Liverpool 2012/2013 évértékelő: támadók

Janus arcú szezonunk nem arról marad emlékezetes (ha emlékezetes marad egyáltalán), hogy bármiben is állandóságot hozott volna. Hullámhegyek, hullámvölgyek és a kettősség a leginkább találó jelzők. A támadásunk eredményessége sokat javult összességében az előző szezonhoz képest. Az 54 meccsen szerzett 98 gól, azaz meccsenként 1,81 gól, ha csak a bajnokságot nézem, még kicsit jobb is: 38 meccsen 71 gól, azaz 1,86 gól meccsenként nem rossz, sőt tavaly a top4-ben lett volna és idén is a negyedik legtöbb, amit csapat szerzett. Történelmi távlatokban is jónak számít. Nem az gólok számával volt a gond hanem az eloszlással. A meccseink nagyjából ötödén nem sikerült betalálni, összesen 10 meccsen, ami fájó, hogy 8 ebből bajnoki volt. Ellenben a meccsek 27 %-án, összesen 15 alkalommal sikerült 3 vagy annál több gólt szerezni, a bajnokságban még ennél is jobb az arány: 12 találkozón, azaz a meccsek közel egyharmadán szórtuk meg az aktuális ellenfelet.

A szezon erősen ketté bontható, a 2012-s és a 2013-s évre: teljesen más emberek alkották a támadósort és egészen más problémák jelentkeztek. Ősszel  Dempsey le nem igazolásának köszönhetően két darab felnőtt csatárral maradtunk, vékony volt a keret, főleg Borini októberi sérülése után. Downingban még nagyon nem bízott BR, így jellemzően fiatal tapasztalatlan támadósorral Suso-Suárez-Sterling trióval támadtunk. A téli igazolásaink után már egészen más volt a képlet: időnként már kis túlzással túlkínálat volt támadókból. Az új fiúk és Suárez együtt játszatását kellett volna megoldani, amire eddig igazán jó megoldás még nem született. „Szerencsére” sérülések és eltiltások miatt nem sokszor merült fel ez a probléma. Érdemes még megnézni a Sturridge érkezése előtti és utáni számokat is. Első pályára lépése előtt 21 bajnokin 34 gól, azaz meccsenként 1,61 gól utána 17 bajnokin 37 gól, azaz meccsenként 2,17 gól. Jelentős különbség, ami részben Sturridge és Coutinho érkezésének köszönhető, részben annak, hogy a szezon előrehaladtával az igazi téttel bíró meccsek száma csökkent.

név

játszott meccs

gól

gólpassz

Stewart Downing

45

5

8

Luis Suarez

44

30

13

Raheem Sterling

36

2

6

Suso

20

0

1

Fabio Borini

20

2

1

Daniel Sturridge

16

11

3

Philippe Coutinho

13

3

7

Oussama Assaidi

12

0

1

Dani Pacheco

3

0

0

Adam Morgan

3

0

0

Andy Carroll

2

26

0

7

0

4

Samed Yesil

2

0

0

Jordon Ibe

1

0

1

Jerome Sinclair

1

0

0

Gólok, gólpasszok a transfermarktról vannak, néhol falsak az adatok, de csak ott találtam meg a gólpasszok számát a kupákra

