő paszulyban, aztán látjuk hol vannak most.

A Soton gyors, szép, hatékony, és baromi félelmetes, mert bármikor bárki el tudnak kapni. Aztán ugyanilyen hirtelenséggel kiszopni a kupában otthon a Palace-tól egy Samak-duplával. A Soton méltó ellenfél, és ha az Everton hozná a tavalyi szintjét, akkor a PL top2-ja után olyan middle6 lenne, hogy öröm volna nézni.

Jövőre valószínűleg nézhetjük is majd, mert ezt a Sotont Koeman lerombolhatatlanná tette, de legalábbis kimeríthetetlenné. Koeman egyébként is nagy király, még a majonézen túl is.

1988 – Hamburg, Koeman a 2-1-re nyert elődöntő után, ahol ő egyenlített büntetőből, és az ilyenekért még nem járt eltiltás [*hüp*]. Meg ugye utána meg is nyerték az Eb-t.
Aztán edzőként már felemásra sikeredett a pályafutása, de eltagadni nem lehet tőle, hogy a holland edzőképzés egyik sikerterméke ő is, és a Feyenoorddal erősen benne volt a vébén elért bronzéremben is. (LvG is az ő védőfelállását húzta át az Oranjébe, és húzott ezzel egy betonfalat a kapu elé a holland szinten atomgyenge védőgenerációból, erősen kiegészítve a korosztályos válogatottakból idő előtt áthozott védőkkel.)

Egyszóval Koeman jóarc, de még jobb játékos (volt), meg elég jó edző is. És baromi jól merített nyáron a holland turkálóból (és tenné meg ezt újra ha kéne), aminek eredménye feketén-fehéren ott virít a tabellán. Ahogy ott virít a bajnokság legjobb védelme is 0,68 kapott góllal meccsenként, és ott virít a +21-es gólkülönbség, ami a pontok után a második legbeszédesebb adat egy ilyen statisztikában. Ezt kell beleírni a CV-be, nem valami fakupát (#hate ray on).

Problémák persze vannak, az elmúlt három meccsen rúgtak összesen egy gólt, a sérülttáblát is vezetik, de az elmúlt két hónapban összesen kaptak 4 gólt a bajnokságban, és ebben volt Everton, Chelsea és Arsenal-meccs is, a Unitedet meg idegenben verték meg. Szóval hiába a problémák, a vonat szalad tovább, ráadásul 11 napja volt az utolsó meccsük, így elég nagy lendülettel érkeznek.

Ehhez képest minket alaposan gyötör az élet, és az emelkedésünk is kapott egy durva gellert Lucas sérülésével. A szezonban a 42-dik tétmeccsünk következik (tavaly összesen volt 43), ez pedig mély nyomokat hagy a srácokban. Coutinhot a kimerültség határára toltuk, Sterlinget pedig egyedül az menti meg ettől, hogy már volt téli szabadságon.

Azok a fránya másnapok…

A megmaradt pozitívum magunkkal kapcsolatban, hogy Markovics kényszerpihenőn volt a Besiktas ellen, így van egy jó opciónk a váltásra, ennek megfelelően én Coutinhot le is ültetném a padra, ahogy nálam Lallana, Lovren, Balotelli is onnan kezdené a meccset.

Az Allen-Can kérdésben még gondolkodom, de az biztos, hogy ha Cannak feljebb kell mennie egy sorral, akkor én Johnsont dobnám be harmadik középső védőnek. Lovren csütörtöki sárga lapján látszott, hogy komoly homályai vannak még az egész dologgal (meg úgy en bloc ezzel a Liverpool-dologgal) kapcsolatban, a vén Glen meg nem volt borzalmas amikor harmadik középső védőt játszott, és kell egy olyasfajta mobilitás hátra Can helyett, amit Kolo nem tudna ellátni.

De valószínűleg inkább Allen kapja meg megint a lehetőséget, hogy Lovrennek csak a végén kelljen már beállni, így a Minyon – Can, Skrtel, Sakho – Ibe, Hendo, Allen, Moreno – Sterling, Markovics – Sturridge-féle 3-4-2-1-et dobnám pályára. Nincs ebben valami sok pihentetés a Besiktashoz képest, de ezen a meccsen nem is érünk rá az efféle luxusra. Ezen a meccsen aztán tényleg nem.

Ez a meccs lesz a terítés, ezzel kanyarodunk rá a harmadik szektorára a pályának, és bár a részidő szerint még le vagyunk maradva, van rá sansz, hogy egy jó hajrával beérjünk a második sorba. A következő kanyarokat mondjuk nagyon meg kéne húzni, Besiktas – City még egy héten belül, de ha ebből a hármas kombinációból jól vágunk ki, akkor még nincs veszve semmi.

A majonézsárga mezünk majd meghozza nekünk az eredményt.