Altatás és Aston Villa

Sok területen hasonlított a Liverpool Aston Villa elleni 1:0-s győzelme a Stoke City elleni 1:0-ához, bizonyos szempontokból azonban rosszabbul alakult a meccs a vörösök számára. Az öt év után előszöri hat pontos rajtolás persze rögtön feledtetni tudja a negatívumokat, így sírni-savazni a legkevésbé sem fogunk a tegnap történtek miatt.

Sturridge Aston Villa

Sturridge lő egy gólt az első félidőben ami kitart a végéig, köszönhetően annak, hogy fegyelmezetten passzolgat, pressingel vagy éppen védekezik a Liverpool, amikor pedig keletkezik némi rés a pajzson (kilencven perc alatt minden csapattal megesik párszor), akkor ott van a magát villámgyorsan a szívünkbe lopó Mignolet és véd egy-két óriásit, azaz a vezetés kitart végig. Ezt a forgatókönyvet szívesen elnéznénk gyakran a szezonban, a United is valahogy így szokott bajnokságokat nyerni. Működik, noha a szemnek nem túl szép, a tabellának, és így a szívünknek az.

Az Aston Villa elleni találkozó előtt is valami ilyesmi forgatókönyv születhetett meg Brendan Rodgers fejében. A tavaly nekünk több rossz pillanatot okozó, ráadásul az idei szezont kifejezetten jól kezdő Villától joggal tarthatott mindenki a Liverpool családban. A fő feladat a chelsea-s és arsenalos orrok alá is borsot törő, lendületes kontrajátékuk és az azt mesterien kézben tartó Benteke lebénítása volt. Mindezt egy olyan felállással kívánta elérni a menedzser, ahol a hátrébb vont középpálya és a szélek is mélységből, agresszívan letámadnak, majd különösebb kockázatvállalás nélkül passzolgatnak ha náluk volt a labda, azalatt a rövid idő alatt pedig amikor nem így volt, a védelem hatékonyan fojtja meg a birminghami csatárok megjátszásait. A Villa aktívabb volt bal szélen, de mivel Agbonlahor egy gyökér, sok gondot nem okozott mindez. Az első félidőben hibátlanul működött a gépezet. Gerrard jól irányította a labdaszerzések utáni altatást, Lucas hozta a szokásos láthatatlan szűrését, előtte Coutinho játszott egyfajta szélről induló false nine-t és igyekezett megjátszani Sturridge-t, illetve néha Aspast a váltakozó 4-4-1-1 / 4-4-2-kben. A baloldalt a Villával egyetemben mi is jobban erőltettük, viszont ott az ismét gyenge napot kifogó José Enrique miatt több támadás is elakadt. Nem lenne meglepő, ha hamarosan az impozánsan bemutatkozó Cissokho-t látnánk a helyén a kezdőben. Némi szerencsével és egy Sturridge villanással megszerezte a Liverpool a vezetést, ami után még inkább visszaállhatott a csapat és vissza is állt, egészen a szünet előtti percekig teljesen lebénítva az Aston Villát. Külön dicséret Kolo Tourénak, akinek nagy szerepe volt abban, hogy nem hallottuk Benteke nevét az első félidőben (a mérlege az egész meccsen 75% megnyert párharc, mindez 67% a levegőben). A Vörös Fonat továbbra is szivecskézi Kolot.

Rodgers és szurkolók egyaránt abban bízhattak, hogy ez a játékkép fent marad a második félidőben, a továbbra is ütős pressinggel és meddő labdabirtoklási fölénnyel a maradék lelkesedést is kiöli a Pool az ellenfeléből, esetleg megtalálja második gólját, aztán jó mulatság férfi munka alapon mehetnek haza. A baj az volt, hogy a hatvanadik perctől elkezdett lazulni és fáradni a rendszer, egyre több teret kapott a Vila és egyre bátrabban is támadtak. A legijesztőbb fejlemény az addig remekül szűrú Gerrard – Lucas páros visszaesése volt, aminek nem igazán tudjuk az okait. A találkozó utolsó negyed órájában ott lógott a levegőben az egyenlítés, amit végül az ismét bravúrokat bemutató Mignolet-nak, és egy addigra már megtépázott önbizalmú Bentekének köszönhetően megúsztunk.

Brendan Rodgers Aston Villa

Kettőből kettő

Sok párhuzam volt a Stoke meccsel annak ellenére is, hogy egy teljesen mást játszó Liverpool állt ki, ami a helyzetkialakításban jóval gyengébb volt mint egy héttel az előtt, igaz direkt nem is mentek neki az ellenfélnek annyira, inkább altatták azt, ami egy jó órán át kifogástalanul működött is. Külön öröm volt látni ahogyan a Liverpool egy magához képest halvány Coutinhoval és védekezésre fogott Gerrarddal is megtalálja az elégséges gólszerzési lehetőség kialakításának módját (Aspas második félidei tévesen befújt lesénél ott volt a potenciális második gól is), illetve az is megnyugtató érzés, hogy Daniel Sturridge személyében most már biztosan megvan az az ember, aki Suarez mellett hétről hétre meccsdöntő gólokra képes a csapatból. A Liverpool sorozatban két olyan meccset nyert meg amiknél az elmúlt években megtalálta volna az utat a döntetlenekhez és a vereségekhez, mindezt ráadásul az új Premier League idény elején megélni több mint szerethető. A rettenetes idegenbeli mezeink pedig legalább hoztak némi szerencsét.

Published by gringow