A pénz beszél…

holding-money…a kutyaszar hallgat. Egy kis átköltéssel. Azonban a mai posztnak remek cím. A pénz szerepéről lesz szó már megint. Modellekről követendő példákról, fenntarthatóságról már megint. Arról, hogy mi mit tudunk tenni a helyzetünkben – már megint. Lesz szó az Arsenalról is azért.

Mára ez a téma nem volt betervezve, de azért lássuk, noha nem lesz vidám.

Hogyan építesz bajnokcsapatot kevesebb pénzből?

Az első megközelítés és a racionális. Főleg az egyre inkább a pénz uralta fociban a válasz az, hogy sehogy. (Most csak a linkje.) Azt láthattuk, hogy a PL-t, amióta létezik, csak a 3 leggazdagabb nyerte meg. A Kenny-féle Blackburn is a korszak leggazdagabbjai közé tartozott. Senki más alulról jövőnek nem sikerült. Most pontosan nem számolom ki, de nyugodtan mondhatjuk, hogy az elmúlt 10 évben más topligát sem nyert meg olyan csapat aki nem lett volna akkor benne a 3 legerősebben. A tavalyi Atletico is benne volt a 3 legerősebben, mikor a Dortmund behúzta a Bundesligát,  akkor jó eséllyel ők is benne voltak a top3 pénzügyileg legerősebben. A franciáknál, amikor a Lyon nyert sorozatban, ők voltak a legerősebbek gazdaságilag. A hollandoknál, portugáloknál is csak a nagy hármas szokott nyerni. Kisebb bajnokságokból meg kinő egy-egy szupercsapat, BL-pénzzel olyanra nő, hogy nem lehet megverni a bajnokságban pl. ukránoknál a Donyeck, svájciaknál a Basel. Tovább mehetünk 10-ből mondhatjuk 7 szer a leggazdagabb nyer (ezzel azt hiszem nem lövök nagyon mellé (PSG, Bayern, Juve tesz róla, hogy igaz legyen)). Azt azonban érdemes megnézni, amikor nem a legerősebb nyert. Mit csinált az aki nyert. Alapvetően a Dortmund, Atleti mintát érdemes megnézni. A Dortmund lassú építkezéssel, fiatal edzővel, nagyon fiatal játékosokkal (amikor nyertek a mag 20-22 között mozgott), sok saját nevelés, igazi sztár nélkül, de egységes csapattal, iszonyatos sok futással, fizikalitással nyertek. Meg azzal, hogy egységesek voltak, csapat voltak és az egész összeállt a részeinél többé. Megvolt a saját stílusuk: a sok futás következményeként a nagyon erős letámadás.

lewan_1716779aA játékospiacon olyan ismeretlen fiatalokat vettek olcsóért, akik beleillettek a stratégiájukba, játékstílusukba pl.: Lewandowskit 20 évesen a Poznanból 4 millióért, Kagawát 21 évesen 2 millióért, akikből sztárt/klasszist neveltek. Láthatjuk különleges együttállás kellett, hogy ez igazán sikeres legyen és hosszú távon nem is lett fenntartható, mert nem lehet mindig ilyen olcsón, ilyen gyöngyszemeket találni. A stílusuk meg olyan extremitásokat követelt, hogy amikor már nem voltak extrém fiatalok a játékosaik, nem is bírták, jöttek a sérülések, kevesebb lett a futás, a presszing és össze is esett az egész. No meg van egy olyan aspektusa a dolgoknak, ahogyan több pénzük lett, drágábban vettek és azok már kevésbé jöttek be: lásd Mikitarján, Reus, Immobile még akkor is, ha sikeresek. Ha, így végignézzük, akkor elég sok hasonlóság van az ő sikerre vezető stratégiájuk között és aközött, amit mi próbálunk.

simeone_2215454bAz Atleti is sokban hasonlít. A spanyol bajnokságban a megszokottól elütő stílusuk van, ami az extrém sok futásra, fizikalitásra épít, rengeteg ütközés, presszing alkalmazása. Ehhez a játékhoz használnak saját és máshonnan olcsón szerzett fiatalokat pl.: Costa, Courtois kölcsön, Koke. No és idősebb máshol nem kellő játékosokat pl.: Godin, Miranda, Gabi. Simeone elsősorban nem az igazolásaival, hanem a meglévő játékosokkal ért el nagy sikereket. Egyébként rájuk is igaz, hogy egységesek, csapatként funkcionálnak és így többek lettek, mint egyenként lettek volna. Ez sem fenntartható rendszer, bár náluk még csak az első jelei mutatkoznak egy dortmundi összeesésnek. A Griezman, Mandzukics-féle nagypénzes igazolásaik korántsem jöttek be annyira, mint kellett volna, hogy fenntartható legyen a siker, ha a sikeren a két nagy megelőzését értjük. Mind két esetben igaz, hogy a játékosaik náluk lettek sztárok, nem készen vették őket. Underdogként nem is lehet másként.

