Képaláírás

Sajnálatos módon erre a meccsre csak egy váratlan eseményt tudtunk behúzni a rúgott gólt, előállt az a helyzet, hogy az 5 fős jacuzziból senki nem tudja a szokott minőségben összefoglalni azt amit láttunk. Lehet azért, mert nem is lehet, de mi inkább gyanakszunk arra, hogy utolért minket az évenkénti 1-2 alkalom, amikor egyszerűen senki nem látja a meccset élőben, vagy ha látja is, akkor sincs ideje posztot írni. Úgyhogy sorry (mily meglepő, megint bocsánatot kérek), de a szokottnál lényegesen rövidebbek leszünk, a válogatott szünetben igyekszünk majd köszörülni a csorbán. De akkor nézzük a tervezett vereségünket csak néhány gondolatban.

Szó, kifogás és minden nélkül aláírtam volna előre az egy pontot, talán még akkor is megtettem volna mindezt, mikor Can gólja beakadt. A győzelem bravúr lett volna, de a döntetlen is meglepetés, ezt előre le kell szögezni, és igen, egy Liverpoolnak is, és igen, az Anfielden is. Egyszerűen ez a valóság, szembe kell néznünk vele. Már akinek nem szúrta ki eddig is a szemét.

Can gólja szerencse volt. Azért írom így direkt dőlten a szerencsét, mert baromira nem hiszek amúgy benne. Az én világnézetemben szerencse csak egy iránya a véletlennek, egyszerűen így hívjuk a nekünk kedvező véletleneket, ettől még mindig megmaradnak tökéletesen véletlennek. Ugyanezen világnézetem szerint nincs amúgy sors se, az élet, a világ, és minden ami körül vesz minket 0%-os valószínűségű, mind-mind puszta véletlenek lánca, olyanoké, amelyeket soha nem befolyásolunk, és amik ellen az egyetlen eszközünk, hogy a számunkra kedvezőtlenek ellen azok hatásaira felkészülünk. Egy zárt rendszerben – mint amilyen a foci, vagy mondjuk az iskola -, ahol a véletlenek száma nem, de a hatásaik végesnek tekinthetőek, ezekre a kedvezőtlen véletlenekre (magyar nevén balszerencse) fel lehet készülni. Tudunk azzal számolni, hogy mi történik, ha Skrtel ellen befújnak egy büntetőt, vagy ha Touré öngólt lő. Számolhatunk ezekkel, mint eshetőséggel, de ha fel vagyunk készülve rájuk, és a kezünkben vannak a megfelelő eszközök, akkor ezek hatásait ellensúlyozhatjuk. Skrtel lőtt egy öngólt? Pure bad luck, de például tavaly megvolt a tudás és az eszköz ennek az ellensúlyozására. Most ősszel viszont tökéletesen üres a kelléktárunk, ha lenne is ötlet, egyszerűen nincs meg a fogaskerekünk a rendszerbe.

De fordítsuk meg a kérdést. Can fasza kis játékos, a lövés is jó volt, de az, hogy Cahill hátát úgy találta meg, hogy abból gól is lett, az puszta véletlen. Persze tett azért, hogy megtalálja azt a hátat, de, hogy ez első kísérletre meg is történt, az számunkra csak egy kedvező véletlen. A Chelsea-nek meg épp fordítva, ez az a szar gól, amit mi is tucatszor beszopunk, hogy pont ott pattogott, hogy pont így pattant. Pont két ugyanilyen gólt szoptunk be cserébe mi is, de ki tett és mit azért, hogy előálljon annyi eset, amiből lesz végre kettő számukra kedvező véletlen? Nyilvánvalóan ők. Meg nem tudom számolni hány hatalmas helyzetet hárítottunk így is, de tisztán előttem van például, hogy Johnson 2 percen belül kettő mekkorát blokkolt utolsó mentsvárként, na meg az is, hogy mi ezzel szemben hány darab ilyen helyzetet tudtunk kialakítani elöl. Szerintem a hónapban kevesebbet, mint a Chelsea ezen az egy meccsen.

