Jöhet a szokásos?

Hogyne jöhetne, egy korsó Ászok, és egy korai Sturridge gól a 0-1-ért. A Magyarban. Hétfő estére nincs is ennél jobb, kivéve a pillanatot, amikor a meccs után rápillantunk a tabellára, és örömmel konstatáljuk, hogy hupsz, hát nem 3 ponttal vezetjük a bajnokságot, már megint?

Mondjuk azt még meg kéne élnünk, és nem lesz könnyű. (Beírtam ezt a szókapcsolatot angolul a keresőbe, valami vicces képért, erre a Szerelmünk lapjai című filmből jött elő egy halom kép. Bár láttam a filmet és tetszett is a maga módján, esküszöm nem ebből akartam idézni. De, hogy könnyű nem lesz, az ettől teljesen független, ez csak egy elterelés volt, hogy ne az legyen az első komment, hogy baszki, pozitív a beharang, akkor tuti kikapunk.

Ha kihagyom a szokásos mantrát, hogy nagyon nehéz a hattyúktól idegenben pontot hozni, hát még egyszerre hármat, akkor ki is lőttem egy tömegposzt felét, de, hogy tényekről beszéljünk: utoljára 1982-ben történt ez meg Craig Johnston és Ian Rush(2) góljaival. Érezzük, ugye, hogy ez nem épp a múlt héten volt.

Annál is inkább, mert a múlt héten ez volt:
Szedjük össze a fonalunk, hol is tettük le 2 hete? Megvertük a mancokat, 3 embert igazoltunk az utolsó napon, és a keret szerencsésebb tagjai válogatott edzőtáborokba tartottak. Tudtommal mindenki megúszta sérülés nélkül, így a felállást illető kérdések alapvetően csak a védelemben támadtak: Johnsonnak még 5 hét pihenője biztosan van, ahogy Cissokhonak is, Coatesnek meg vagy 9 hónap a szalagszakadásával, de ő ebbe a kérdésbe amúgy se szólt volna bele. Touré visszatérésével visszaállhatunk Enrique-Agger-Touré-???-re, de akkor ott van Sakho, és ott van Kelly és Ilori kérdése. Egy jó tippet megeresztenék, hogy Enrique-Agger-Sakho-Ilori lesz a felállásunk, bár én Tourét egy meccsre még mindenképp bent hagynám, hogy ne legyen olyan hatalmas a váltás hátul. De még Kelly is simán becsúszhat a képbe, szóval tényleg csak tippelgetni tudok.

Moses beépítése ennél viszonylag egyértelműbb, Aspas ki, ő be, és kész. Aztán a támadó négyes már úgy forog, ahogy akar, bárki lehet bárhol, mint a Maxi-Meireles-Kuyt-Suárez négyes 2011 tavaszán. Nem is rossz névsor ez így se: Henderson-Coutinho-Moses-Sturridge. Bár egy Suárez azért jól jön majd a közepébe.

A Swansea jelenleg a 18., ez is tény, a 3 pont nem sok dologra elég 3 forduló után, de még mielőtt könnyebbnek neveznénk ezt a meccset előzetesen, mint a Villa ellenit: a mancoktól és a Spurstől kaptak ki (játék alapján) minimálisan, a nyáron megerősített WBA-t meg halál magabiztosan intézték el 0-2-re idegenben. És Shelvey lap nélkül végigjátszotta azt a 90 percet. (!!!)

És egy pillanat döbbenet, ha már itt tartunk: Shelvey Laudrupnak 5.2 millió fontot megért a nyáron. Ezt sokáig kellett ízlelgetnem magamban, mert bár én szerettem valahol egészen, nagyon-nagyon mélyen őt, az, hogy ez ilyen, egy ILYEN játékos közel 2 milliárd forintnak megfelelő összeget ér, az teljesen felfoghatatlan. [Döbbenet vége, jobbra el.]

Túllépve ezen, hogy is igazolt a Swansea? Két érdemi történés, de csak egy erősítés történt; Michu mellé vették Wilfred Bonyt a Vitessetől – ez az erősítés -, illetve ingyen jött a Real Betistől vkp-be Cañas, magyarul összességében, mintha mise történt volna. A legnagyobb fegyvereiket már tavaly nyáron lerabolták (Sigurdsson, és ugyebár a ma már akár be is vethető Allen (igen, ez vicc akart lenni)), így Michu semlegesítésével a meccs felét már megnyerhetjük (mondom ezt úgy, mintha az olyan marha könnyű lenne), Bony nem annyira erős játéka, illetve Shelvey távoli bombái jelentik a Swansea maradék veszélyességét, valamint egy Pablo Hernandez nevű srác, aki tavaly azért nem játszott kiemelkedően, ellenben idén csapata erőssége. 3 meccs alatt 1 gól 2 gólpassznál jár, amivel csapata legjobbja, Lucas legnagyobb faladata lesz az ő semlegesítése a középpályán. Mondjuk ha valaki, akkor Lucas megoldja, akkor pedig kifejezetten látok esélyt arra, hogy Mignolet kapuja továbbra is érintetlen marad ma.

A posztot azzal indítottam, hogy egyáltalán nem könnyű 3 pontot hozni a Libertyből, de szépen írás közben kezdem átértékelni az álláspontom; bár nem könnyű feladat, ugyanakkor egy ilyen kezdés után már-már elvárás kategóriába kezd sorolódni még egy ilyen meccsnek is a lehozása. Ki lehet kapni a Libertyben. Egy pont is szép eredmény a velszi pokolból. De a mi céljainkhoz innen is 3 pont kellene, ennek megfelelően kell pályára lépni. És amit az egész poszt során a legjobban esik leírni: kétségem sincs afelől, hogy ez ne így mennének fel a srácok. Rodgers szavaival: There’s no place for the egos. Itt csapatérdek van csupán.

Jöhet a szokásos.