money-treeJa igen van, pontosabban FFP-s időkben már inkább csak volt egy út. A “cukros bácsis” út a Chelsea-, Citeh-, PSG-féle út, amikor iszonyatos pénzek beleölésével (2-3 év alatt mondjuk legyen fél milliárd font a csapat bevételein felül) egyszerűen fizetésben és átigazolási díjban annyit fizetsz (kb. a piaci ár kétszeresét), hogy senki sem kérdezi, hogy rendszeresen BL-ben szerepel-e a csapat. A piacot, logikát ilyenkor félre kell dobni és így jöhettek ki olyanok, mint pl.: a Citehnél pár éve, hogy többet költöttek a játékosok béreire, mint bevétele volt a csapatnak. De ez nekünk ugye nem járható út, így ezt felejtsük is el gyorsan. Azt sem szabad elfelejteni, hogy régebbről és frissebb példák is vannak, hogy milyen az, amikor a “cukros bácsi” ilyen-olyan okból, de elzárja a pénzcsapokat és összedől a mesterségesen felfújt lufi. A nem túl népes Anzsi Mahalacska tábor járt a legrosszabban Eto’o-k után kiestek az élvonalból. A Monaco példája is szép, amikor kiesik a tulaj válásával a vagyona fele és megszűnik az adóparadicsom-státusz. Régebbről a bajnoki címig felfújt Lazio (2000 környéke) összeesése ugrik be. Ide tartozik az AC Milan is, akik erősen visszaestek, ahogy Berlusconi pereskedései, pénzügyi visszaeséshez vezettek és eltűnt az extra pénz. No és ott van az Inter is, ahol meg a BL-győzelem kipipálásával zárta el Moratti a pénzcsapot. Eddig. és valószínűleg ezután sem fog egyik sem lábra állni. A pontos okokat nem tudom, de a Balckburn összeesése is a tulaj “kipipáltam, megcsináltam, meguntam a drága játékszerem” kategóriába esik.

Mivel mi az 5. legerősebbek vagyunk Angliában, így ne is ezt nézzük, hanem azt a kérdést próbáljuk megválaszolni, hogy hogyan kerülsz be a top4-be, amikor négyen  is több pénzzel rendelkeznek nálad?

Sehogy. Vagy pedig a többieknél okosabban. Okos kockázatvállalással. Ugyanez a téma pepitában már volt itt.
jatekoskoltsegAzt már tisztáztuk, hogy mivel mi kevesebből gazdálkodunk ezért a kész szupersztár játékosok piacán nem igen tudunk versenyezni, mivel igazából pénzünk sincs annyi, hogy ilyeneket vegyünk és nem tudunk folyamatos BL-t ígérni, így meg olyan extra árral lehetne csak megszerezni az igazán drága játékosokat, ami nem tenné fenntarthatóvá a rendszert. Nekünk, akik gazdasági racionalitás alapján dolgozunk (pontosabban: rövidebb a takaró és nem feneketlen a pénzeszsák), nem fér bele Sevcsenko-, Torres-féle bukó, amikor sem játékban, sem eladási árban nem hoz vissza semmit egy játékos. A Carroll-féle bukást is erősebben megérezzük, mint a többiek, pedig ő azért majdnem a felét visszahozta az árának (számítási módszertől függően). Márpedig a legdrágább igazolásoknak sem sokkal több, mint a fele lesz sikeres igazolás. Tehát nekünk nemigen pálya a “vegyünk drágán, már kész sztárt” út, meg az, hogy menjünk bele árversenyekbe a legnagyobbakkal értük. Azt gondolom, a “ne nyújtózzunk tovább a takarónknál”-elv fontosságának és a fenntartható fejlődésnek a Leeds, Portsmouth és még a Rangers a legjobb intő jelei. Egyébként, ha lehetne és kevesebb pénzből minőségi kész játékosokkal operálnánk, mint újabban az Arsenal, akkor meg ott van az a problematika, hogy kisebb keretet tudsz fenntartani, ezért túlhajszolod a játékosokat, így jönnek a sérülések, a sztárokat meg nem tudod pótolni.