“Védekezni elöl kell, támadni meg hátulról”. A mai modern foci egyik alapelve. Az összes jelenlegi sikeres stílus/taktika erre épül. Olyan támadókra akik komplett focisták, azaz támadás mellett tudnak védekezni, letámadni is (ennek köszönhető, hogy pl. Mandzukics kiszorította Gomezt). A közelmúlt verhetetlen Barcája a jelen Bayernje és Dortmundja is erre épül, csak hogy néhányat említsek a kiemelkedően sikeres példák közül. Brendan Rodgers szisztémájának is fontos eleme, hogy a támadói kivegyék részüket a védekezésből. Nem nehéz elképzelni, hogy mi a jelentősége az ellenfél térfelén (nem hogy még a támadó harmadban) történő labdaszerzésnek. Természetesen ilyenkor nagy esély nyílik a gólszerzésre, hiszen keveset kell csak haladni az ellenfél kapujáig és jellemzően megzavarodott, de mindenesetre nem rendezett az ellenfél védelme. Egy-egy támadóharmadbeli labdaszerzésnek majdnem akkora szerepe van a meccsek eldöntésében, mint a kaput eltaláló lövéseknek. Ezért is fogok most kiemelten foglalkozni a támadóink védekezési képességeivel. Alapvetően a támadók védekezésének két formája van: 1. a klasszikus visszazárós bekkelős területvédekezés; 2. a modern labdaszerzésre irányuló letámadós védekezés (ami a statisztikákban is látszik). A támadóink közül az elsőben Downingot és Borinit leszámítva nem nagyon jeleskednek. Ellenben a másodikban igen, mind Suárez, mind Sterling, mind Coutinho, mind Borini jól teljesít. Mint azt láthatjátok a táblákban. A második táblát tényleg csak statisztikai érdekességnek raktam be. Azt mutatja, hogy milyen statisztikai mutatói lennének a játékosoknak meccsenként, ha 90 percen keresztül szerepeltek volna a meccseken olyan hatékonysággal, mint ahogy szerepeltek. Arra talán jó, hogy meglássuk Borini milyen kiemelkedő védőmunkát végez.

  jp/m t/m i/m sz/m kics/m l/m hkk/m cs/m szvsz/m d/m to/m p/m P% b/m hp/m k/m wcr
Luis Suarez 89,5 1,3 0,5 1,5 0,5 5,7 2,7 2,9 1,8 2,8 2,4 36,5 76,6 0,5 2,2 0,4 7,89
Aspas 82 0,9 0,3 1,2 0,2 3 2 0,9 2,4 1,5 1,6 32,6 77,3 1 1 0,3 7,13
Stewart Downing 75,6 0,8 0,6 0,2 0,2 1,8 2,2 0,6 0,4 0,8 0,5 36,4 83,6 1,3 2 0 6,98
Andy Carroll 75,2 0,7 0,5 1,6 0,2 3,3 1,4 0,3 2,2 2,1 1,9 28,8 60,9 0 0,8 0 7,47
Raheem Sterling 72,8 1,7 0,6 1,2 0,7 1,4 1,5 1,9 2,3 2,7 1,8 29,9 84,5 0,3 0,2 0 6,96
Philippe Coutinho 71,6 1,5 0,9 0,6 1,1 2,8 1,5 1,3 0,8 1,9 1,3 33,4 74,4 0,2 0,8 0,8 7,26
Jordon Ibe 64 1 1 1 0 1 2 1 0 1 2 33 90,9 0 1 0 6,79
Daniel Sturridge 59,6 0,4 0,6 0,4 0,1 4,4 2,1 1,7 1,1 2,1 1,6 26,1 85 0,1 2,1 0,1 7,62
Suso 43 0,8 0,4 0,9 0,4 1,4 0,6 0,8 0,5 0,8 0,9 21,3 84,9 0,1 0,7 0,1 6,43
Fabio Borini 38,7 0,9 0,5 0,5 0,2 1,3 0,5 0,3 0,2 1,4 0,2 13,5 79,4 0,1 0,2 0,1 6,34
Oussama Assaidi 18,25 0 0 0,3 0 0,5 0 0,3 0,3 0,3 0,5 5,5 86,4 0 0 0 5,98
  t/m i/m sz/m kics/m l/m hkk/m cs/m szvsz/m d/m to/m p/m P% b/m hp/m k/m
Luis Suarez 1,3 0,5 1,50 0,50 5,73 2,72 2,92 1,81 2,82 2,41 36,70 76,60 0,50 2,21 0,40
Stewart Downing 0,95 0,71 0,24 0,24 2,14 2,62 0,71 0,48 0,95 0,60 43,33 83,60 1,55 2,38 0,00
Andy Carroll 0,83 0,59 1,91 0,24 3,95 1,68 0,36 2,63 2,51 2,27 34,47 60,90 0,00 0,96 0,00
Raheem Sterling 2,1 0,74 1,48 0,87 1,73 1,85 2,35 2,84 3,34 2,23 36,96 84,50 0,37 0,25 0,00
Philippe Coutinho 1,88 1,13 0,75 1,38 3,52 1,89 1,63 1,01 2,39 1,63 41,98 74,40 0,25 1,01 1,01
Jordon Ibe 1,4 1,4 1,41 0,00 1,41 2,81 1,41 0,00 1,41 2,81 46,41 90,90 0,00 1,41 0,00
Daniel Sturridge 0,6 0,9 0,60 0,15 6,64 3,17 2,57 1,66 3,17 2,42 39,41 85,00 0,15 3,17 0,15
Suso 1,67 0,83 1,88 0,84 2,93 1,26 1,67 1,05 1,67 1,88 44,58 84,90 0,21 1,47 0,21
Fabio Borini 2,09 1,16 1,16 0,47 3,02 1,16 0,70 0,47 3,26 0,47 31,40 79,40 0,23 0,47 0,23
Oussama Assaidi 0 0 1,48 0,00 2,47 0,00 1,48 1,48 1,48 2,47 27,12 86,40 0,00 0,00 0,00

