A Balotelli-problematika

A válogatott szünetre halasztottuk a Chelsea beharangból kivágott Balotelli-problémát elemző posztomat, amit kiegészítettem a csapattal kapcsolatos gondokat főleg a támadással magyarázó elméletemmel. A tovább után olvashatjátok az így sem kifejezetten rövid eszmefuttatást. Egy másik posztban pedig macca8 párhuzamos írását olvashatjátok majd nagyjából ugyanerről a témáról.

Mint láttuk, idén nem a védelem teljesít leginkább alul – bár attól vártuk a javulást és azt szidjuk a legtöbbet -, gyakorlatilag idén is tavaly is 1,3 kapott gól meccsenként (1,13 volt BR első szezonjában). Nem is a középpálya, bár Gerrard visszaesése elég látványos, hanem a támadósor (1,3 idén, míg tavaly 2,65 – 1,86 BR első szezonjában – szerzett gól bajnoki meccsenként), így ma ezzel foglalkozunk hosszabban. Keressük/keresem a miérteket, pontosabban, van egy elméletem, amit kifejtek. Több szempontból is megközelítem a problémát statisztikai elemzői módszerekkel. Nem árulok zsákbamacskát, a kiscsatár vs nagycsatár problematikáról lesz szó.

Nos, először is csak a teljesség és a Fun kedvéért BR első szezonjának meccskezdő taktikáinak eredményességéről illene írnom, de most nem fogok ezzel foglalkozni, ráadásul vannak, ahol az akkori adatok ellentmondanak az elméletemnek.

Az első kérdés: miért van az, hogy tavaly, eltekintve a 3 CB-s kísérletektől, bármelyik formációhoz is nyúlt BR, hozta a kötelezőt (a 76 pontos szezonhoz kellő 2 PPG-t értem ez alatt), sőt, legtöbb esetben felül is teljesítette.

Míg idén hiába a változtatások, az eredmények messze elmaradnak az elvárttól. Tavaly bármit is rajzolt fel BR a kezdővel, szórtuk a gólokat, míg idén egyikkel sem. Mi változott tavaly óta? Az egyik evidens válasz, hogy tavaly volt csúcsformában levő SaS, majd S3, idén nincs. Suárez és Balotelli (innentől típusként használom a neveiket) klasszisában, és főleg eredményességében van a különbség. Azonban nem erre akarok kilyukadni. A tavalyi szezon, főleg a mesés tavasz, egy 1-1,5 éves építő munka eredménye, amely a tervezettnél hamarabb hozta meg a top4-et, a title chellengről nem is beszélve. No de mi is volt ennek az építő munkának az alapja? BR gyakorlatilag első lépésében megszabadult balójától (Carroll) és suárezeket igazolt csak (Borini, Sturridge, Aspas) támadónak. Felépített egy olyan rendszert, amiben csak “suárezek” voltak, azaz kicsi, mozgékony, gyors támadók, akik bármelyik szélen és középen is megállták helyüket. A rendszer ettől lett fluid, hiszen szabadon gond nélkül tudtak helyet cserélni, meccs közben és meccs szituációkban is, ettől eléggé kiszámíthatatlan volt a rendszer. Sakkban is tartotta az ellenfél védőit, aminek az volt az eredménye, hogy kevésbé mertek a védők kilépni a védelemből, így több helye volt a középpályásainknak. A rendszer jellemezője volt még a sebesség. Evidens: mindenki gyors volt a támadók közül, így lehetett sebességből támadni, blitzkriegelni, broken teammel kontrázni, meg amit akartok, mindet láttuk tavasszal S3 előadásában. Szintén fontos elem volt, hogy a sok kicsi, gyors támadó presszingelt ezerrel, ezzel levéve a középpályáról és a védelemről a védekezés terhének egy részét, de még így is outscore-ra volt tervezve a rendszer.

Haladjunk időrendi sorban: nyáron elég hamar evidenssé vált, hogy a rendszer sarokköve a legutolsó faszsága után távozik. Egyértelmű volt innen, hogy kicsit mást kell játszani, de a terv (amennyire sajtó hírekből össze lehet tenni) az volt, hogy alapnak marad a felépített rendszer. Az első kiszemelt Sanchez volt, nem jött össze. Remy már a spájzban volt (ekkor kicsit elhamarkodva írtam egy posztot, hogy a mienk lesz a leggyorsabb támadósor a PL-ben), tudjuk orvosi, biztosítási problémák miatt nem jött össze. A lényeg, hogy az első szándék az volt, hogy egy suárezzel pótlunk és maradunk a felépített rendszernél – ez az, amit hangsúlyozni szeretnék. Itt megállunk kicsit. Hiszen felmerül a stratégiai kérdés, amire nincsen pontos válasz. Miért nem volt 3. opciónk? Miért nem volt még suárezünk a tarsolyban? Végül is miért váltottunk egy balóra? Stratégiai váltás-e? Stratégiai hiba-e ez a váltás? Nagyon könnyű és nagyon csábító azt mondani, hogy igen. Ezt #elkúrtuk BR, TC mindenki. Igazából magammal is küzdök, hogy miért is nem hiba.