Akkor mi marad járható útnak? Nagyjából az amit csinálunk is. Beszerezni fiatalon még sztárrá válás előtt a játékosokat mint mondjuk Suárezt, kicsit régebben Torrest, Xabi Alonsót, Reinát stb. most Markovics (Can, Illori, Ibe, Luis Alberto, Suso, Borini is ide tartozott. Lehetne még sorolni) lehet ilyen igazolás és kinevelni sztárrá őket. Lehetőleg úgy, hogy ne pénzügyi hasznot húzzunk belőlük, hanem a teljesítményükkel juttassák trófeákhoz a klubot. Ezért is lesz kulcs, hogy Sterling aláírja az új szerződést és maradjon hosszú távon. Vagy a másik lehetőség egészségileg, mentálisan kicsit kockázatosabb játékosokat behúzni lásd Sturridge, Sakho, Coutinho, Balotelli. A harmadik lehetőség, hogy bepróbálunk kiscsapatnál kiemelkedő játékosokat pl.: Aspas, Assaidi, Lovren, Lallana, Lambert.

Nem mondom, hogy a mi utunk nem kockázatos, mert az. A fiataloknál sosem lehet tudni, hogy a benne levő potenciál végül is kijön-e belőlük. Sosem lehet tudni, hogy egy sérülékeny, önzőnek titulált vagy egyéb miatt máshol létszámfelettinek ítélt játékos bejön-e. Ha bejön, akkor az tartós lesz-e? Azt sem lehet tudni, hogy a kisebb csapatból kiemelkedő játékos tudja-e nagyobbnál hozni a korábbi teljesítményét. Kockázatos ez az út is, de nincs igazán más lehetőségünk. Ez az út egyébként is arról szól, hogy a gazdasági racionalitást legyőzve, az oddszok ellen, az árral szemben haladva előzzünk, ami önmagában Mission Imposible. De tavaly láthattuk, hogy meglehet csinálni, idén látjuk, hogy tartósan igen-igen nehézkes. Igazából nem tudok arra példát, hogy valakinek sikerült volna underdogból felnőve nagycsapattá válni és ezt tartósan megtartani. Vagy az a gond, hogy a sikereket (a BL jelentette extra bevétel a siker) nem sikerül bevétellé generálni és gazdaságilag felnőni a régi nagyokhoz, vagy nem sikerül a szemléletváltás, hogy most már mi is nagyok vagyunk és úgy kell vásárolni mint a nagyoknak.

Az egész átigazolásunkról meg az a hasonlat szokott eszembe jutni, hogy olyan ez nekünk, mint szembe szélben hugyozni. Ne csodálkozzunk, ha hugyosak leszünk. Pontosabban, nem csoda, ha vannak melléfogások a PL történetében egyébként is 40-50%-a az igazolásoknak lesz sikeres, mint azt már kismilliószor beszéltük. Nem csoda, ha a “mi legyünk okosabbak” utunk nem mindig jön be. Pedig nincs más út. A foci moneyballját kell megcsinálni (nem, nem láttam még a filmet, így nem arra gondolok) okosan kell használni a statisztikákat, okosan kell scoutolni és remélni, hogy ez elég a több pénz ellen. Más út nincs.

Csak elképzelésem van, honnan jön az a baromi félrevezető mentalitás, hogy a csapatok tulajdonosa vagy azért van, hogy tolja be a pénzt vagy ha nincs pénz a csapatnál, akkor lopja ki. Valószínűleg a hazai fociközeg jellegzetességei és a cukros bácsik történetei keltenek ilyen képzeteket. (Vagy a felelősség/bűnbakkeresés leegyszerűsített magyarázatok keresésében ölt testet: valaki biztosan hibás és/vagy gonosz – macca8). Azonban a csapatok többsége normálisan működik: a csapat vezetősége, tulajdonosa is azért dolgozik, hogy több legyen a bevétel, amit aztán hasznosan lehet elkölteni, ebből eredően sikeres legyen a klub.