Jelmagyarázat: meccsenként játszott percek, tackle/meccs, interception/meccs, szabálytalanság/meccs, kicselezték/meccs, lövés/meccs, helyzetkialakítás/meccs, csel/meccs, szabálytalankodtak vele szemben/meccs, dispossesed/meccs, turnover/meccs, passz/meccs, passzpontosság %, beadás/meccs, hosszú passz/meccs, kiugratás/meccs, whoscored osztályzat

Steward Downing
Luis Suárez  http://nepstadion.blog.nepsport.hu/archives/2013/07/18/True_colors__Luis_Suarez/   http://pool.blog.nepsport.hu/archives/2013/06/09/Szubjektiv_szezon/  http://pool.blog.nepsport.hu/archives/2013/05/01/El_kell-e_adni_Suarezt_Korkerdes/   Egyemberes csapat? http://ohyoubeauty.blogspot.hu/2013/07/luis-suarez-and-goals-scored-by-clubs.html
Raheem Sterling
Suso (http://pool.blog.nepsport.hu/archives/2011/04/18/A_jovo_Carrai_es_Gerrardjaiut/) “Az egész utánpótlás legtechnikásabb és legjobban passzoló tagja, a felnőtt keretben is csak kevesen érnek a nyomába. Játékában a védekezést és a párharcok megnyerését kell erősítenie. Az egy szem csatár mögötti három támadó poszt mindegyikén tud játszani, de legjobban egyértelműen a csatár mögött érzi magát. Vele kapcsolatban ez a legnagyobb félelem, hogy beleeshet a Pacheco-csapdába, miszerint a felnőtt keret legnagyobb sztárjai játszanak az ő posztján. A tehetsége megvan hozzá, hogy sztár legyen nálunk, de ehhez még fejlődnie kell és szerencséjének kell legyen, hogy megkapja a bizonyítási lehetőséget.”

