A szerencse és a fekete macskák

Annyi tét nélküli tavaszi meccs van a hátunk mögött az elmúlt évekből, hogy pusztán már az is jó érzés, hogy szolid vállvonás helyett egy izgalmas papírformát ülünk le megnézni szerdán egy rossz Sunderland ellen. Egészen hízelgő oximoron ez az izgalmas papírforma még akkor is, ha nem minden klappol azért a Liverpoolnál.

liverpool-vs-sunderlandKicsit hízelgő voltam jómagam is a Szunderlandhoz (Orbán CsabiTM) amikor azt írtam a bevezetőben, hogy rosszak, mivel valójában piszok rosszak, már ami a bajnokságot illeti. A kupákban jól ment nekik a szekér, volt egy Ligakupa futásuk, melynek csak a legvégén fulladtak bele a manchesteri olajba, illetve az FA Cupban is bejutottak a legjobb nyolc közé, a Premier League-ben viszont szintén szépen szólva botladoznak. Nem rúgnak például gólokat. Az elmúlt másfél hónapban egy szépítőre futotta tőlük az Arsenal ellen még februárban, jelenleg az edzőjük sem tud okosabbat mondani a „bíznunk kell magunkban továbbra is” panelnél a post-match interjúkban. A kölcsönidényében decens statokat hozó Borini (6 gól, 3 gólpassz) sem fogja harapdálni a kezét szerda este, mivel ugye éppen a Liverpooltól van kölcsönben. Attól a Liverpooltól, ami a Fekete Macskákkal ellentétben mostanság a meccsek végén szokta összeszámolni, hogy hányat rúgott aznap. Nyertünk úgy is, hogy végig vezettünk. Nyertünk úgy is, hogy hátrányba kerültünk, nem is egyszer. Suarez újra elkezdte masszívan ontani a gólokat és a Cardiff elleni utolsó találatánál látszott, hogy visszatért belé az az egészséges önbizalom és önzőség, amit egy ideje nem láttunk tőle. Ráadásul érzésre hónapok óta először lépünk pályára ismét az Anfielden, ahol idén kegyetlenek vagyunk – összességében tehát szépen süt a nap a város vörösebbik felén és nehéz elképzelni, hogy pont ezen a találkozón boruljon be az ég.

A fekete macskát ugyanakkor sosem érdemes lebecsülni, hozhat akkor is balszerencsét, amikor nem számít rá az ember. Ha jobban megnézzük, nem állunk hadilábon a szerencsével az utóbbi időben: a Fulham paraszthajszállal lett meg, a Swansea szintén elég körömrágós volt, a Soton ellen máig sem értem, hogy nem mentünk x-szel a szünetre, a Unitednél egyértelműen jobbak voltunk, de ott se tudjuk már meg mi történt volna ha nem rúgat velünk tizenegyeseket az ellenfél. Amikor jók a szelek akkor hajlamos az ember belekényelmesedni a jóba, nem vagyunk kivételek ez alól Pool szurkerként sem amint a mostani hatos győzelmi sorozatot alapul véve tippelgetjük a hátralévő meccseket. 85 pont kéne ahhoz, hogy ott legyünk az arany közvetlen közelében május közepén, esetleg meg is szerezzük azt, ami a hat győzelem / két döntetlenes tartomány. Megcsinálható, de nyilván nem egy könnyen kivitelezhető terv, még ha a gólparádé per pill el is homályosítja azokat a hibákat amikbe leginkább belebukhat ez a terv.

Lucas nélkül átjáróház a középpályánk, de ez régóta egy olyan megállapítás, hogy érdemes lenne már egy külön shortcutot húzni rá a billentyűzeten a cikkírásokhoz. Steven Pirlo Gerrard megoldja a DM-et legjobb tudása szerint (sőt, szombaton a második félidőben gyakorlatilag söprögetett), Allen Sterling helyetti kezdetése jó húzás Rodgerstől ami hozott némi stabilitást defenzív oldalon, de ha más nem a két kiesőjelölt ellen bekapott öt gól még egy ehhez fogható sikerszériában is elég fejvakarós. Skrtel remek formában van, a másik CB-nél viszont Agger és Touré sem igazán megnyugtató. Jó volt újra látni Sakhot, még ha csak egy hosszabbítási cameora is, nem lennék meglepve, ha ő kezdene a góllövőlistán Torrestől elhúzó szlovák mellett. A sérülése előtti játékát alapul véve megérdemelné. Emellett egy Allen – Lucas cserét is érdemes lenne meghúznia BR-nek legalább a meccs egyik szakaszában, már a rangadókra hangolva.

Egy tavalyi fotó amin Mignolet-vel babrál ki Suarez.

Egy tavalyi fotó amin Mignolet-vel babrál ki Suarez.

A Sunderland elleni találkozó jó lehetőségnek ígérkezik arra, hogy befoltozza a hátsó lyukait a csapat és bebizonyítsa, nem csak elől, de hátul is érdemes arra, hogy bajnokesélyesként beszéljenek róla. A clean sheet most fontosabb annál, hogy hány gólt rúgunk. Gólokat fogunk rúgni minden bizonnyal, ahogy nyerni is, az igazi nyugalmat viszont az hozná el, ha Mignolet-nak nem kéne végignéznie a mostanság trendszerűen jövő könnyelműségeket maga előtt. Arra ugyanis nem hagyatkozhatunk a szezon végéig, hogy a fekete macska sosem fog átfutni előttünk az utcán.