Az Arsenal pénzügyeivel nem először foglalkozunk. Tesszük azért, mert ők állnak hozzánk a legközelebb és ők működnek még rajtunk kívül a kőkemény piaci logika alapján (lehet, hogy Kornai nyomán érdemes itt bedobni a kemény költségvetési korlát fogalmát, oly módon változtatva az eredetit, hogy a tulajdonosnak a bevételekből kell fenntartania a klubot, és nem finanszírozhatja azt a zsebéből, így nem lehet masszívan veszteséges a klub, mert akkor nem tudja fenntartani magát. A Chelsea vagy a City, a PSG ezt megteheti, meg is tette: vagy konkrétan a tulajdonos magánvagyonából fedezte a vásárlásokat, bérköltséget, esetleg mindenféle nem piaci alapú szponzori szerződéseken keresztül segítette/segíti ki a klubot. A kemény költségvetési korláttal működő kluboknál ilyen mentőöv nincs – macca8). Az elvárások és a szurkolói mentalitás is hasonló náluk. Sok a Wenger outozás, mert nem értik az emberek a csapatok pénzügyeit és a PL gazdasági alakulását. Most alapvetően 3 dolgot akarok kiemelni:

  • Az adósságállomány és a játékosigazolások összefüggéseit egyszer már megírtam, de ismétlés a tudás anyja, ahogy szól a mondás.

28 Debtarsenaladossagbevetelosszefugges29 Player TradingSzerintem nagyon szemléletes egymás alatt a 3 tábla, aki ezt megérti, annak számára teljesen világos lesz, hogy 2005 és 2012 között miért adogatták el a legjobbjaikat. Viera, Henry, Adebayor, Touré, Fabregas, Nasri, és végül Van Persie. No és az utóbbi 2-3 szezonban miért tudtak venni olyan játékosokat, mint Podolski, Cazorla, Ozil és Sanchez. No és miért volt az, hogy 0 körül mozgott a nettó költekezésük korábban és miért van az hogy rendesen nettó költők lettek az elmúlt tavalyi és a mostani szezonra. (Ha nem lenne világos, mind a bruttó és nettó tartozásuk volumene csökkent, és ami még fontosabb a bevételükhöz mért adósságállomány a legrosszabb időszakban tapasztalható, minden font bevételre két font adósság jut szintről a bevétel szintje alá csökkent.) Azaz teljesen racionálisan és pénzügyileg felelősen mozogtak az elmúlt lassan egy évtizedben a játékospiacon, úgy hogy közben végig bennmaradtak a BL-ben, ami nem kicsit megsüvegelendő teljesítmény. (És a legfrissebb sajtóhírek szerint ez volt az egyik döntő érv Sanchez Londonba igazolására: a rendszeres BL-szereplés. Persze ezen kívül London és Wenger vonzereje szintén mellettük szólt, ahogy Özil jelenléte is. – macca8)

  • Hasonlóan voltak eladósodva, mint mi a két bohóc idején, ám ők nem mentek majdnem csődbe sem

Liverpool adossagallomanyEgy gyors pillantás a mi adósság állományunkra, akkor az látszik, hogy a mienk évről évre gyorsan nőtt összvolumenében is nagyobb lett, és az alacsonyabb bevételünk mellett sokkal finanszírozhatatlanabb volt, ezért mentünk mi majdnem csődbe. Azonban nem is erről akartam beszélni, hanem, hogy az Arsenalnál, mennyire előrelátók és óvatosak voltak. Mondjuk, náluk egy alaposan megtervezett és tudatosan bevállalt adósságról beszélünk a stadionépítés (jövőépítés kapcsán), míg esetünkben a két bohóc a csapat megvételére felvett hitel vállt finanszírozhatatlanná. No de tényleg beszéljünk az Arsenalról. No ők alapvetően azt csinálták, hogy több oldalról bebiztosították magukat, hogy tuti ne legyen probléma a stadion finanszírozása. Hosszú távú szerződést kötöttek az Emiratessel a stadion nevére, hosszú távú (8-10 év a fociban megszokott 3 év helyett) szerződést kötöttek a hagyományosan két legnagyobb szponzorral a mezszponzorral és a mezszállítóval, ami egyrészről tuti biztosította nekik a bevételt a törlesztéshez, viszont mostanra a szerződések lejártára elég nevetségesen alacsony összegeket hozott.

