Ilyen nincs, és mégis van
A várt 6 pontból csak szerény 2 jött össze, ráadásul az egyik ellenfél a tökutolsó biztos kieső ellen. Ez még akkor is elfogadhatatlan, ha RH- az edző. BR takarodj! Vagy ennél egy árnyalattal bonyolultabb lenne az élet?
(köszönet guthmate-nek a gyönyörű fotóért)
Abban minden Pool-szurkoló egyetért, hogy rendkívüli csalódás volt a Reading elleni döntetlen, bár nem tudom, hogy az idegesítőbb, frusztrálóbb: ha lagymatag játékkal, helyzetek nélkül egy unalmas vagy egy helyzetek tömkelegét és egy klasszis kapusteljesítményt hozó meccsen érjük el – a nagyjából semmit. Mert ebben igazat kell adni tothpapának, Melnek és a többieknek: a kihagyott helyzetekért, kapufákért, lesgólokért nem osztanak több pontot, csak azt az egyet, amit a végén megkaptunk.
Jómagam nem találok nagy hibát a taktikában, se a kezdőben – ha másért nem, hát azért, mert – és itt jön a valóság árnyalása – ezzel a kezdővel, ezzel a taktikával volt 3 százszázalékos ziccerünk az első félidőben, rengeteg egyéb helyzetünk (28 lövés, amiből 15! a tizenhatoson belülről, 11 kaput is talált – a Mancok 11 lövéséből 3 találta el a kaput, de két gólt rúgtak…), miközben a hazaiak gyakorlatilag észrevehetetlenek voltak, a kapunkig sem jutottak el, helyzetről, lövésről szó se essék.
(Azért azt problémának látom, hogy hónapok óta egy, a kezdetinél sokkal direktebb stílust játszunk, amire rendkívül sokszor faragtunk már rá, szombaton például nagyon pontatlanok voltunk, elöl, hátul és középen egyaránt. Nem volt türelmünk végigjátszani a helyzeteket, így nem a legjobb helyzetből lőttünk, mert mindenki maga akarta megnyerni a meccset. Fiúk, ez a tizenhatosnál is csapatjáték! Amit abszolút nem tudok megérteni, hogy BR miért nem képes cserélni hármat: Coutinho az utolsó 10-20 percben teljesen elfáradt, bőven be lehetett volna hozni Susót helyette.)
Motivációs problémát sem láttam: a meccs utolsó 10 percében percenként dolgoztuk ki az ordítóbbnál ordítóbb helyzeteket – és hagytuk is ki azokat. Hol a kapus védett óriásiakat, hol mi (Downing, Suarez, Coutinho) választott rossz megoldást, a végeredményt tekintve mindegy is. Ezek azok az „apróságok”, amelyek elválasztanak egy topcsapatot egy középcsapattól. És ahogy Kenny mondta, viszonylag könnyű odaérni a 6. hely környékére, de onnan már minden egyes helyezéssel előrelépni egyre nehezebb.
Hiányzott a cutting edge, a killer instinct, a győztes mentalitás, a nyugodt erő (mindenki válogassa ki neki melyik tetszik): senki nem volt a csapatban, aki türelemre intette volna, a jelenlétével egyszerűen megnyugtatta vagy egyszerűen csak egyszer a legjobb megoldást (gól, gólpassz) választotta volna. Senki. Sem Gerrard, sem Suarez, sem Sturridge (aki távolról sem annyira önző, hiszen ő alakította ki a társak számára a legtöbb helyzetet, szám szerint ötöt), sem Coutinho (aki viszont többször lőtte vagy adta vagy vesztette el a labdát, mint az indokolt lett volna).
A táblázat forrása: tomkinstimes.com
Ez a csapat idén a 4. legtöbb gólt rúgta a PL-ben, Pepe a 2. Joe Hart mögött a clean sheeteket tekintve. Vagyis, hogy úgy mondjam, válámi ván, dé ném áz igázi…
A táblázat forrása: tomkinstimes.com
A probléma nem új keletű: 20 éve nem vagyunk igazán győztesek, igaz, néha sikerül nyernünk valamit – még BL-t is! De rendszeresen, évről-évre nem vagyunk már 20 éve versenyben a bajnoki címért, és ez olyan örökséggé vált, ami beivódott a klubba. Ahogy a 70-es évektől a 80-asok végéig pont az ellenkezője volt a miénk, most ebből kell kihúznunk magunkat.
BR számára a feladat adott: a hátralevő 5 meccsen kell 10-12 pontot szerezni, különben nehezen lehetne az idei szezont bármilyen szempontból előrelépésnek tekinteni.
A helyzet kicsit hasonlít Kenny tavalyi évéhez: a számok, a statok alapján ott lehetnénk a Top4 körül, de valami hiányzik. Ha BR a helyzeteket gólokra és pontokra tudja fordítani, akkor rendben van. Ha nem, akkor nagy a baj…