Steward Downing érdekes szezont tudhat maga mögött. Úgy sikerült a támadók közül a legtöbbször pályára lépnie, hogy az őszi szezonban BR nagyon nem számított rá, inkább megszabadult volna tőle. Alapjában véve a kupameccseken tudott csak pályára lépni az ifjoncok társaságában. Bajnokikon kezdetben nem kapott szerepet. Aztán a balhátvéd posztra bevethető emberek elfogyásának köszönhetően eleinte balbunkóként kapott lehetőséget. Majd fokozatosan alap pozíciójában jobboldali inverted wingerként is egyre fontosabb lett játéka. Johnson jobbhátvédi előrekóricálásai és fennragadásai tették szükségessé játszatását többek között. Igazi feltámadás volt az övé ebben a szezonban elküldendőből alapemberré. Nem tudom, hogy BR tudatosan nevelési szándékkal hanyagolta és játszatta pozíción kívül, de az biztos, hogy játékának és küzdeni akarásának kifejezetten jót tett a számára nagyon rögös ősz. A keretben támadóink közül egyedül álló tulajdonságokkal rendelkezik ez is biztosította végül számára a helyet a kezdőben. Ő egy igazi szürke eminenciás, amit a pályán tesz, az abszolút nem látványos, ellenben többnyire hasznos. Ő az egyetlen a támadóink közül, aki megbízhatóan és hatékonyan vissza tud zárni és területet védeni. Ő veszti el a legkevesebbszer a labdát és passzol a legpontosabban, köszönhetően a kevésbé látványos stílusának. Nagy szükség volt rá a tavasz során, hogy ellenpontot képezzen társaival szemben egy nyugodt megbízható, kiszámítható pontot a támadósorban.

Luis Suárez kapcsán nem sok minden van, amit még nem írtunk le mi vagy Donelly, ismételni meg felesleges. Egyébként sem nagyon akarnám túl hosszúra húzni az olvasni valót. Mielőtt belevágnék azt azért szeretném megjegyezni, hogy az egy évvel korábbi önmagához képest hatalmasat fejlődött mind lövéspontosságban, mind helyzetkihasználásban, mind góllövésben, mind védekezésben. Igazából csak azzal a kérdéssel fogok foglalkozni, hogy egyemberes csapat volt-e vele/miatta a Liverpool. Nem egyértelmű a válasz. Ősszel úgy gondolom, hogy igen: gyakorlatilag minden attól függött, milyen napot fogott ki a talizmánunk, viszont tavasszal Sturridge és Coutinho érkezése után már nem voltunk azok. Sokkal jobban eloszlottak a gólok is és a kreatív felelősség is. Hiába: a PL-érában csak három szezon volt, amikor jobban a legjobb góllövőnkre voltunk utalva, mint idén, és az idei szezonban is csak két csapat volt, amelynek legjobb góllövője nagyobb mértékben járult hozzá csapata góljaihoz. Talán azt a statisztikai érdekességet érdemes még vele kapcsolatban megjegyezni, hogy nélküle jelentősen nagyobb arányban nyerjük meg a meccseinket, mint vele (39 vs 62%). Ettől függetlenül nem gondolnám, hogy nélküle jobbak lennénk, viszont az tény, hogy játéka főleg rosszabb napjain rá tud telepedni a csapat játékára. Összegezve, ugyan vannak arra utaló jelek, szerintem nem voltunk egyemberes csapat. Főleg a végén nem.