21 Wages v TurnoverBevezették a sokat emlegetett fizetési sapkát, amivel elérték, hogy a fizetésekre általában a roppant egészséges 50-60% közötti sávban költöttek és sose mentek 64% felé (ezt is a már tavaly egészségesebb financiális helyzetben tették), azaz kontrollálták a kiadásokat.

23 CashEzen felül tettek még egy elővigyázatossági lépést: tartalékoltak pénzt is, ez a szintén sokat emlegetett “van pénzünk” dolog. Azaz folyamatosan volt pénzük a bankban, amihez igazából csak szükség esetén nyúltak, ez az összeg a legfrissebb adat szerint 208 millió font, ami mintegy biztosíték szerepel az adósságukkal szemben a kedvezőbb kamatok kedvéért.

27 Use of FundsNo és ezen felül meglépték azt is, hogy a fizetési sapkát kinőtt sztárokat eladták és az ebből befolyó pénzekből előtörlesztettek, ami ugyan a 8 év trófea mentességgel járt, viszont mára ott vannak, hogy meg lehet az esélyük, hogy a nagy trióval felvegyék a versenyt. Mellékszál, de folyamatos bevételük volt a stadion melletti ingatlanfejlesztésből és -eladásból. Csak remélni tudom, hogy a mi stadionbővítésünk stratégiai, financiális szempontból hasonló sikersztori lesz, mint az övék.

  • Mostanra elhúznak ők is mellettünk és ha valami csoda folytán nem lesz jövőre BL szereplésünk, megvan az új financiális top4 nélkülünk

10 Money LeagueAlapvetően vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon bonyolult dologról van szó. Az idei szezonnal bezárólag ugyan mindig több bevételük volt mint a mieinknek, de nem sokkal.

17 Commercial18 Commercial GrowthMert a hosszú távú szerződéseik miatt a kereskedelmi bevételekben rájuk tudtunk verni. 20 Kit Supplier19 ShirtAzonban a Puma szerződésük már él, az új mezszponzori szerződés is lassan életbe lép és akkor behoznak vagy be is előznek minket (a MU gigaszerződéseiről inkább ne is beszéljünk).

16 Match DayA stadionjuk eddig is sokkal több bevételt hozott, mint a mienk (pont ezért vállalták be a szűk esztendőket) és a többi naggyal összehasonlítva is jól hoz.
14 Media13 Europe

Évi 30 milliót hoz a konyhára a BL szereplés.

Tudjuk, de azért jó emlékeztetni magunkat, hogy miért is fontos a Top4 és a Bl-indulás. No és itt jön be a képbe az, hogy a következő szezontól nem 20, hanem 40 millió fontot ér a BL-csoportkör részvétel. Ha jövőre nem leszünk benne, az behozhatatlan hátrányt fog jelenteni.
22 Wages GrowthA gazda(g)ság a szerepét a fociban talán a leginkább a fizetésekre elköltött összegen lehet mérni, ami jelzi egy keret erősségét. (Mikor nyerte meg a legmagasabb fizetési keretű csapat a bajnokságot: 2005, 2006, 2010 Chelsea, 2012 és azt gondolom nyugodtan feltételezhetjük 2014 Citeh, azaz 10-ből 5 alkalommal máskor csak a MU, – ami végig 2.-3. helyen volt e tekintetben – nyert, csak hogy a poszt eleji gondolatmenethez visszatérjünk.) Mi a 2012/13 szezonban az 5.-ek voltunk jelentősen elmaradva a többiektől és ez a helyzet mára sem változott, így a top4 reményeink igazából halványak, ha folyamatosan a gazdasági oldalról közelítjük meg a kérdést.

Ha a legrosszabb forgatókönyv jön be (nincs jövőre BL indulás), akkor a következő racionális esélyünk betörni a top4 akkor lesz, amikor az Arsenaltól visszavonul Wenger.

Akinek ez nem elég részletes, a forrás anyag a mindig remek swiss rambleről.