No de nézzük is. Az elmúlt évekből két csapatot tudok mondani, ami sikeres volt és nem volt balója. Mi, BR első két évében és a Barca. Tuti, akadna más példa is. Mindenesetre, azért nem gondolom hibának, mivel gyakorlatilag mindenkinek van legalább egy balója és itt nem a Carroll-, Benteke-féle kifejezetten lassú és egybites fejelőgépekre gondolok. Mivel tágan értelmezem a balo-kategóriát, így még Real is ide esik Benzema 187 centijével, de ott az Atletico (Costa, most Mandzukics), Bayern (Gomez, Mandzukics, Lewandowski), Chelsea (Costa, Drogba), Arsenal (Giroud), Citeh (Dzeko, tavaly Negredo), MU (van Persie), P$G (Ibra, Cavani), Juve (Llorente, Morata), Roma (Boriello), Dortmundnál (volt Lewandowski), Leverkusen (Kiesling), Schalke (Huntelaar, Szalai), Everton (Lukaku), Soton (Lambert, Pelle) és a sort lehetne még folytatni. A lényeg, hogy az a ritka ha nincs egy balód. Persze, nem kell feltétlenül beállni a sorba, de önmagában ez nem rossz, nem hiba, sőt megszokott dolog. Itt jegyezném meg, hogy baloval is lehetséges presszingelni.

Visszakanyarodva a stratégiához, számomra Lambert korai leigazolása azt sugallja, hogy BR-nek terve volt “B”/második/sokadik opciónak szép lassan begyakorolni a balós játékot. Tudván, hogy Suárez után kicsit mást kell játszani és nem árt bővíteni a repertoárt.

Nos, meglátásom szerint, amikor augusztus közepén látták, hogy nem sikerült megszerezni, akiket akartunk és nincs megfelelő suárez a piacon, akkor döntöttek a stratégiaváltás mellett, mert szerintem tudatos stratégiai váltás volt Balo leigazolása, annak fényében, hogy tudtuk, mást kell játszanunk. BR nyilatkozta is, hogy kockázatot vállalunk vele. Mindenki, így én is, arra gondolt, hogy Balo fegyelmezése a kockázat, ami igaz is, de alapvetően kettős a kockázat, mert Baloval hoztunk egy balót.
A hiba ott van, hogy:

• későn hoztuk, így az új stratégiát nem volt idő a nyáron gyakorolni. Lambert ugyan itt volt, sőt még hamarabb is visszatért, mint kellett volna neki. Igen, de vele csak mint sokadik opcióval számoltunk és így nem fektettek akkora hangsúlyt az új elemek, új stílus gyakorlására;
• akkor hoztuk és váltunk stílust, amikor mellette kismillió új arc van;
• akkor hoztuk és váltunk stílust mikor a heti 2 meccs miatt nincs idő edzéseken gyakorolni;
• nagyon fontos, hogy a régiek 2 éven át teljesen mást mást játszottak, így nem tudják, hogyan kell egy balóval játszani;
• utánpótlásunk is balo nélkül játszik (az idén elküldött Ngoo-t leszámítva);

Összességében is lehet hibának nevezni, szerintem maradjunk a kalkulált kockázat kifejezésnél, ami idővel kifizetődik. Legalábbis remélem.