Raheem Sterling és a többi fiatal kapcsán akik  szerepeltek első fonatos írásomban használni fogom az ott leírtakat. alacsony (165 cm), ám szélvészgyors szélső, játéka leginkább Lennonéra emlékeztet, hiszen mindketten a sebességükből élnek. Jobb lábas játékos, aki általában a balszélen szokott játszani. Az ő esetében megvan rá az esély, hogy bekerül az első csapatba, de erre még legalább 1-2 évet várni kell.” Sok igazság van benne a mai napig is. No nézzük az idei szezonját. Igazi üstökösként robbant be a kezdőcsapatba a szezon elején. Ő volt a gyengén teljesítő csapat kevés üde színfoltjának egyike, az akire büszkék lehetünk, hogy 17 évesen hétről hétre bolondot csinál a tapasztalt PL védőkből. Természetesen, mint minden üstökös Raheem is gyorsan elhalványult. 17 éves tinitől nem is meglepő, hogy nem tudta csak pár hónapig hozni a PL színvonalát és elkerülhetetlen volt, hogy előbb utóbb visszaessen. Idővel a szenzáció faktor megkopott és mindennapossá vált, hogy játszik és az ellenfelek is kezdték kiismerni a játékát, úgy jöttek a gyengébb meccsei is. Sosem szabad elfelejteni mennyire is fiatal és mennyire mély vízbe lett dobva az ősz folyamán. A PL az egyik legkeményebb bajnokság, mind fizikálisan, mind mentálisan: nem arra találták ki, hogy 17 éves gyerekek rendszeresen kezdőként szaladgáljanak benne. Csak hangsúlyozni tudom, hogy evidens dolog, hogy sem a fizikuma (sérülések), sem mentalitása nem bírta a fokozott igénybe vételt, aminek köszönhetően bizony egyre rosszabb teljesítményeket nyújtott a szezon előrehaladtával. Teljesen jogosnak éreztem, amikor BR az egyéni fejlesztési igényeire hivatkozva kivette a felnőtt keretből. Úgy gondolom ezzel jót tett mindenkinek. Alapjában véve a tavalyi szezonban a fiatal játékosok egyéni fejlesztésére vonatkozó szabályok döntő többségét részben kényszerből sikerült felrúgni vele kapcsolatban. Hiszen fiatal játékosokat bármilyen tehetségesek is, nem szabad így mély vízbe dobni és folyamatosan játszatni, mert nem tesz jót a fejlődésüknek. (Emlékszünk még Insuára, neki is megtörte rendesen a karrierjét, hogy túl sokat kellett túl hamar játszania.) A fokozatosságot be kell tartani, egy-egy kupameccsel, bajnokikon csereként beállva kell beleszoktatni az új légkörbe és elvárásokba. Többek között ezért is hatványozottan szerencsétlen dolog, hogy ősszel túljátszattuk, tavasszal meg gyakorlatilag szerepet sem kapott, ha fordítva lett volna egy kicsit jobb lett volna a fejlesztése szempontjából. Nem lehet és nem is szabad elvárni, hogy hónapokon keresztül egy tinédzser legyen az egyik húzóembere a támadásainknak. Nagyon vigyáznunk kell rá, hiszen ő az egyik legnagyobb tehetségünk. Az alapképességei megvannak hozzá, hogy nagyon éljen a BR-i játékfilozófiában. Megvan a sebessége és a kreativitása, hogy egy-az-egyben megverje védőjét. Megvannak a képességei és a szisztéma ismerete az akadémiáról Borreltől, hogy a támadó harmadban letámadjon és labdát szerezzen. Játékának természetesen vannak gyenge elemei is a lövései és gyilkos passzai elég gyengék még. A beadásain lenne még mit csiszolni, még úgy is, hogy a jelenlegi rendszerünkben ezeknek nincs kiemelkedő szerepe. Ezeken persze még javíthat, hiszen nagyon fiatal még. Vele kapcsolatban érzem azt leginkább az ifjoncaink közül, hogy, ha végül mégsem jön össze neki az nem a képességei vagy a fizikai adottságai miatt lesz, hanem a mentalitása miatt, hogy nem sikerül a „földön” tartani és elszáll az agya és celebbé megy át. Nem tudom mi igaz azokból  hírekből, hogy a még mindig csak 18 éves játékos elrontotta a lányának a születésnapját, vagy hogy pontosan mi is volt a 27 éves nő elleni erőszakos ügye kapcsán amiben felmentették, de az biztos, hogy a mentalitása kapcsán felmerülő aggodalmak komolyak. Remélem, hogy BR és a csapat pszichológusának sikerül a megfelelő irányba terelnie, de legalábbis féken tartania. Ha ez sikerül, akkor az elkövetkező egy-másfél évtized nagy sztárjának első szárnypróbálgatásait nézhettük tavaly.