Most a szokásos logikát megfordítva a meccsről a végén lesz szó. Az Arsenal mostanság más úton jár mint mi és Özil-, Sanchez-féle sztárigazolásokkal operálnak. Azonban szerintem az idei vergődésük egy része bele volt kódolva a nyarukba. A sztárigazolások finanszírozása érdekében feláldozták a védelmet. Ha még emlékszünk a nyáron sokat mutogatott excellemre és nekivágtak 6 védővel a szezonnak, akik közül 5 felnőtt korú (Debuchy, Chambers, Gibbs, Monreal, Mertesacker, Koscielny), ami a BL jelentette kettős terhelés mellett nagyon karcsú főleg a 2 db CB. Nem is bírták ketten sérülés nélkül, így lehet, hogy az eredetileg balbekk Monreal 8 alkalommal volt CB és 5 alkalommal balbekk idén. Ők is hasonló csapda helyzetben vannak, mint mi. Ők most a kisebb keret problémában szenvednek, ezért is lehet, hogy az új világklasszis német fitneszcsóka ellenére, akit a nyár legnagyobb igazolásaként azonosítottunk, nem lett kevesebb a sérülés náluk. Most is egy fél kezdő hiányzik. Sérült: Ozil, Arteta, Wilshere, Ramsey, Koscielny, Walcott, Diaby, Gnabry, Ospinna. Kérdőjeles Oxlade-Chamberlain, Monreal és Rosicky.

2967Az idei évre Wenger papa nagy újítása volt az általam már tavaly vázolt 4-1-4-1-es felállás, amivel egyébként idén eddig nem túl sikeresek 9 meccsen 2gy 5d 2v, avagy 1,22 PPG, sikeresebbek a jobban megszokott 4-2-3-1-ben 11 meccs 7 gy 1 d 3 v, avagy 2 PPG. A megmaradt játékosaikat a WS 4231-ben rajzolja fel, de nekem az sokkal inkább 4-1-4-1-re hajaz, ami bizalomkeltő. Azt gondolom, hogy a Flamini-Ox-Sanchez-Cazorla-Welbeck ötös sokkal természetesebben adja ki a Flaimini – Sanchez, Ox, Cazorla, Welbeck sort, mint a Flaimini, Ox – Sanchez, Cazorla, Welbeck sort, így én ezzel számolok, de a meccs igazából nem ezen fog múlni, hanem azon, hogy BR mit választ, hiszen ha megint valamelyik 3CB-s szisztémával állunk ki, akkor – mint tavaly ősszel – idén is megesznek minket a széleken. Debuchy és Gibbs is jó támadó FB, akik bármelyik már korábban felsorolt szélsővel előttük (eredetileg 4 szélső van ebben a sorban) szét fogják szedni a 3 CB-s szisztémát, ami a rendszer hibájából fakadó gólt kapott kettőt a MU és egyet a Bournemouth ellen (sárgával jelölt terület).

livarn1412

Sárgával jelölt terület az, ahol minden 3 CB-s rendszer verhető, ez szisztémából fakadó gyengeség. A felvázolt 3-4-3 kicsit gyengít a másik gyengeségen a kékkel jelölt “kör”, azaz a szárnyvédőre 2 ember jut alapból, most elvileg nem, mert a szélsők vissza tudnak segíteni, de így nagyon defenzívvé válik a csapat.

(Minority report: szerintem egy gólunk sem a szárnyvédős, 3cb-s rendszer hibájából eredt, hanem súlyos és/vagy sorozatos egyéni hibákból. Nem okolhatjuk a rendszert, ha egyszer az embereink a megfelelő helyen voltak, csak egyszerűen nem hajtották végre a kötelező feladataikat, vagyis nem végezték megfelelően a dolgukat. Azt persze lehet mondani, hogy nem lett nekik részletesen elmagyarázva, hogy adott szitukban, mit kell tenniük, hova kell mozogniuk. De lássuk részletesen: a MU első góljánál létszámban bőven megvoltunk, ám 1. Allen nem ütközte le Valenciát – Lallana csak biodíszlet volt ugyanitt; 2. Moreno teljes homályt fogott: egyrészt kocogva közelítette meg a háromfős Laokón-csoportot, ahelyett hogy a mögöttük tátongó üres területet biztosította volna; 3. Gerrard néz és nem érti, hol is itt a veszély és neki ezzel lenne-e feladata…; 4. Lovren lelkesen fogja Skrtelt középen, nem tűnik fel neki, hogy kb 20 méternyi senkiföldje van közte a szélsővédő között… vagy ha feltűnik neki, azt gondolja, ez normális…; 5. Coutinho, ha már volt olyan kedves, és elkísérte Rooneyt a MU térfeléről a mi térfelünk közepéig, akkor talán felébredhetett volna benne a gondolat, h visszakíséri egészen a tizenhatosunkig, hátha ott veszélyesebb Shrek, mint a térfél közepén… 2. gól: Hendo imitálja Young megtámadását, és tisztes távolból próbál reagálni a követhetetlen trükköket bevető machesteri Downing higanymozgására. A belső védők pedig klasszul elosztották a gondjaikra bízott két embert: Skrtel mutogat inkább, de fel nem ugrik, Lovren pedig néz, mint Franco Nero, ebben ideális társra talál Moreno személyében. Bónusz: a Bornemouth góljánál Marko annyira megbabonázva figyelte Francis előretörését, hogy inkább levált az emberéről és a jobbekk felé kezdett el szaladni, igaz ezt is olyan tétován tette, mintha felhomálylott volna benne, hogy talán mégsem kéne előremennie, hiszen arrafelé kolbászol Lallana is, és az előbb még egy ellenfél is állt mellette… a többi, ahogy szokták mondani, már történelem. – macca8)

