Komp akart lenni, de Minyon lett?

Először is múlni nem akaró szeretettel szeretnék köszönteni mindenkit a Fonat „túloldaláról”, nem is oly rég volt szerencsém elfogadni a felkérést, hogy én is tagja legyek a Fonat lelkes szerkesztő csapatának. A srácok már megmutatták a főhadiszállást, ahol  váltogatva a feszített tükrű medence és a jakuzzi között nézhetjük, ahogy 10 db 50 colos tv-n pörögnek egymás mellett a bikinis lányok Allen statisztikái, illetve megérinthettem a piros telefont, ami közvetlen vonalat biztosít BR irodájába, ha esetleg rá akarunk csörögni, hogy mi a helyzet.

 



Ki a tököm az az Iago Aspas?

Na, nagyjából így álltunk hozzá az első pletykák megjelenésekor, és csak egyre nagyobb és nagyobb fejvakarásba kezdtünk, amint egyre biztosabbá vált az érkezése. Sürgősen ki kellett találnunk valamit, hogy mire hivatalosan is megvesszük a játékjogát, már tudjunk is valamit róla, hogy mit várhatunk tőle. Egy irtó nagy kamuposzt elől mentett meg minket a La Liga Loca blog, akik több mint készségesen húztak ki minket a gödörből. Nem tudom elégszer megköszönni Simonnak, Sundinnak és Pedrónak a segítséget, hajtás után a mi 8+1 kérdésünkre válaszolnak.



Bienvenida Luis Alberto!

liverpoolfc.com

Ugyan hivatalosan csak július elsején nyit az átigazolási piac, de ettől függetlenül a pletyka/hír áradat dübörög ezerrel. Heti átlag 15-20 játékos érkezése kerül szóba (eszement nagy szám). A nyár két folytatásos sagája (Suárez, Pepe) folyamatosan hozza a „meglepőbbnél-meglepőbb” fordulatokat. Szerencsések vagyunk, mert a kiejthetetlen nevű örménnyel már háromra nőtt ezen elhúzódó idegőrlő sztorik száma. A máskor megbízható források transfer időszakban teljesen használhatatlanok, repkednek az (ál)információk. Nem szeretem ezt az időszakot. Rövid kis dühöngésem után térjünk rá a mai poszt témájára. Hónapok pletykái után tegnap hivatalossá vált. Leigazoltuk Luis Alberto Romero Alconchel-t, aki ezzel a csapat második hivatalos érkezője a nyáron, mivel Iago Aspas papírjaival gond van (értsd: kavarás van a körül, hogy ki vághatja zsebre az átigazolás ügynöki díját). Brendan mostanában arról beszélt, hogy 20 gólt akar hozzá adni a kerethez, ennek szellemében érkezett az új fiú. Nagyon az ablak elején vagyunk még, rengeteg a lehetőség, a bizonytalanság, ami megnehezíti az igazolás értékelését. Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy megpróbáljak, valami okosat mondani róla.



Joe Allen, a nagy megosztó

Mint már többször is beharangoztuk Joe Allenről külön poszttal készültünk, köszönhetően annak, hogy a legtöbb témában megosztott Liverpool szurkolói körökben, így a kommentelőink között is a kicsi walesi a legmegosztóbb személyiség. Elég csak a nevét bedobni egy jó kis vita kialakulásához. Törzskommentelőnk, bag dobta be az ötletet, hogy készüljön külön poszt barátunkról az nst régi hagyománya a hajrámocskos szellemiségében. Természetesen erre azonnal rá is ugrottunk és a blogon már bevezetett körkérdés formájában össze is hívtuk az I. Nemzetközi Allenológus szakkört, hogy véleményt formáljon a kicsi Joeról. A negatív Allen vonalat bag és Mel képviseli, a pozitív Allent McAllister és jómagam. Át is adom a szót először a negatív majd fokozatosan az egyre pozitívabb véleményt képviselő kollégáknak.



Menetrend 2013/14

Ma délelőtt megjelent a következő szezon sorsolása. Villámposztban megosztjuk veletek kivel mikor fogunk előreláthatólag találkozni. Hiszen mint minden menetrendben itt is előfordulhatnak változások. Novemberben megyünk az Evertonhoz, januárban lesz a visszavágó. Augusztus végén látogat hozzánk Moyes új csapata, ami a szezon első rangadója lesz, márciusban megyünk hozzájuk. A szezont a Stoke Cityvel kezdjük otthon. Eleinte könnyebb meccsek lesznek, így remélhetőleg nem ragadunk be idén is. Cserébe kőkemény decemberünk lesz. Tavasszal a március-áprilisi időszak is nehéznek ígérkezik. Tehát első ránézésre nem egy kiegyensúlyozott menetrendünk lesz. Tömbösítve kapjuk a rangadókat.