SusoAz egész utánpótlás legtechnikásabb és legjobban passzoló tagja, a felnőtt keretben is csak kevesen érnek a nyomába. Játékában a védekezést és a párharcok megnyerését kell erősítenie. Az egy szem csatár mögötti három támadó poszt mindegyikén tud játszani, de legjobban egyértelműen a csatár mögött érzi magát. Vele kapcsolatban ez a legnagyobb félelem, hogy beleeshet a Pacheco-csapdába, miszerint a felnőtt keret legnagyobb sztárjai játszanak az ő posztján. A tehetsége megvan hozzá, hogy sztár legyen nálunk, de ehhez még fejlődnie kell és szerencséjének kell legyen, hogy megkapja a bizonyítási lehetőséget.” a szükséges szerencse az idei ősz folyamán jött el a keret alap vékonysága és sérülések, valamint BR Downinggal szembeni bizalmatlanságának képében. Ő Sterlinggel ellentétben nem robbant be a csapatba, de elég sok szerepet kapott köszönhetően annak, hogy akármelyik általunk használt szisztémát nézzük négy poszton tud játszani. Játszott is mindegyiken. Igaz nem minden alkalommal jól. A kevesebb szerepe is jól mutatja, hogy játéka még nyersebb, mint Sterlinggé. A PL tempóját és fizikalistását sem minden alkalommal sikerült felvennie, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ő volt az egyetlen, akit BR kezdőként nem sérülés miatt még a félidő előtt lekapott a pályáról – nem is egyetlen alkalommal. A tehetsége nem is lehet kérdéses, a szisztémába is jól illeszkedik, de a játék minden elemében van még hova fejlődnie, ami persze egy tinédzser esetén nem meglepő. Mind a védekezésén (terület és letámadás), mind a támadásban a killerpasszok és lövés pontosság, mind fizikalitás terén kell még fejlődnie. Nem tartozik a szezon értékelőhöz, de én kifejezetten örülök neki, hogy elment egy évre erősödni a spanyol élvonalba, mind az ő fejlődésének, mind hosszú távon a csapat érdeke ezt diktálta. Annak meg különösen örülök, hogy már megvan a HG státusza nem a Championshipbe ment számára ismeretlen és a csapat által nem játszott stílusban focizni, hanem a spanyol élvonalba egy olyan csapathoz, ahol sok lehetőséghez fog jutni.

Fabio Borini egész jól kezdte a szezont, az első anfieldi fellépésén góllal debütált a Gomel ellen, de sajnos ezen kívül csak a Newcastle ledarálásakor tudott betalálni. A gólok nagyon elmaradtak a sérülésekkel tarkított első szezonjában. Gondolom, mindenki fel tud idézni számos kimaradt hatalmas helyzetet. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy helye van a csapatban, és ha nem lett volna a lábtörése és a vállsérülése, sokkal jobb szezont zárhatott volna már most is. Sokan nem fognak velem egyet érteni, de szerintem nagyon jó focista. Igazi modern támadó. A támadó posztok bármelyikén megállja a helyét. Okos focista. Remek védőktől elmozgásokkal és beindulásokkal. Hatalmas védő és mezőnymunka jellemzi. Sok örömünk lesz még benne. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi támadósorunk „művészei” között ő az igazi Kuyt-féle igásló és ennek fényében kell értékelni a teljesítményét.