A meccs igazából BR kezeiben van. Lehet, hogy a Bournemouth volt a gyakorlás az Arsenalra és beleállunk – mint a WS is valószínűsíti: egy Lovren sérülés Sakho helyette, de egyébként változatlan kezdővel – egy outscore meccsbe és reméljük, hogy a végén nekünk lesz több gombócunk. Azonban én nagyon remélem, ha már ez a mentalitás lesz, akkor is legalább egy Markovics-Moreno cserét lépjünk meg, de még inkább álljunk ki 4 védővel M&M és Skrtel, Sakho és legyen 4-1-2-3, mert viszont a Lallana-Sterling-Cou triót együtt kell kezdetni az tuti. Az ő együttes játékuk az, ami visszahozta a stílusunkat, mint azt mindjárt látni fogjuk a számok nyelvén. Mondjuk, hogy Jones miért kezd, azt nem tudom, számomra semmi sem indokolja.

B5Kp6akIAAAKYizA podcastban beszélgettünk a stílusról. BR-nak (olvasd: BR negatív, mint RH-) emlegetve ötmeccses periódust és az azt következő két meccsen meg ünnepeltük a stílusunk visszatértét. Számomra egyértelmű, hogy a BR-stílus (olvasd: BR negatív, mint RH-) oka a Skrtel, Touré köré szervezett csapat volt, míg a visszatért stílusunk a Lallana-Sterling-Cou trió együttes játékától van, amikor nincs előttük, mellettük Balo vagy Lambert, hogy belassítja megállítsa a fluiditást. Előzmény. A legalapabb eredmény mutatókban (pont, rúgott gól, kapott gól) nem jobb a stílusosabb csapat és egyébként is nagyon kis mintáról van szó, így óvatosan fogok fogalmazni, viszont a stílus mutatókban (labdabirtoklás, passzpontosság, passzok száma, beadások, kiugratások száma, “felszabadítások” száma, sikeres cselek száma meccsenként) és a kevésbé meghatározó eredmény mutatókban (kapura lövések, kaput találó lövések, enged lövések, engedett kaput találó lövések valamint az ezekből képződő eredmény mutatók TSR (Total Shot Ratio), TSoTR (Total Shot on Target Ratio)) ég és föld a különbség.

vedkeyesistilusBR-vsBRKezdjünk a védekezéssel. A 4 meccses BR- csapata lényegesen kevesebb gólt kapott, mint a szezonátlagunk, igaz, a nem éppen világverő Ludogorets, Stoke, Leicester, Sunderland meccsekről van szó esetükben. Pedig több lövést engedett meccsenként mint szoktunk, igaz, ami lényegesebb: kevesebbet kapura. Ekkor sokkal kevesebbet volt nálunk a laszti, mint szokott, így nem csoda, hogy többször szereltek, több interception volt, mint szokott. A védekezés kapcsán a három fő védekezési szám nemigen sorolható be (tackle, interception, felszabadítás) reaktívnak vagy proaktívnak hiszen mindegyikből lehet megelőzőt és utolsó pillanatost csinálni. Talán még leginkább a “felszabadításokat” lehet reaktív védekezésnek besorolni elsősorban. A felszabadításnak ugye az a lényege hogy a védelemből kibasszuk a labdát nem célzottan, így gyakorlatilag a felszabadítás után mindig az ellenfélhez kerül a labda definíció alapján vagy szöglettel, vagy bedobással vagy a senkiföldjéről begyűjtött labdával. No a BR- csapat 44 felszabadítást hozott átlagban, és 4-ből 2 alkalommal 50 felett zárt – bőven a szezonátlag felett. Az elmúlt 2 meccsünk a stílusunkhoz való visszatérés jegyében zajlott. A védekezésben ez úgy néz ki, hogy kevesebb lett a védekezési akció, ami nem gond, hiszen többet van nálunk a labda, így ez természetes. A felszabadítások száma érdekes: visszaesett 21-re. Ami úgy vicces, hogy mindkét alkalommal játszott Touré és Skrtel is viszont Lovren (Sakho) és a 3 CB jelenléte lecsökkentette nagyon erősen ezt a számot. A United és a Bournemouth meccs nagyon eltérő, így csak óvatosan de annyi mondható, hogy lényegesen kevesebb lövést engedtünk az ellenfeleknek mint a BR- csapat és a szezon átlagnál is kicsivel kevesebbet. Igaz a fontosabb engedett kapura lövések esetében meg pont a fordítottja igaz.