No és akkor statozzunk kicsit. Kezdjük a presszinggel, felhasználva Colin Trainor modelljét a statsbombról. A remek cikk is azt a kérdést teszi fel, hogy hova tűnt a presszingünk. Tavaly, ugye intenzíven presszingeltünk (10,79 PPDA, ami a ligában a 3. helyre volt jó) a suárezekkel. Míg idén (8 meccs után azaz kis mintán) (12,38-ra nőtt a PPDA szám azaz jelentősen csökkent a presszing intenzitása, ami a 10. helyre jó a ligában) jelentősen alábbhagyott a presszingünk. A cikk azt elemzi, hogy az rendben van, hogy a Liverpool a tavalyi (egyébként szokatlan) szezonnal ellentétben, amikor előnyben is presszingelt a csapat, idén már beállt a többi nagy csapat sorába és előnyben visszaáll. Ezt a jelenséget Suárez személyének tulajdonítja. Ha csak a számokat nézzük, tény, hogy tavaly és idén között vesztes, döntetlen és vezető helyzet között a nagy különbség a vezetésnél tapasztalható presszing intenzitásában van. Nyilván annak is van szerepe, hogy milyen szituációban mennyit voltunk tavaly és idén (nyilván sokkal kevesebbszer vezetünk idén és többet vagyunk hátrányban), de választ nem ad, csak felteszi a kérdést. Szerintem Suárezzel telitalálatuk van. Pontosabban az a jelentős különbség a tavalyi és az idei Livepool között, hogy tavaly csupa suárez támadott, jelen esetben presszingelt, míg idén egy balo is van a rendszerben. Ő és típusa, ami miatt visszaesett a presszingünk. Persze emiatt nem kellene feltétlenül, elég csak a tavalyi balós (Lambert) Sotont megnézni az intenzív presszingjével Pochettino irányítása alatt. A Balo-Suárez váltás presszing intenzitásban kimutatható hatását két csapat támasztja alá a táblák alapján. Mi ugye elég erősen visszaestünk Suárezről Balóra váltással, míg az Arsenal középmezőnyből előrelépett ligaelsővé és agresszív presszingelő csapattal balo-suárez váltással, ami esetükben Giroud-Sanchez cserét jelent (ami akkor is igaz, ha 7 meccs után ők voltak legkevesebbszer előnyben meccseken). Mindenesetre nálunk Balo megjelenése a presszingünk visszaesésének oka.

A másik statos alátámasztást az elmélethez tessék óvatosan kezelni, hiszen többszörösen kismintás (kevés játékos 4 meccse alapján lett felállítva). Igyekszem én is óvatosan fogalmazni, hiszen nagyon félremehet. Mindenesetre, mivel nagyjából megegyezik az eredmény azzal, amit gondolunk és amit látunk, ezért merem egyáltalán előhozni. Alapvetően a csak BL-meccsekről elérhető mozgás statokról van szó. Igyekeztem a lehető legpontosabb lenni, ezért meccsenként játszott percek esetében a hosszabbítás is figyelembe van véve.

Két észrevétel:

1. úgy néz ki, a frissen csereként beállva többet mozognak a játékosok
2. van egy olyan összefüggés is, hogy aki többet volt a pályán, többet mozgott, annak a percre lebontott mutatója alacsonyabb.

Mozgás szót használom, hiszen ebben benne van a séta, kocogás, futás, sprint. Mivel elég eltérő, ki mennyit játszik egy meccsen, ezért szerintem a percenként megtett távolság mutató a legjobb. Ezzel azt hiszem, le is fektettük az elméleti alapokat.

A kisminta miatt alapvetően csoportokat hoztam létre poszt alapján, ami egyébként jól kirajzol mozgásmutatókat és egybevág a józan ésszel.

Az ugye evidens, hogy a középhátvédek mozognak a legkevesebbet, hiszen általában nem gyors és általában 190 cm-es srácokról van szó (100-110 m/perc), ami gyönyörűen ki is jön. (Itt nem kicsit továbblépek annál, amit a stat lehetővé tenne. A középhátvédeink kirajzolják a proaktív és reaktív természetüket, és úgy néz ki, hogy Skrtel és Touré kevesebbet mozog, mint Lovren és Sakho. Csak azért jegyzem meg, mert van értelme, hogy a mélyebben védekezni szerető védők kevesebbet mozognak, mint a védelemből kitörő magas védelmi vonalat szeretők. Pontosan ezért is tartanám jó ötletnek a Skrtel-Touré duót Lovren jegelésével Sakho visszatéréséig. Nem Lovren formája vagy más egyéb dolog miatt. Egyszerűen mert ez a két pár adja magát természetesen. Azt sem szeretném mondani, mert tudok rá példát, hogy nem működhet egy reaktív, proaktív duó (Arsenal Mertesacker-Koscielny). Viszont nálunk úgy néz ki, jobb ha a stílusban egyező duók vannak a pályán).

A FB-ek feladata általában és főleg nálunk, hogy hosszában befussák a pályát. Támadjanak, védekezzenek egyszóval legyenek b2b játékosok. Ezért nem is meglepő, hogy lényegesen többet mozognak a pályán (120 m/perc). Az sem meglepő nézve meccseinket, hogy a kicsi Moreno a legaktívabb.