Daniel Sturridge érkezése hatalmas fordulatot hozott a támadójátékunkba. A korábban sokszor Suarez személyében egyszemélyes támadójátékunk egyből más dimenzióba lépett. Fantasztikusan kezdte nálunk karrierjét folyamatosan rúgta a gólokat és jól is játszott egészen az első kisebb sérüléséig. Utána elég hullámzó formát és eredményességet mutatott. Összességében jó fél szezont zárt, jobb gól per játszott perc mutatóval mint, Suárez. Sorban dönti meg a legtöbb rúgott gól adott számú meccs alatt rekordokat. Támadópotenciálját tekintve keretünkből csak az urugayival lehet összehasonlítani. Vele szemben viszont gyakorlatilag minden tekintetben alulmarad, hiszen kevésbé komplett focista. Jó napjain, olyan zseniális, mint Luis: nem lehet megfogni, védelmeket egyedül képes megverni, rosszabb napjain azonban hasonlóan pazarló a helyzeteivel és a cseleivel. Vele ellentétben nála ez nem a mérhetetlen akarásból, hanem – attól félek – nagyképűségből fakad. Mezőnymunkáját védekezését nem is érdemes társáéhoz hasonlítani, hiszen neki olyan gyakorlatilag, mint ha nem is lenne. Sokszor jelent nettó emberhátrányt, akár letámadásnál, akár területvédekezésnél. Egyetlen, mondjuk nem éppen elhanyagolható szempontból jobb, mint az uru, hogy kicsit pontosabbak a lövései és kicsit jobb a helyzetkihasználása. A jövő fogja eldönteni, hogy remek első fél szezonjának oka a relatív frissesség volt-e. Vele kapcsolatban két komoly aggályom van. Az egyik az, hogy eléggé sérülékenynek tűnik. E rövid idő alatt is mióta nálunk van, volt két kisebb sérülése és a nyár elején összeszedett egy hosszabbat is. A másik, hogy úgy tűnik nem megfelelő a munkamorálja: nyegle, nemtörődöm jelzőkkel tudnám még leírni azt, amit rosszabb napjain a pályára tesz. A BR-i rendszerbe való illeszkedését tekintve is maradtak kételyeim, hiszen a fantasztikus sebességével sokkal inkább tűnik kontra csatárnak, valamint a védekezése, illetve annak hiánya nem illik bele a képbe. Fiatal még, így bízom benne, hogy a hiányosságait meg tudják tanítani neki, valamint abban is nagyképűségből is sikerül faragni és akkor tényleg hatalmas fogás lesz. Továbbá nem győztek meg Suárezzel arról, hogy jól tudnak együtt játszani, úgy hogy Coutinho is a pályán van, hiszen a három együtt eddig csak elvétve szerepelt.

Philippe Coutinho a január végén érkezett kis brazil mindenkinek meglepetést okozott. Nem fogadta érkezését kitörő öröm körünkben és más szurkolói körökben sem. A szezon végére még is úgy tűnik, hogy a szezon legjobb igazolását hajtottuk vele végre egész Európában. A fiatal, még mindig csak 21 éves játékos korához képest tapasztalt, hiszen negyedik komoly bajnokságában játszik, már több mint 100 meccse van már, így talán kevésbé meglepő, hogy egyből milyen jól tudott alkalmazkodni az új csapatához és az új bajnoksághoz. A kezdeti félelmeinket, amelyek termetéből fakadtak, ő is megcáfolta. Abszolút nem nyomták el és fizikailag is fel tudta venni a versenyt, még úgy is, hogy eleinte a meccshiányból eredő erőnléti gondjai miatt csak legfeljebb egy órára volt jó, és még a szezon végén sem tűnt, úgy, hogy végig bírná a meccseket. Viszont egy eddig igazából hiányzó új színt hozott a támadásunkba a kreativitásával, a penetration passzaival és through balljaival. A kiemelkedő kreativitásából és kockázatos megoldásaiból fakad az, hogy esetenként nagyon pontatlanul passzol, remélem ezen fog még faragni, de az, hogy 12 kezdő meccsén 11 alkalommal vagy gólt szerzett vagy hatalmas ziccert alakított ki társainak, nagyon biztató. Ennek köszönhető az is, hogy övé a ligában a legjobb pályára lépés/gólpassz mutató, valamint egész ligából kiemelkedik a kialakított helyzet/nagy helyzet mutató. Fél szezon után korai még ítélni, de úgy tűnik, hogy a PL egyik legkreatívabb játékosa. A letámadásban és a támadóharmadbeli labdaszerzésben már most jó, de a védekezésén és a fittségén van mit fejleszteni. Mindenesetre ha nem csak a relatív frissességéből adódott az, hogy így ki tudott emelkedni a mezőnyből akkor megvan az Owen-Gerrard-Torres marketing, semleges és női néző vonal következő kiemelkedő alakja. Hatalmas sztárja lehet a csapatnak.

