Realitás

Sima, egyszerű, flanctalan 0-3-as vereség, a látottak alapján abszolút meg-, és kiérdemelt különbség. És valójában semmi, de tényleg az ég egy adta világon semmi meglepetés. Az erősebb kutya a Madrid volt, és az is marad.

Gyorsan szaladjunk végig a kapott gólokon, ne húzzuk az időt feleslegesen. Az elsőben talán mind egyetérthetünk, hogy fogalmunk sincs, hogy mi az, ami elromlott. Persze, lehetne Lovren lába egy lábbal hosszabb, a lövéstől deformálódott, rugalmas alakváltozást szenvedő gömb légellenállási tényezője meg pár századdal nagyobb, de ezeken kívül nem nagyon tudom mit kívánhatnánk még egy ilyen gól megelőzéséhez. James indítását a sose-ismerem-el-hogy-ő-az,-csak-egy-ronaldo-van-az-meg-visszavonult-már Ronaldo egy, csak a számára rutinszerű mozdulattal toldotta meg, ami így a tökéletes helyzetet és értékesítését adta ki, 20 perc jó játék után 0-1. Visszanéztem jópárszor, de nem látom, fogalmam sincs, hogy kinek és mit kellett volna másként csinálnia. Egyszerűen vannak szituációk, amikor minden védekezés hiába. A Norwich és Sterling női tudnának mesélni. #Canaries&Chicks

Olyan kellemes öröm az ürömben volt bennem attól, hogy végre nem egy szar gólt kaptunk, hogy Coutinho labdaeladása után Johnson gyorsan tett is róla, hogy elfelejthessem mindezt. Szokták mondani, hogy a jó védők helyezkedéssel pótolják az idővel elvesző gyorsaságukat, de spec Johnsonról se a jó, se a védő szó nem jut eszembe, így hiába is kérnénk rajta számon ilyesmit. Vagy bármit igazából. Egy kép erejéig viszont üzennék azoknak, akik a rövidet záró Mignont hibáztatják; Benzema az ötös sarkáról fejel, és olyan ívvel, hogy épp a vonal előtt megy alá a labda a 8 lábas lécmagasságnak. Esélytelen.

A harmadik gólt Skrtel jegyzi a luftfejesével, még Pepe is meglepődött, hogy egyedül maradt a kapuval szemben, meg a labda is előtte van, de ha már így találta magát, akkor a kirontó lila Zrínyi elől könnyedén elpasszolva kihagyhatatlant tálalt Benzemának a duplához. Benzemát mondjuk pont foghattuk volna jobban (a képernyő mögül a Fonat összes kommentelője együtt a két kacsójával), de nincs nehezebb helyezkedési szituáció, mint egy másodlendületes szöglet, meg a flipper ami vele jár. 40. perc, 0-3, és be is végeztetett. Megtettettetett.

Coutinho azért tesztelte még a félidő végén a Kop felőli kapu kivitelezési minőségét, de az első félidő itt véget is ért, és tulajdonképpen már maga a meccs is.

A második félidőt mondjuk lendületből felrázta a tény, hogy Carragher is beszállt az internetbe, azon keresztül meg az edzői stábba a Balo-Lallana cserével. És, hogy lássuk, a szakértelméért megérte a Skynak a 0-24-es nyelvtanfolyam, az általa vázolt preferált kezdőfelállással rögtön lehetőség is költözött a támadójátékunkba, hogy aztán nem túl váratlan módon a lehetőség lehetőség is maradjon. De lett fluiditás, lett mozgás, és minden, ami benne van egy jó receptben, a Lallana-Sterling kémiában kifejezetten érződött a potenciál is, de így se lettünk elég undorító, lenyelhetetlen pörköltmócsingok, a Real védelme különösebb gond nélkül lenyelt minket.

A Real egyszerűen lenyomta az akaratát a torkunkon, és nem nagyon tudtunk mit tenni ellene. Nem mintha bármelyik csapatrészre lebontva amúgy fel tudnánk venni a versenyt az ő keretükkel vagy tudásukkal, együtt meg nyilván nem. Egészen egyszerűen ez volt a realitás.

És ez lenne a posztban az a rész, amikor reblogolom a nem is oly régi posztomat Hajajajaj címmel. A miért vagyunk ilyen szarok, hol van a tavalyi Liverpool, az ilyen szart még nem láttam, a br out, és az összes ilyen kérdéskörre a halványszürke vonal alatt ott a válaszom.

Mondjuk azért egy valamivel ki kéne egészíteni, hogy a mai meccsre is alkalmazható legyen: a világ jelenlegi legjobb csapata ellen játszottunk. Az aktuális címvédő, a II. Galaktikusok ellen, akik mindezt megtetézik egy abszolút csúcsformával, és a világ legjobb aktív játékosával Kuyt után. Ez az a csapat, amelyik megnyerte tavaly a sorozatot, az, amelyik a korábbi címvédőt 5-0-ra picsázta el, pedig a Bayern egyedül Guardiolával gyengült egyik évről a másikra. Szigorúan a csapatot nézve a világon a legjobb csapata a Reál Madridnak van, egy értő edző alatt pedig így néz ki mindennek a lefutása csúcsformában. (Az egész pénzügyi hátteréről, a kormány és EU-s szálak szövéséről, meg minden ilyesmiről pedig nem ez a jó alkalom beszélni.)  Egyáltalán nem volt véletlen Gringow beharangja sem, Ezek jobbak.

Kérem a jövőben pedig ennek a fényében beszéljünk arról, hogy mennyire játszottunk szarul.

Nekem például meggyőződésem, hogy a Spurs elleni óta nem játszottunk még ilyen jól. Beleraktunk 120 km-t a lábakba, az első gólig élvezhető szinten tudtuk tartani a meccset, volt játék, volt lendület, és volt koncentráció. Mindezt a gólok utáni letargia már megtörte, de Lovren és Skrtel 1-1 komoly hibával hozták le például a meccset, ami még mindig nem nulla, de új pozitív rekord, hát még egy Real ellen. Mignonnak volt bravúrja, Coutinho megtanulta a Dragon Ballból, hogyan vigyen energiát a lövéseibe, és láttunk egy csillanást a támadójátékban, mint játékelemben, mikor Balotelli végre már nem oltotta ki azt a kisugárzásával.

Amúgy persze, meg tudom érteni az ellentábort, hogy elkeserítő, hogy tökéletesen közünk nem volt a meccshez, hogy bárki az ellenfél, az Anfielden ez szégyen, de vegyük ki a kezünk a biliből és valljuk be, mindent megtettünk az ellenállásért. Csak a lefejezésből lassan gyógyuló, még erősen vérző Liverpooltól jelenleg ennyi telik az alfahím ellen.

(Az igazi vicc, hogy ez még mindig közel van a top4-es formához a PL-ben, de ez már a PL vicce. Legerősebb bajnokság, csak nem épp a legerősebb csapatokkal.)

Liverpool – Real Madrid 0-3. Ez volt a realitás, vagy még ennyi se. De ha a Hull ellen innen folytatjuk, akkor már bizakodóbb leszek, mint vasárnap  QPR után.