A modern középső középpályások feladata a labda kihozatala, a védekezés, a támadás egyszóval a folyamatos mozgás. Nem véletlenül ők mozogják a legtöbbet (120-140 m/perc). Itt sem ütközünk túl nagy ellent mondásokba. Rendszeresen mondjuk, hogy Gerrard megöregedett ,lelassult, immobilitása a csapat fékje tud lenni. Nos, úgy néz ki, tényleg ő mozogja a legkevesebbet, percenként összességében viszont ő a vezető. Ellenben nem Hendó, hanem Allen nyeri eddig az örökmozgó címet a kismintánkon.

A következő kategória a támadóközéppályások, irányítók. Nos, ők is sokat mozognak (120-130 m/perc) de kevesebbet mint a KK-k. Meglepő módon Sterling a “leglustább”, mondjuk simán lehet ennek oka, hogy ő volt a legtöbbet a pályán, míg Lallana itt legtöbbet mozgó.

Az igazán érdekes persze Sturridge-al lenne, de mivel ő még nem játszott idén BL meccset, így 3 játékosunk maradt, Borini, Balo és Lambert. Alapvetően miattuk néztem meg ezeket az adatokat.

Igen éles különbség mutatkozik: Borini suárez, hogy kategóriánknál maradjunk, mozgása és Baloék között. Borini a maga cirka 130 m/percével mondjuk simán az előző kategóriába esik.

Míg Balo és Lambert a maga/maguk 110 m/perc mutatójával annyit mozognak mint a középhátvédeink. Aminek persze van is értelme, hiszen nagyjából hasonló méretűek (cirka 190 cm) és hasonló sebességűek. Ez az a kb. 20 m/perc különbség az, ami a lényeg. Nekem ennek megértésétől állt össze az idei őszünk egy kerek egésszé. Nem tűnik soknak elsőre mi az cirka 20%. Pedig azért nem kevés. Ez az a különbség, ami magyarázza hova tűnt a presszingünk, hova tűntek a kiugrások, hova tűnt a fluiditás (tavalyi logikával nem tud ugyanolyan fluid lenni a csapat egy ennyivel kevesebbet mozgó elemmel) miért nőtt a beadások száma és majdnem mindent, amit hiányolunk az idei szezonban a támadósorunkból. Ennek megértése és elfogadása egészen más fénybe helyezi az összes 1 vs 2 csatár dájmond nem dájmond vitát, hogy majd mitől leszünk jobbak, mitől tér vissza a tavaszi csapat. Az a meglátásom, hogy egy ennyivel kevesebbet mozgó, lassabb játékossal soha nem fog a tavalyi játék visszatérni, hiszen az a sebességre, sok, mozgásra, fluiditásra épült, ami egyszerűen nem fog működni egy lassabb, kevesebbet mozgó játékossal. Egy más logikájú, szép játékot fel lehet húzni balo köré, lásd Citeh, de lassabb játék, pozíciós foci, épít beadásokra. Tehát teljesen más, mint amit tavasszal toltunk.

Megjegyzés 1.: A meccsenként megkísérelt és nem pontos passzok szerepelnek ebben a táblában, azaz meccsenként ennyi kiugratást és beadást kísérlünk meg, nem pedig ennyi talál társat. Megjegyzés 2.: gyönyörűen kirajzolódik a már oly sokat emlegetett Kenny+Comolli+Carroll+Downing+Adam (britesítés) (messze legtöbb beadás) és BR stílusa is (sok rövid passz, kevés hosszú). Valamint a tavaly csúcsra járatott szisztem kevés beadás, sok kiugratás. No és ehhez képest az idei szezon változása.

Repetitíven az egészet felfűzöm két különböző logikai szálra. Az első a csapat globális játékára gyakorolt hatásról szól. Arról, hogy Balo jelenléte miatt a kevesebb a mozgás, ezért egyszerre csökkent a presszingünk, és hullottak ki a cápánk tépőfogai, a kiugratások. Ez, hat az ellenfelekre, így azok védelmeire sokkal kisebb nyomást helyezünk, kevésbé félnek tőlünk, így bátrabban lépnek ki a védők, szabadabbak a középpályásaik és emiatt tud lenni emberük, aki Gerrardot tudja támadni/zavarni a játék szervezésében passzolásban és a Hollywood lasztikban, vagyis kevésbé tudunk támadni. Tehát az ellenfelekre gyakorolt hatással gyengül a saját támadó focink. A saját játékunkra ezek úgy hatnak, hogy a támadók presszingjének hiányában több védekezési feladat hárul a középpályára: nekik kell/kellene többet ütközni, lasztit szerezni, amit mondjuk Hendó meg is tesz, de az öregedő Gerrardnak már problémás. Mint láthatjuk két úton is Balo miatt Gerrardnál jelentkezik probléma, amit viszont BR úgy próbál többször is orvosolni, hogy társat ad neki, ha letámadják illetve mikor védekezni kell, így játszunk kicsit többször double pivottal ezért van az, hogy sokszor Hendó mellé van kötve és “fogja a kezét”, a double pivot meg hozza a 4231 alkalmazását, ami meg nem éppen a joga bonitótól és a támadás segítéséről híres. Röviden szólva, az elől kevesebb mozgás presszing hiányán keresztül visszahat és nehezíti a támadásokat negatív visszacsatolásként avagy ördögi körként.