Oussama Assaidi a marokkói általában az ifikkel játszott együtt az EL selejtetők EL és ligakupa meccsek alkalmával, de még közülük sem sikerült igazán kiemelkednie. Támadásban ügyesnek tűnik, viszont védekező játéka az gyakorlatilag nincs neki, így nem véletlen, hogy komolyabb találkozókon nem jutott szerephez.

www.europacalcio.it

Dani Pacheco idén is pályára lépett párszor mielőtt kölcsönadtuk, ugyanúgy ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk a különbség csak annyi volt, hogy idén a spanyol másodosztályba ment edződni. “A tehetsége megvan hozzá, hogy sztár legyen nálunk, de a posztján nagy a konkurencia és fizikálisan sem a legerősebb játékos. Kár lenne, ha elvesztegetnénk a tehetségét.” A tehetsége mindig is megvolt hozzá, hogy bekerüljön a csapatba, de a mentalitása és a konkurencia sose tette ezt lehetővé. Alapjában évekig még ő lesz a poszter arca, annak, hogy milyen nehéz fiatal tehetségeknek betörni a kezdőcsapatba.

www.football365.com

Adam Morgan véleményem az elmúlt több mint két évben nem változott “Nem különösebben gyors, nem különösebben erős, nem magas, nem cselez kiemelkedően, ellenben nagyon érzi a kaput. Azt gondolom, nem fog neki összejönni a nagycsapat éppen ezért mivel „csak” a góllövésben emelkedik ki.“, amióta utoljára írtam róla. Nagyon kedvelem a srácot. Hatalmas kűzdő, velejéig scouser, ezért is fog fájni az a nap mikor végleg távozik tőlünk.

propaganda.photoshelter.com

Andy Carroll két bajnokin kapott szerepet csereként. Egyértelmű volt, hogy nem illik bele BR elképzeléseibe… de róla majd külön posztban tervezünk megemlékezni.

Samed Yesilt két alkalommal láthattuk a nem túl hosszú ligakupa “menetelés” során. A jó képességeiről nem sok bizonyítékot kaptunk. Ha valakinek, neki kifejezetten rosszkor jött a szezonját befejező sérülése hiszen így nem sok lehetőséget tudott kapni.

live4liverpool.com

Jordon Ibe az u21-s csapatban mutatott jó játékának köszönhetően a Carra búcsúztató sörmeccsen akarom mondani bajnokin láthattuk kezdőként 54 perc erejéig. Messzemenő következtetéseket ebből nem lehet levonni. Annyit talán igen, hogy az alapképességei megvannak ahhoz, hogy egy jó modern szélső legyen. A játéka még nagyon nyers, a védekezésről és helyezkedésről sokat kell még tanulnia, de ez nem meglepő egy 17 éves esetében. Ha jól sáfárkodunk vele és megvan benne a mentális akarat, nagy értéke lehet a következő egy-másfél évtized Liverpooljának.

www.dailymail.co.uk

Jerome Sinclair a tehetségét mutatja, hogy volt csapata ellen kapott néhány percet a Ligakupában. No meg azt, hogy mennyire kevés támadó volt akkoriban bevethető. Ezzel jelenleg ő a legfiatalabb játékos a Liverpool történetében. A szezont (és valószínűleg a következőt is) az u18-s csapatnál töltötte.