Tartsa is meg eme jó szokását mind szerencsétlen Moyes, mind a United. Előbbit sajnálom egy picit, hogy túl nagyot akart ugrani a szamárlétrán, mint Hodgson, utóbbit viszony kaján vigyorral, tiszta szívemből kívánom, jó ez az anfieldi status quo. Lehet, hogy nem voltunk a legkreatívabbak, hogy nem fociztuk le a pályáról az ellent, hogy dominanciát csak az első félidőben mutattunk, attól még mindenképpen megdolgoztunk a 3 pontért, és vérprofin teljesítettük a kitűzött célt. Love ya one-nill victories.
Elérkezett a nyári húspiac zárásának napja, mely az utóbbi évek alapján igazi őrültek házát ígér. Repkedni fognak a nevek és a játékosok Európa szerte. Nekem ez az év egyik legidegesítőbb napja, viszont a média él-hal érte, lesz itt minden élő Sky közvetítéstől twitter-parákon keresztül, amit csak el lehet képzelni, amíg magyar idő szerint éjfélkor végleg be nem zárul az ablak. Magunk részéről egy nyugodt napban reménykedem, hiszen a tegnapi meccsen a lelátón látott Sakho, Ilori, Moses trió érkezésével gyakorlatilag megvagyunk, már csak hivatalosan be kell mutatni őket. A nap izgalmát az okozhatja, hogy a tegnap hatalmasat játszó szlovák terminátor hova igazol Nápoly, Wisdomot hova adjuk kölcsönbe, valamint, hogy a hatalmas tehetségnek indult Pachecot sikerül-e valakire rátukmálni némi apró fejében.