A másik gondolatmenet arról szól, hogy rendben van, hogy tudatosan váltottunk, de tuti nem volt ennyire élesre tervezve a váltás, hogy úgymond az élet közbe szólt. Biztos, hogy nem volt bekalkulálva, hogy Sturridge ennyit lesz a szezon elején az átalakulási fázisban sérült. A kulcs itt az, hogy a nehéz váltást kiesése sokkal hamarabbra hozta és sokkal élesebbé tette. A másik kulcs mondat, hogy azért éles a váltás, mivel 2 éven keresztül Balo mentes rendszert, stílust építettünk azaz a keret a játékosok, akik már itt vannak, régóta elszoktak, nem tanulták meg hogyan kell ilyen játékossal játszani (nem sok csapat van, ahol ez problémát okozna). Erre meg nyári összeszokás nélkül egy meccsdömpinges edzésmentes időszakban kell/kellene az újat megtanulni, ami nyilván nyögvenyelős, hosszadalmas és fájdalmas. Pontosan az, amit látunk. Persze nem segít, hogy Balo maga sincs topformában több, mint 30 lövésnél jár a PL-ben, ami liga átlagban 3 gólt kellett volna hozzon, míg jó csatár formában 6-t, de rá is igaz, hogy nem csak új a csapat, a közeg, újak az elvárások, amit meg kell szoknia, hogy rajta kívül sok új érkező van, hanem meg kell azzal küzdjön, hogy az egész csapat nincs hozzá hasonló támadóhoz szokva és ez így oda-vissza működik. Mi tud ezen a csapdahelyzeten változtatni? Idő nincs, így eléggé 22-es az egész. De pontosan ez a logika az, ami miatt Sturridge visszatérésétől sokat várok, hiszen vele és Balo nélkül lehet a tavalyi logikával játszani, Balo mellette jobban be tud szokni és ő talán folytatja a góllövését, ami elmondhatatlanul hiányzik a csapatnak.

Mi is lenne ennek az egésznek a lényege? Az, hogy egyetlen változás (maradjunk a Balo-Suárez elnevezésnél) kihat nemcsak a támadójátékra, hanem az egész csapat játékára. Amit erősít az összes többi már unalomig ismételt tényező. VB hangover, sok érkező, heti 2 meccs miatt nem létező edzésidő, nem segíti, hogy közben a védekezés logikáján is változtatni szeretnénk. Sok apró tényező, amik önmagukban nem lennének nagy problémák, de így együtt egymást erősítve súlyos gonddá váltak.

Mit lehet tenni? Evidens: bízni Sturridgeban. Türelmesnek lenni és kivárni, amíg kiforrja magát az egész, hiszen több példa is mutatja, hogy balóval lehet presszingelni (Bayern, Dortmund és talán Atletico) és lehet szép és eredményes támadófocit játszani (Citeh, Bayern, Dortmund). Szerintem idén különleges problémahalomba futottunk bele, így szerintem most több idő kell a szokottnál, míg elkezdenek látszani az összeszokás eredményei és maguk az eredmények. Mi a worst case scenario? Nem áll össze a balós játék, így az eredménytelenség okozta nyomást nem tudja a fiatal csapat, fiatal edző kombináció kezelni, így az átmeneti időszakkal megspékelve. Produkálunk egy katasztrofális szezont és FSG-knél a nyári stratégiaváltás okozta összeomlás fejeket követel, mint anno a “Downing, Adam beadás, Carroll fejes, gól” Comolli, Kenny-féle koncepció besülése esetén. A big picture, BL, hány évet kell még várnunk stb, stb minden szempontból ez a létező legrosszabb variáns. De ezzel nagyon előreszaladtam. Meggyőződésem, hogy össze fog állni az egész és BR megmutatja megint, mitől haladtunk vele tavaly bőven a terv elé.

______________________________________________________________________

Utóirat: Igen tudom, hogy Sturridge 188 cm-nek van feltüntetve a netes forrásokon, de ez szerintem inkább a megbízhatatlanságukat mutatja, mint az elmélet hibáját.