Liverpool 2012/2013 évértékelő: középpálya

Kétarcú szezon, kétarcú középpálya

Janus arcú szezonunk nem arról marad emlékezetes (ha emlékezetes marad egyáltalán), hogy bármiben is állandóságot hozott volna. Hullámhegyek, hullámvölgyek és a kettősség a leginkább találó jelzők. A középpályánk – mely a modern foci legfontosabb csapatrésze – sem jellemezhető másként. A szezon legnagyobb részében 4-2-3-1, 4-3-3 formációban játszottunk, ami a középpálya szempontjából azt jelenti, hogy a legtöbb esetben egyszerre három középpályásunk szerepelt. A szezon során játszott 54 meccsen összesen 12 játékos fordult meg középpályás posztjainkon, így a középpályára kevéssé igaz a BR ellen rendszeresen felhozott vád: miszerint nem rotálja a csapatát vagy, hogy állandó kezdőt alkalmaz. Nagy általánosságban igaz, hogy formaingadozások, sérülések, fitneszproblémák miatt egyszer sem láthattuk a mögöttünk hagyott szezonban a legjobb középpályás sorunkat.



Szépségek és szörnyetegek 2 – A Warrior visszavág

Kép az nso-ról.Egy ideje hivatalosan bemutatták az új hazai mezt, az új idegenbelit és a harmadik számú is 99%, hogy a kiszivárgott verzió lesz. Eljött hát az ideje, hogy az első heves reakciók után a blogon is foglalkozzunk az új Warrior mezekkel, kicsit már átgondoltabban, nyugodtabb hangvétellel. Azt senki se várja tőlem, hogy az új mezek dizájnját vagy divatosságát szakszerűen elemezzem, hiszen a divathoz meg a mezszépséghez annyit értek, mint a neandervölgyi emberek az atomfizikához, így csak erősen szőrmentén fogok foglalkozni a mez „szépségével”. Az általános vélemény, úgy tűnik az, hogy a hazai mez gyönyörű lett, a másik kettő ellenben ocsmány.Ez lesz a 3. számú mez.



Szubjektív szezon

Talán Andy Warhol mondta egyszer, hogy mennyire fantasztikus volna, ha mindenki tökéletesen egyforma volna. Ezt mindig is egy olyan hülyeségnek tartottam, ami  a művészetet párszor megihleti, de a realitás talaján teljes hülyeség volna. De belegondolva tényleg volna egy elvitathatatlan előnye: létezne igazság. Egyetemes, törvényi, mindenki által elfogadott igazság, hisz ha mindenki ugyanazt gondolja, akkor az élet tisztán fekete-fehér. Még maga a tízparancsolat sem ilyen, ott van például a Ne ölj, hogy egy népszerűt vegyek. Persze, a gyilkolás bűn a legtöbbünk szemében, de maga a pápa is megszegné ezt az életösztöntől vezérelve, és senki se tartaná ezt bűnnek. És akkor azt még nem is vettük ide, hogy ölni nem csak embert lehet. Szóval igen, lehet, tényleg fantasztikus lehetne, ha mindenki egyforma volna.

De nem vagyunk azok, sőt, igazából két egyforma ember sem él a világon. Nincs egyetemes igazság minden megítélés, nézőpont kérdése [hopp, megint el-Coelhoztam a bevezetőt]. Mindenkinek véleménye van, amiben a dolgok millió apró összetevőinek súlyát nagyítja fel vagy kicsinyíti le saját belátása szerint. Én alapvetően a pohár-félig-tele-van felfogásban tengetem mindennapjaim, miközben szeretném hinni, hogy egy, a pohár-kétszer-akkora-mint-kellene lehetek, de vagyok annyira realista, hogy tudjam, soha nem érem el azt, hogy teljesen objektív legyek. De ezért jó, hogy csak egy blogot írok. A továbbiakban már tényleg a Liverpoolról, és a szezonról, ahogy én megéltem.



Who’s bigger than Jamie Carragher?

Néha tenni kell egy lépést hátra, hogy az ember tisztán láthasson – ezzel az instantcoelho-val lehet összefoglalni a focival, a Liverpoollal való kapcsolatomat az elmúlt hét hónapban. Már a nyáron is kacérkodtam a gondolattal – miszerint a francba abba kellene hagyni egy olyan valamit, ami egyre inkább nyűggé vált az utolsó hónapokra – de végül csak novemberben telt be a pohár.