Ők fel vannak készülve minden eshetőségre, a helyükön vannak a dolgok, megvan az eszköz és a tudás, hogy konkrétan bármilyen véletlen kimenetelére tudjanak reagálni. Hatalmas luxus ez, a legnagyobbak privilégiuma, és mi tisztán nem tartozunk ide. Ez pedig hatalmas pofon azután, hogy mindenünk megvolt tavaly. Ott sem a sors repített minket előre, meg így van minden megírva, egyszerűen mi voltunk a (majdnem) legjobbak, a leginkább egészek. Sorra jöttek az 5-3-ak, a büntetők, és minden ami kellett, ami el lett intézve azzal, hogy csak szerencse, az mind-mind ennek a része volt. Ehhez képest most látszólag egészen konkrétan semmink sincs, sorra dől be az összes csapatrész, szar minden, és egyedül Mignolet cselein élvezkedhetünk már, na meg az egyre több védésén(!).

Egy dolog kell, de valami elmondhatatlanul: a hiányzó láncszem, az eszköz. Bízom benne, hogy Sturridge lesz az, és ha ő lesz, akkor az életben nem sérül már le többet, de nagyon úgy néz ki, hogy kritikus fontosságú átigazolási időszak elé nézünk majd. Suárez értékéből felépítettünk egy fél csapatot, de mit sem ér az új kocsid a kulcsok nélkül. Télen meg kell próbálni a lehetetlent, Suárezt emberben pótolni, és tökéletesensaját zsebből, befektetésből. Azzal a teherrel, hogy csak egy lövésünk van, ha van egyáltalán.

Hogy konkrétan magáról a meccsről is beszéljek, egyértelmű volt, hogy a Madrid elleni defenzivitásunkat vetjük be, de csapat és egyéni hibák sokasága miatt ez így csak egy normális vereségre volt elég. A szar minden témakört tovább feszegetve ez a Balotelli egyedül dolog nagyon nem működik, vagy legyenek Borinivel párban, vagy sehogy, de valahogy sürgősen váltsunk, ha kell, 4-6-0-ra. Mondjuk Stu most épp felépül, úgyhogy a van esély utána talán egy 4-4-2 gyémántra. Sterling és Coutinho is jobban kidomborodhatna ebben a rendszerben, habár így is ők azok Cannal kiegészítve, akik életben tartják a csapatot. Henderson sajnos nagyon eltűnt a SaS nélkül.

Konkrétabban a kapott gólokra gyorsan ránézhetünk, a másodiknál Coutinhonak fel kellett volna vállalnia a buktatást sárgáért, habár Johnson igazán iparkodhatott volna segíteni neki, de egyik se történt meg, így végül Moreno szívta meg, aki a Newcastle-meccsel most már zsinórban kétszer adott gólpasszt az ellennek, tökéletesen vétlenül. Az első gólt direkt írom  most később, mert itt a Skrtel-Lovren duó alkotott megint közösen. Mindkettejük helye az 5-ös vonalán van a szögletvédő rendszerükben, ketten közösen zónázták a kapu jobb oldalát, ott minden az ő dolguk. Erre a beadásra mindketten kimentek luftolni egyet, ezzel légüresen hagyva a zónájukban lévő kékeket, és kiszolgáltatva minket. Megjegyzem, nagyon nehéz szituáció volt, jól el is számolták mind a ketten a labda ívét, de ettől függetlenül meg kéne lennie annyira a kémiának, hogy az ilyenek ne történhessenek meg. Mert innentől kezdve már csak Minyon csodája volt az, hogy nem az első, hanem csak a második lövésből lett gól. Egyszerűen nem működik így ez a páros, és baromi kár erőltetni. Én továbbra is a Lovren-Sakho mellett teszem le a végső voksom, de amíg nincs utóbbi, addig jobban örülnék egy Skrtel-Tourénak már. Épp ezért tartjuk az öreg Tourét.

Jelenleg az alagút végi fény Sturridge, és a mai Can és Mingolet teljesítmény, egyéni villanásokkal kiegészülve. És bár látszik, hogy előbb-utóbb elfogy az alagút baromira nagy kérdés, hogy mikor, és hogy ha kiérünk az alagútból, akkor mi is vár odakint.