Megnéztem és az 5 meccs igazából 4 volt a Basel meccs mikor Lovren játszott Touré helyett a stílusok keveréke volt. Sok engedett lövés az ellennek, de kevés felszabadítás. Kérdés Lovren tényleg ennyit számít stilisztikailag vagy csak 1 meccses statisztikai furcsaság?

tamadostilusBR-vsBRTámadásban a BR- csapat és a stílusban visszatért csapat is több gólt szerez, mint a szezonátlagunk. De míg ezt a BR- csapat kevesebb lövésből és kevesebb kapura lövésből tette, addig a helyes útra visszatalált csapat sokkal többől – no igen, a MU ellen nagyon sok helyzetet kihagytunk. A stílushoz visszatalált csapat sikeres cselekben, passzpontosságban sokkal jobb. Kevesebb a hosszú passz, a beadás, ellenben végre vannak kiugratások. (A rövid passzok száma leginkább a labdabirtoklással mutat szoros összefüggést, nem túl meglepő módon). A stílusban, mint lehet látni ég és föld a különbség, nem csak a szemünk mutatta ezt. BR-nek muszáj kitartania az Lallana-Cou-Sterling trió mellett (Markovics elvileg beállhat bármelyik helyett) míg Sturridge visszatér és Balo, Lambert csak vészmegoldás lehet.

Csak felvillantásként a foci statisztikai felvilágosodása, azaz Rafa utolsó szezonjainak számai, hogy össze lehessen nézni hogyan viszonyulnak az idei szezon szezon, a BR- időszak és az elmúlt 2 meccs számai a korábbi évekhez képest.

Védelem:5szezonosvedelmiszamok

10 lövésenként kapott gól a sok éves sok bajnokságos átlag. A 10 feletti szám az átlagnál jobb, az az alatti rosszabb védelmi hatékonyság.

Támadás:5szezontamadoszamok

10 lövésenként szerzett gól az átlag. A tavalyi szezon kiugróan hatékony volt, míg Kenny teljes szezonja iszonyatosan nem hatékony a helyzetkihasználás szempontjából.

Passzolás:5szezonpasszstat

A kiugratások száma brutálisan elmaradt az utolsó két meccset leszámítva eddig a korábbiakhoz képest.

tsot-by-league-positionA SToTR mutatóról többször volt már szó (ja igen, én nem szoroztam most fel százzal) azt tudjuk, hogy az elmúlt két meccses 0,61 mutató Top4 helyre predesztinál a PL-ben, ahogyan azt is, hogy az egész szezonos 0,52 a 8-9 helyre predesztinál, ahogyan a BR- 0,48-a 10. helyre jó. Most igazából arra próbálkoznék, hogy mennyire volt megérdemelt az elmúlt néhány meccs eredménye. Szerintem a TSR és SToTR mutató együttes nézésével megérdemelt és igazságos volt a Ludogorets és a Basel döntetlen és a Bournemouth győzelem. A Stoke és a Leicester ellen szerencsés, avagy nem megérdemelt győzelmet arattunk (hiszen mindkétszer az ellenfél találta el többször a kapunkat és a Leicester sokkal többször is próbálkozott nálunk), míg a MU és a Sunderland ellen győzni kellett volna. Tudom, sokan nem szeretik ezt a fajta meccs osztályozást, de azért valami alapja van, még ha a focinak az az egyik szépsége, hogy nem mindig az nyer, aki megérdemelné.