Vörösre kövezett út /4

Shankly tehát megmutatta, mitől és hogyan is megy a liverpooli villamos, feltöltötte a múzeumi vitrineket, valamint az emberek szívét boldogsággal és magabiztossággal. Betömte a kátyúkat a Liverpool way-en, erőtől és sikerektől duzzadóvá tette nem csak a Liverpool FC-t, de az egész várost. Igazi celebhez méltóan a csúcson hagyta abba, hogy még egészségben és boldogságban tekinthessen vissza munkájának gyümölcsére, és fürödjön a sikerben és tiszteletben, ami élete végéig kísérte. Továbbra is futball és Liverpool FC közelében maradt természetesen, rádiós műsorvezetőként ténykedett, hatvanpár évesen is kispályás focizott. 1981-ben, 68 évesen halt meg, a Liverpool FC azonban örökké emlékezni fog rá. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jonjo kiútja

Jonjo Shelvey bizakodásra okot adó tehetségként érkezett Liverpoolba, majd pislákoló reménysugárként folytatta ott a klub modernkori történelmének legsötétebb hónapjaiban, hogy következő lépésként a kezdőcsapat környékére verekedje magát és két év kemény munkával megmutassa, hogy nem lesz több egy jobb közepes angol középpályásnál. Mindez leginkább azért frusztráló, mert néhány tulajdonsága alapján ő lehetne a következő Gerrard. De közel sem lesz az.

Jonjo Shelvey

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Szavazóposzt

A hétvégén már belengettem, hogy lesz egy ilyen rendkívüli poszt így a kéthetes szünetben, amikor egy kicsit magunkkal foglalkozunk, és nem a csapattal. Ez most az. Alapvetően véleményeket szeretnék, meg nyilván szavazatokat, mert én, meg a többiek csak írjuk a blogot, de a közösséget ti, olvasók alkotjátok. Márpedig ha valamit optimalizálni szeretnénk – ahogy egy blognál ez egy elég jó dolog tud lenni – akkor a közösséggel kell leülni beszélgetni. Szavazni, meg anonim módon véleményt nyilvánítani meg úgyis mindenki szeret, szóval csapjunk bele. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kikaptunk

A tegnapi egy nagyon rossz nap volt. Semmi sem úgy sikerülni, ahogy kellett volna. Még most is fáj visszagondolni a tegnapi napra úgy is, hogy volt időm átgondolni, mi is történt, mi ment félre mert, hogy félre ment az tagadhatatlan a 3-1-s vereség fényében. Nem segít az, hogy a mieink mélyen tudásuk alatt játszottak, míg az ellen élete meccsét produkálta. Nem segít az, hogy a Premier Leagueben bizony a bajnoki szezon vége fele a kiesés elől menekülők rendszeresen kibabrálnak a nagyobbakkal. Nem segít, hogy néhány hete a Man City ugyanígy 3-1-re kikapott a Southampton otthonában. Minden vörös még napokig rosszul fogja érezni magát jogosan, hiszen józanító pofont kaptunk az elmúlt meccsek góljai, eredményei után a kezdődő rózsaszín reménykedésünkre.

forrás: uk.eurosport.yahoo.com

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Kikapunk

Szombat délután a Southampton ellen idegenben folytathatja a Liverpool azt a sorozatát, amire Top 4-es csapat verés oldalon tíz hónapja, hármas győzelmi széria oldalon pedig két éve nem volt példa. A tabella barátságosan fest jelenleg még az egymeccses fórunk ellenére is, az új igazolások jól muzsikálnak, a középcsatár gólkirály aspiránssá vált az elmúlt hetekben. Enyhe rózsaszín árnyalatot vett tehát az a vörös, de ne feledjük közben, hogy a Tottenham ellen is segítségünkre volt a pesszimista hangvételű beharangozó, így most arra készülünk, hogy magabiztos győzelmet fog aratni felettünk a Soton. (aztán persze majd fordítva lesz, de ezt csak zárójelben, hogy ne lássa a karma)

Southampton - Liverpool

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vörösre kövezett út /3

Eltelt tehát közel 60 év kedvenc klubunk alapítása óta. 5 bajnoki cím, számos elhasznált manager, glóriák és bukások, menny és pokol. Mint kiderült, nem George Kay lett az a manager aki elsőként vezeti FA-kupa győzelemre a Liverpool FC-t. A másfél évtizedes bizalom ugyan az Arsenal elleni elvesztett döntő után sem rendült meg számottevően, viszont eddigre nem volt már fiatal, és egészsége sem engedte tovább, hogy a kispaddal járó feszültségnek tegye ki magát, 1951-ben lemondásra kényszerült. Valami megtört ekkor a Liverpoolban. Tény, hogy a helyére kinevezett Don Welsh egy a zenitjén már túl lévő csapatot vett át, de a First Divisionből való kiesés, és a hiábavaló próbálkozás a visszajutásra az állásába került. 1956-ban rúgták ki, ő lett az első manager aki erre a sorsra jutott a csapatnál. Érdekes, hogy így is 5 évet kapott, a mai Premier League-ben távolról sincs ennyi ideje egy sikertelen edzőnek a próbálkozásokra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Mindig így akarom érezni magam

A tegnap este egész egyszerűen überfasza volt. Egy percig elgondolkodtam, hogy ebben vajon mekkora szerepe lehet annak, hogy Pista Néninél nem maradt józan ember már a szünetre sem, így az én egyensúlyom sem volt már 100%-os, de végül arra jutottam, hogy ennek kábé akkora hatása volt a sportélményre, mint Suárez zsenialitására a tegnap Facebookon megszellőztetett beletrappolásom az ismeretlen kutyaürülékbe. (Ja, és tudom, ómenek, babonák, meg jelek, de tényleg kíméljétek meg a kertem, ha egy mód van rá.) Tegnap maga a meccs volt az, ami lerészegített mindenkit, és bár 3 pontra egészen biztosan nem szolgáltunk rá, ettől függetlenül pont úgy éreztem magam egész este mint itt lent Suárez. És mindig így akarom érezni magam.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Döntetlennel elégedettek lehetnénk

forrás: thai-tottenham.blogspot.comA Kenny alatt szinte unalomig ismételt mantrát követve nem foglalkozunk a hányadik helyen végezhetünk kérdéskörrel, hanem meccsenként haladva igyekezünk összetenni egy szép tavaszi menetelést. Nem a holnapi találkozó a legnagyobb rangadónk a szezon hátra levő részében, hiszen a Liverpoolnak egy Everton, illetve egy Chelsea meccs sokkal fontosabb, nagyobb érzelmi töltete van, viszont ez a meccs lesz a legnehezebb. A hajtás után megmagyarázzuk miért. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Pass&Move It’s the Liverpool Groove

Az idei szezonban Brendan Rodgers vezetésével a Liverpool visszatért a tiki-taka pass and move játékfilozófiához, mely jellemezte történelmének legsikeresebb korszakában Shankly-től kezdve a 90-s évek végéig. A 70-s 80-s évek világverő csapat játékának alfája és omegája. Ez a játékstílus az igazi Liverpool Way. A klub DNS-be olyannyira beleépült a pass&move, hogy 1996–ban a keret tagjai John Barnes vezetésével dalra fakadtak a témában.

A tovább mögött az idei szezon legszebb passzjátékairól videó válogatást találtok.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….